Nagy Zsolt a magyarnarancs.hu-nak azt mondta, lejárt a szerződése, az új igazgató pedig nem újította meg. Vidnyánszky Attila közölte vele, hogy szakmailag nem tud mit kifogásolni, nem szakmai okokból küldi el, hanem azért, mert azt gondolja, hogy amit ő itt fel akar építeni, azt a színész nem fogja „tudni képviselni és közvetíteni a nézők felé”. Arról, mit kellett volna képviselni, nem beszélt, Nagy Zsolt meg úgy érezte, ez után már nincs értelme bármit mondania, egyébként is függetlenné akart válni.
Ha Alföldi maradt volna az igazgató, még akkor is nehéz döntés lett volna, hogy elfogadja-e az ajánlatát – tette hozzá a színész, aki szerint a Nemzetiben most van egy furcsa feszültség, „de elég kulturáltan kezelik a helyzetet odabent. Mindenki áldozatnak érzi magát, az is, aki marad, és az is, aki nem. Akik maradnak, sajnálják azokat, akik elmennek, akik meg mennek, sajnálják azokat, akiket itt kell hagyni. Pedig nincs ebben az egészben semmi különös; ez a történet nagyon fel lett habosítva jobb- és baloldalról egyaránt”.
Fotó: MTI / Mohai Balázs
Szerinte Vidnyánszky nem egy közös ügynek tartja ezt az egészet; hanem úgy gondolja, hogy van egy irány, amit be kell tartani. Pedig „pont az az izgalmas a színházban, hogy csomó irányzat, csomófajta gondolkodás van; nem lehet mindet beszűkíteni egy irányvonalra még akkor sem, ha az az irány is érdekes. Hibás gondolkodás, hogy minden a kőszínházakban zajlik” – ezt az új igazgatónak is tudnia kell, „hiszen ő is az undergroundból jött” – tette hozzá. Nagy Zsolt azt mondta: nem lehet az sem, hogy „egy ember túl sok pozícióban legyen egyszerre, mert ebbe eddig mindenki belebukott. Ezt diktatúrának hívják, és a diktátorok mind elbuknak előbb vagy utóbb.”
Nagy Zsoltot néhány éve felkérte tagjai sorába az Európai Filmakadémia (EFA). A fiatal magyar színészt ért megtiszteltetés azért is figyelemre méltó volt, mivel az EFA tagjai közé csak meghívásos alapon, vagy több tag együttes ajánlását követően kerülhetnek be az új tagok.
