A ZDF német közszolgálati műsorszolgáltató Hyperland című blogjában nemrég arról írt: más országok „szabadságharcosaival” összevetve a magyar „lázadók” szinte láthatatlanok az interneten. Ennek oka pedig „a félelem attól, hogy az állam megfigyeli őket”.
Az „állami irányítás alatt álló sajtó” árulónak bélyegzi azokat, akik véleményt nyilvánítanak az interneten – áll a beszámolóban, amely szerint a kormány politikája ellen tiltakozó csoportok körében különösen erős az aggodalom az „állami megfigyelés” miatt.
Aggodalomra nemcsak a kormány esetleges, vélt vagy valós digitális nyilvánosságkorlátozása adhat okot, hanem a munkaadók – az utóbbi időben – Facebookon történő, egyre aktívabb „csekkolási” kényszere is. A cégek ma már könnyedén néznek szét jelenlegi, illetve leendő munkavállalóik közösségi profiljában, olvassák bejegyzéseiket, átnézik like-olt posztjaikat és végigpörgetik feltöltött fényképalbumaikat. A személyiségi jogok védelme, a magánszféra megsértése csak elméletben vet fel aggályokat, a gyakorlatban ma már semmi nem gátolja az intézményvezetőket abban, hogy szemmel tartsák beosztottjaik üzenőfalát.
Fotó: AFP / ROBYN BECK
Négy fal között sem!
Sőt, az idén január elsejével – teljes egészében – hatályba lépő új Munka törvénykönyve is lényegében a munkavállalók hátrányára változott. Jogszabályban rögzítették ugyanis, hogy a munkavállaló – a munkaviszony fennállása alatt – munkaadója jó hírnevét, gazdasági érdekeit nem sértheti vagy veszélyeztetheti, és ezt kiterjesztették a munkaidőn kívüli időszakra is. Vagyis nemcsak az irodában, hanem otthon, a négy fal között sem tanúsíthatunk olyan magatartást, amely alkalmas munkáltatónk helytelen megítélésére. A rendelkezés tehát úgy is értelmezhető, hogy a munkavállaló nem írhat és oszthat meg semmi sértőt a közösségi oldalakon, különben a munkáltató szankcióval élhet.
„Bár alkotmányos jog a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság, mégis vannak bizonyos tárgykörök, amelyeket érintve a munkavállalók magatartása, illetve a személyéhez fűződő jogai igenis korlátozhatóak. Nem tehet meg például akármit a Facebookon, még a munkaidején kívül sem. Kiváltképp nem, ha erre előzetesen külön felhívták a figyelmét, vagy ha a cég elkészítette saját, a közösségi oldalakkal kapcsolatos szabályzatát” – magyarázta lapunknak Ormós Zoltán ügyvéd, internetjogász.
Mivel a digitális nyilvánosságot is érintő jogszabályi változás nemrégiben lépett csak életbe, kiforrott bírósági gyakorlat egyelőre nincs a kifogásolt bejegyzések, illetve az azok miatt benyújtott panaszok kezelésére. Azt egyébként, hogy egy ügyben történt-e sérelem, fennáll-e jó hírnév veszélyeztetése, minden esetben a bíró dönti el. A szakember ugyanakkor azt elképzelhetetlennek tartja, hogy a munkaadók akár már egy „kevésbé szerencsés” poszt miatt elbocsáthassák renitens alkalmazottaikat.
Dózsa vs. Fradi
„Mindenképpen kirívó dolognak kell lennie, rendkívül trágár kifejezésnek vagy például futballhuliganizmussal kapcsolatos véleménynyilvánításnak ahhoz, hogy a bíróság jóváhagyjon egy érvényes felmondást. Első körben általában csupán figyelmeztetik, esetleg szankcionálják az illetőt, hiszen az, hogy szidja a Fradi vagy az Újpest csapatát, nincs összefüggésben a munkájával, alkalmatlanságát a feladatai elvégzésére nem bizonyítja egy durvább kirohanás” – tette hozzá Ormós, aki szerint más országok felhasználóihoz képest a magyar facebookozók bátrabbak és egyúttal meggondolatlanabbak is a közösségi oldalak használatát illetően.
Az internetjogász bár úgy látja, hazánkban mindenki bátran gyurcsányozik és orbánozik, azért nem árt az óvatosság. Már azzal sokat tudunk tenni saját védelmünk érdekében, ha a bizalmasabb jellegű diskurzusainkra úgynevezett zárt csoportokat hozunk létre a közösségi oldalakon, vagy, ha a belső e-mail funkciót használjuk és kerüljük a mások nyilvános profiljaihoz történő hozzászólásokat. Ha nem muszáj, ne tüntessük fel adatlapunkon a munkahelyünket, és ismeretleneket semmiképpen ne jelöljünk vissza, hiszen soha nem lehet tudni, ki rejtőzik a fotó mögött. Lehet az akár egy rosszakaró kolléga vagy egy álprofil mögül leskelődő főnök is – figyelmeztetett Ormós Zoltán.
| Kikotyogta Rudolf Péter banktitkait |
|
Maga adta be felmondását tavaly januárban az a banki alkalmazott, aki Rudolf Péter kölcsönének végtörlesztését intézte, s a részletekbe beavatta barátnőjét is, aki blogjában pletykálta ki a banktitkot. „Képzeld, a színész RP végtörlesztése problémás, és hozzám került. Most bosszút állok a Beugróért!” – idézte barátját a bloggerlány, majd rögtön kommentálta is azt. „Így mennek a dolgok, ha az ember fiúja egy hazai nagy banknál vezető jogtanácsos.” A férfi banktitkot sértett azzal, hogy egy ügyfelének pénzügyeiről beszélt barátnőjének, az ügyet pedig az is súlyosbította, hogy a lány ezt meg is írta nyilvános blogjában. |
Egy korábban lapunknak nyilatkozó ügyvéd szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a közösségi oldalak jogi értelemben magánszférának számítanak, ez onnantól kezdve megváltozik, hogy a munkavállaló nemcsak barátokat, hanem például ügyfeleket is felvesz ismerősnek, és így bejegyzéseit „mindenki” látja.
„Amint kapcsolatba lépünk ezeken az oldalakon „külsősökkel”: ügyfelekkel, munkapartnerekkel, kilépünk a magánszférából. A munkaadó elméletben a munkavállalót csak a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében figyelheti, de a gyakorlatban igazából mindent ellenőrizhet. Ez azonban azt a lehetőséget is magában rejti, hogy akár a munkavállaló is perelhet személyhez fűződő jogainak megsértése miatt” – hangsúlyozta Soós Andrea Klára.
| A jelszó sem akadály |
| Az Egyesült Államokban az adatvédelmi beállítások sem szabnak gátat a szemfüles HR-esek kíváncsiságának. Az állásinterjúkon az első kérdések között kérik el a pályázók Facebook-jelszavát vagy megkérik udvariasan, hogy lépjen be interjú közben a közösségi oldalára, illetve jelölje barátjának a cég egyik alkalmazottját. Felvétel után pedig gyakran iratnak alá olyan szerződést a munkavállalókkal, amelynek értelmében nem mondhatnak rosszat a munkaadójukról. És bár a pályázóknak jogukban állna visszautasítani a vizsgálatot, csak nagyon kevés százalékuk teszi ezt meg. |
