Jávor Benedek: Kiváló platformosok
„Meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, olyanokat, amelyek segítik alapvető céljaink megvalósítását” – ezt nyilatkozta nekünk két hónapja. Nem jött be.
Novemberben is arra utaltam, hogy az LMP merev elzárkózása az ellenzéki szervezetekkel való együttműködéstől nem segíti legfontosabb célunkat, a kormányváltást.
Ön eleve a pártbéli ellenfeleitől várt kompromisszumkészséget?
Véget kell vetni a fennálló politikai berendezkedésnek. Ha a jelenlegi választási rendszerre ráillesztjük a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokat, arra jutunk, hogy a Fidesz megnyeri a 2014-es választásokat. Az országnak nem erre van szüksége.
Elváltak útjaik. Így most jobb?
Mindkét fél számára megnyílt az út, hogy megvalósítsa saját stratégiáját.
A schifferista LMP és a szakadárok leendő pártja előtt nyílt meg a tér, vagy csupán két-három kilépő előtt? Merthogy „ha a jelenlegi választási rendszerre ráillesztjük a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokat, arra jutunk”, hogy még a komplett LMP sem kerül be a jövő évi Országgyűlésbe, nemhogy a kettévágott formáció két darabja. A távozók csoportjából ön, Karácsony Gergely és tán Szabó Tímea kaphat befutó helyet az Együtt 2014 listáján, a múlt héten még tizenöt tagú LMP-frakció többi résztvevője jövő nyáron mehet vissza civil aktivistának.
Volt már tizenegy százalékon is az LMP, valamikor a múlt nyár elején. Azóta csökkent ugyan a párt népszerűsége, de ez jórészt annak tudható be, hogy a belső stratégiai vita lekötötte az energiáinkat, s képtelenek voltunk cselekvőképes párt benyomását kelteni.
2010-ben hét százalékot szereztek. Ha megismétlik ezt a bravúrt, s az a hét kétfelé oszlik, egyiküknek sem lesz meg a minimális öt százalék.
Jobban kell teljesíteni. A kiváló platformosok…
Minőségjelző?
Nem, nem… írjuk át távozó platformosokra. Szóval a mi programunk hajlandó kompromisszumokat kötni a kormányváltás érdekében, ugyanakkor fenntartjuk kritikánkat a 2010 előtti időszakkal kapcsolatban. Ez a politika olyan választókat is megszólíthat, akik korábban nem szavaztak az LMP-re, mert úgy ítélték meg, a párt nem járulna hozzá érdemben a kormányváltáshoz. És azt sem zárom ki, hogy Andrásék politikája nélkülünk olyanokat is elér, akikhez közösen nem sikerült utat találnunk.
Mi történt a hétvégén? Szakadás vagy nem szakadás? Schiffer szerint nem az.
Szerintem meg az. A parlamenti frakció több mint fele kilépett, távozott a teljes fővárosi frakció, és az önkormányzati képviselők harmada is velünk tart. Ez több annál, mint hogy „néhány ember a saját politikai érdekét követve más pályára lép”.
Schiffer azt mondja, hogy a tagság tizede távozott, vagyis nem szakadás van, hanem legföljebb lemorzsolódás.
Nem megyek bele számháborúba.
Az imént ment bele.
A lényeg: akik aktívak voltak, és másként látják a szövetségi politikát, létrehoztak valami újat.
Miért most szakítottak?
A novemberi kongresszus után úgy láttuk, még nem zárult be a kapu az ellenzéki együttműködés előtt. Most meg már nem látjuk úgy.
Miből táplálkozik azon fergeteges optimizmusuk, hogy maradhatnak közös frakcióban a kiválók és a maradók?
Nem kell hozzá fergeteges optimizmus. Ez egy jogilag lehetséges, a parlamenti megszólalásokat illetően pedig mindkét fél számára előnyös megállapodás lenne. Meg kell próbálni. Legföljebb nem jön össze.
„Erkölcstelen és hazug” tett, hogy a távozók megtartották mandátumukat – volt frakciótársuk, a maradó Ertsey Katalin minősítette így önöket.
Az LMP sikereihez a most távozó képviselők és tagok is masszívan hozzátették a maguk kis tégláit.
Bár a képviselői mandátum elidegeníthetetlen a gazdájától, a nyolc platformista egyike sem egyéniben jutott a Házba, hanem a Lehet Más listájáról. Morálisan a párté a mandátum.
Minden felmérés azt mutatja, hogy az LMP támogatói többségükben az együttműködés hívei – az ő parlamenti képviseletük megtartása a cél.
Már 2010-ben sem lehetett tudni, mi is ez az LMP. Zöld? Vagy balos? Netán az SZDSZ helyére nőtt valami? A még ma sem egyértelmű ideológiát hogyan osztja meg egymás között a két pártmaradvány?
Nem osztozkodni kell az ideológián, hanem mindenkinek képviselni a magáénak vallott értékeket. Leginkább persze abban van köztünk vita, hogyan váltható le 2014-ben a kormány, valamint abban, hogy ez menyire fontos cél.
Melyikük az ökóbb formáció?
Mi ökók vagyunk, az biztos. És az is biztos, hogy ha Orbánék hatalmon maradnak, az ökopolitikai értékrendnek nincs esélye. Azt gondolom, Schiffer András is kormányváltást akar, csak rossz stratégiát választott hozzá. Olyat, amivel akadályozza a saját maga által is óhajtott célt.
Szóval szakpolitikában, egészségügytől oktatásig, gazdaságtól környezetvédelemig egyetértés uralkodik a két fél LMP-ben, csak abban van vita, hogy összeboruljanak-e Bajnaiékkal?
Mi sem borulnánk velük össze. Beláttuk: a választási rendszer okozta kényszerek miatt elkerülhetetlen az együttműködés. És igen, szakpolitikai programjaink valószínűleg jelentősen át fognak fedni egymásra. Jó kapcsolatot szeretnénk fenntartani az LMP-vel, s ha Andrásék úgy döntenek, részt vesznek az együttműködésben, örömmel fogadjuk őket.
Beszélgetésünk elején már karcoltuk a kérdést: lát arra esélyt, hogy ön, Karácsony Gergely és Szabó Tímea helyet kap 2014-ben az Együtt 2014 listáján?
Most az új párt létrehozására és a programalkotásra koncentrálunk. Aztán jöhetnek az egyeztetések az együttműködés különböző formáiról. S hogy ez az egyéni választókerületek és a listák szintjén milyen formát ölt majd, arról korai beszélni.
Van már ötlet, mi lesz az új párt neve?
Dolgozunk rajta.
Mégis merre indultak? Benne lesz a zöld? És a bal?
Olyan nevet szeretnénk, ami jelzi a baloldali értékek és a zöld politika iránti elkötelezettségünket.
Schiffer András: Én ebből a pártból sose lépnék ki
„Ha nem azon dolgozunk ezerrel, hogy komolyan vehető, választható alternatívát mutassunk fel az embereknek, hanem az lesz egyesek fő foglalatossága, hogy visszavágó mérkőzéseket szervezzenek, borús jövő áll előttünk” – ezt novemberben nyilatkozta nekünk. Lett visszavágó. Ez most akkor azt jelenti, hogy beköszöntött a borús jövő?
Ez most a borús jelen. Finoman fogalmazva is nehéz helyzetben vagyunk. De a jövő remélhetően derűsebb lesz, hiszen végre lezárult ez a mindannyiunkat súlyosan őrlő küzdelem. Eredménynek tartom azt is, hogy nem követtük a más pártokban megszokott utat, nem próbáltuk meg a pártegység hamis látszatát fenntartva szőnyeg alá söpörni a különbözőségeket, nem kötöttünk rossz kompromisszumokat.
Mi marad önöknek, ha elfelezik a korábbi LMP ötszázalékos támogatottságát?
Nem így működik a választási matematika. Ha az LMP nem kétfelé beszél, ha működését nem bénítják belső konfliktusok, van esélye növekedésnek indulni.
Jávorék a hétvégén azt állították: szakadt az LMP. Ön meg azt: szó sincs szakadásról.
Nagyjából a tagság tíz százalékát érinti a kiválás. Mindenkinek a nyelvi képességeire bízom, minek nevezi a történteket.
Jávor azt mondja: „A parlamenti frakció több mint fele kilépett, távozott a teljes fővárosi frakció, és az önkormányzati képviselők harmada is velünk tart… Akik aktívak voltak, és másként látják a szövetségi politikát, létrehoztak valami újat.” A legendásan bázisdemokratikus LMP egyik megválaszolatlan alapkérdése, hogy ki is igazából a párt veleje. A frakció? A választmány? A küldöttekből verbuválódott kongresszus? A nyolcszáz fős tagság? Ahány szint, annyi akarat.
A tagság az első. Emlékeim szerint annak idején az LMP-n belül is egyetértés mutatkozott abban, hogy a pártnak van frakciója, s nem fordítva.
Az Országgyűlésben tizenkét fő alatt nincs frakció. Az LMP képviselőcsoportja eredetileg tizenöt főből állt, a nyolc jávorista távozásával önök maradtak heten. Önmagában mindkettő kevés. Lát esélyt arra, hogy legalább formálisan együtt marad a frakció?
Az LMP kongresszusa két feladatot tűzött ki nekünk a tárgyalásokra. Egyrészt próbáljuk fenntartani a frakció működését. Másrészt a frakcióban is vessünk véget a párt politikáját az elmúlt másfél évben blokkoló „egy csónakban kétfelé evezünk” állapotnak.
Feloldhatatlan ellentétnek tűnik.
Szerintem viszont van mozgástér.
Éspedig?
Az most még nem a nyilvánosságra tartozik.
A szakadár Szabó Tímea a hétvégén frakciószövetségben reménykedett.
A frakciószövetség a mi esetünkben közjogi nonszensz.
A parlament fideszes többsége elkaszálhatja az esetleges egyezséget?
Semmiképpen. Ebben a kérdésben kivételesen nem osztanak lapot a kétharmadnak. Megjegyzem, érdekes kérdéseket vet föl az Alkotmánybíróság 1998-as határozata a MIÉP akkori frakcióalakítása ügyében. Azt mondta ki az AB, hogy annak a jelölőszervezetnek jár frakció, amelyik a választásokon bejutott a törvényhozásba.
Feszül itt némi ellentmondás.
Igen. A házszabály és az AB döntése között. De ebbe most nem akarok belemenni. Álláspontom szerint egy biztos: kizárólag a jelenlegi és a volt LMP-s képviselőkön múlik, lesz-e közös frakció.
Ertsey Katalin erkölcstelennek és hazugnak tartja a jávori nyolcakat amiatt, hogy nem adták vissza a mandátumukat.
Akkor is tisztelem Kata véleményét, amikor engem bírál nyilvánosan. Most is tisztelem.
Egyetért vele?
Mindig is tiszteltem a véleményét.
Ha a kongresszuson az ön álláspontja került volna kisebbségbe, s úgy látja, a párt nem az ön által helyesnek tartott irányba halad, mit tesz? Marad a frakcióban, s folyamatosan ellenkezik? Vagy marad, s hallgat? És ha kiszorul a pártból? Ez esetben visszaadja a mandátumát?
Én ebből a pártból soha nem lépnék ki. Már a januári kongresszusunk előtt közöltem: akkor sem hagyom el az LMP-t, ha a platformisták azt javasolják, mit tudom én, hogy Bajnai Gordont azonnal emeljük a fejünk fölé. Ha házon belül vereséget szenvedek, egészen biztos, hogy nem ülök ki függetlennek, hanem, maradva párttagnak, leadom a mandátumomat. Miután a párt listájáról kaptam lehetőséget, nem mehetek bele abba az ízléstelen játékba, hogy kinek mekkora része volt a 2010-es négyszázezer szavazatban. Abból ugyanis elég érdekes eredmények jönnének. A 2010-es kampányban az egyik legismertebb politikusunkat úgy hívták, hogy Ivády Gábor.
A másikat meg úgy: Schiffer András. A harmadikat meg úgy: Karácsony Gergely. A negyediket meg úgy: Jávor Benedek. Ön azt mondta egy korábbi interjúnkban, hogy „amennyiben változnak a politikai erőviszonyok, újra kell értékelni a stratégiát”. Az is lehet, hogy az LMP a végén még szóba áll Bajnaiékkal?
Az újraértékeléshez alapvetően meg kell változnia az országos politikai helyzetnek, ezt tartalmazza a novemberi mondásunk. Ez jelenleg nem áll fenn.
A választások előtt egyértelművé kell tenni, hogy a kormányváltás-e a párt fő célja.
Nem korrekt a kérdésfeltevés. Minden ellenzéki párt célja a kormányváltás. Az LMP-é is. A most kilépők hegyezték ki a párton belül ezt a kérdést. Ne veszítsük szem elől, hogy a végső szót nem politikusok mondják ki a pártközpontokban, hanem a választópolgárok a fülkékben. Tőlük függ az is, hogyan rendeződik át a következő hónapokban a támogatottság. Mi több, az is rajtuk múlik, 2014-ben ki mekkora felhatalmazást kap az új parlamentben.
Lehet akkora az átrendeződés a támogatottságban, hogy az LMP valamelyik jövőbeni kongresszusa úgy dönt: Jávorékhoz hasonlóan az LMP is választókerületi együttműködésre lép Bajnaiékkal és Mesterházyékkal?
Nagyon világos döntéseket hozott erről a novemberi kongresszus: nem.
Lesz még kongresszus.
Csak saját magamat tudom ismételni: parlamenti pártokkal nem lépünk választási együttműködésre. Parlamenten kívüli szervezetekkel viszont nyitottak vagyunk sok mindenre.
Karácsony Gergely: Nem szeretném elhúzni
November végén ön még kizártnak tartotta a pártszakadást. Taktikázott?
Nem. Egészen múlt szombat estéig reménykedtem.
Pedig a frakciótagok zöme jó ideje pesszimista. Sőt az önök 2010-es kampánykreatívja, Fabricius Gábor is annyival intézte el a minap a szétválást firtató kérdést a 168 Órában, hogy „áh”.
Platformunkban valóban sokan már november óta úgy érzik, nincs maradásunk az LMP-ben. Én azt a cöveket vertem le magamban, hogy csak a januári kongresszus után döntök. Úgy ítéltem, van a többség számára elfogadható konszenzusos javaslat. Sajnos a stratégiakeresés egyesekben érzelmi és hatalmi szempontokkal keveredett.
Schifferre utal?
Nem csak rá. A kongresszusi küldöttek hatvan százaléka januárban is a novemberi stratégia mellett tette le a voksát.
Ön pár hónapja egy debreceni háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy azért kell belépniük az Együtt 2014-be, hogy „Bajnaiékat kihúzzuk a szocik seggéből”. Most önök nyolcan, szakadárok állnak be ebbe az újraértelmezett répamesébe?
Én leginkább az ország szekerét szeretném kihúzni a kátyúból. Ehhez a mi értékeinket is képviselő együttműködésre van szükség. Tényleg nem csupán kormányváltás kell, hanem újrakezdés. Eleve ezért léptünk 2009-ben a pártpolitikai pástra. A nagyon rossz kormány eltávolítása önmagában nyilván jó hír, de az kevés, ha restauráljuk a 2010 előtti viszonyokat.
Az, hogy ön szerint Bajnait ki kell húzni a szocik fenekéből, azt sugallja, hogy Bajnai alkalmas partner, a szocik pedig alkalmatlanok. Utóbbiak nélkül viszont nyilván nincs kormányváltás. Vagy őket meg a saját fenekükből kell kihúzni?
Az MSZP a kétpártrendszer helyreállításában, korábbi domináns szerepének visszaszerzésében érdekelt. Ami érthető, de látni kell: a 2010-ben ránk szabadult borzalom pont ebben a kétpárti rettenetben gyökeredzik. Miközben az sem tagadható el, hogy az MSZP változik, látni ennek jeleit.
Úgymint?
A határon túliaknak tett gesztus szerintem jó irányú elmozdulás. Ez nem az a régi mentalitás, ami arra késztette az embereket, hogy korlátlan hatalmat adjanak az ország rendbe tételét ígérő nagyvezérnek. Annak az Orbán Viktornak, akiről hamar kiderült, hogy nem felemelni akarja a gyengéket, hanem őket üti le elsőként. Hát, ez a projekt nem jött be, úgyhogy újra kell kezdeni ezt az egészet. Ami pedig Bajnait illeti…
Vele kapcsolatban olyasmit is állított ön azon az elhíresült debreceni háttérbeszélgetésen: „Azért támogatom az együttműködést az Együtt 2014-gyel, hogy ne Bajnai legyen a miniszterelnök.”
A valóságban azt fejtettem ki, hogy szerintünk az LMP akkor csatlakozhat az E2014-hez, ha vétójogot kap a miniszterelnök személyével kapcsolatban. Most azt látom: Bajnai diagnózisa az országról közel áll ahhoz, amit mi gondolunk a politikai helyzetről. Amit mond az ügynökkérdésről, a múlthoz való viszonyról, az átláthatóságról, az nagyon oké. Rengeteg múlik a szakpolitikán. Együttműködés nem képzelhető el anélkül, hogy közös nevezőt alakítsunk ki energiapolitikában, vidékpolitikában, gazdaságpolitikában.
Konkrétan?
Ha például Bajnai a szocialistákhoz hasonlóan támogatja a paksi második reaktor megépítését, amit mi tragikus lépésnek tartanánk, nehéz lesz megállapodnunk.
Paks 2. kizáró ok?
Kulcsjelentőségű ügy. De most legalább már egyeztetünk róla. Az LMP novemberi döntése azért volt számomra különösen frusztráló, mert még a tárgyalást sem engedte, így nem derülhetett ki, hogy programunk egyáltalán összefér-e az E2014-ével.
A kiugrás előtt tárgyalt Bajnaiékkal?
Nem.
„Követ” útján sem?
Úgy sem.
Kínált valamit Bajnai? Mondjuk befutó helyet a közös listán 2014-re.
Nem. Az első másodperctől világossá tettük, hogy önálló párt kialakításán dolgozunk, és 2014 után önálló parlamenti frakciót szeretnénk. Fölcsimpaszkodni valakinek a farvizén – ez bennünket nem érdekel.
Mi van, ha nem sikerül megállapodni?
Az sem kizárt, hogy önálló listával vágunk neki a választásnak. Persze választókerületi szinten elkerülhetetlen az együttműködés, anélkül nincs kormányváltás.
Akkor is felvállalják az önálló listát, ha az önök, teszem azt Zöld bal elnevezésű pártját mindössze két százalékra mérik majd 2014 januárjában?
A sötétbe ugrottunk, tudtuk, komoly kockázatot vállalunk. De engem speciel a legkevésbé sem motivál, hogy olyan politikai közösség tagjaként legyek a következő ciklusban országgyűlési képviselő, mellyel képtelenség száz százalékig azonosulnom. Az egyéni stratégiák követése nem opció.
Nyolcan váltak ki a frakcióból. Ha összejön is az együttműködés, csoda kéne ahhoz, hogy két-három főnél többen férjenek be 2014-ben.
Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Hatékonyak akarunk lenni. De a hatékonyság nem azt jelenti, hogy hány emberünknek tudunk képviselői széket tolni a feneke alá, hanem azt, hogy a programunkból mit tudunk átvinni az együttműködésbe.
A kettő egymástól nem független.
Kétségtelen.
Csütörtök kora reggel beszélünk. Pár óra múlva a szakadárok leülnek tárgyalni Schifferékkel. Marad a közös frakció?
Azon leszünk. Csomó mindent át kell beszélnünk.
Még ma eldőlhet a közös frakció sorsa?
Nem szeretném elhúzni. De azzal is tisztában vagyok, hogy durva időnyomás alatt lehetetlen helyes döntést hozni.
(Csütörtök délutáni hír: Egyelőre nem egyezett meg egymással, ezért várhatóan hétfőn folytatja a csütörtökön megkezdett megbeszélést az LMP és a Párbeszéd Magyarországért Platform.)
