Tank – ez az ön beceneve.
Az volt, mielőtt államtitkár lettem volna. Azt viszont nem tudom, még mindig így hívnak-e a minisztériumban a hátam mögött.
Elődje, Szőcs Géza nem bírta a strapát, és tavaly nyáron lemondott a kulturális államtitkári posztról. Lánctalpasan jobban bírni ezt a sárdagasztást?
Nem panaszkodom.
Mit gondol Szőcsről?
A politikusról vagy az íróról?
Jó írónak tartja?
Annak.
És politikusnak milyen?
Miért minősíteném?
Íróként minősítette.
Én másképp értelmezem a politikusi munkát, mint ő.
Van, amit Szőcs két év alatt nem tudott elintézni, ön pedig fél év alatt a végére járt?
Több is.
Szőcs Géza ebben az irodában panaszkodott nekünk annak idején, hogy az apparátus ellehetetleníti a munkáját, szabotálja az ötleteit.
Én elégedett vagyok a minisztériumi kollégákkal, segítik a munkámat. Van néhány új vezető is az apparátusban, fél év alatt erősen felpörgött a társaság. Olyanokkal veszem körül magam, akik felkészültek és nagy munkabírásúak. Kollégáim többsége az előző kormányok alatt is itt dolgozott. Más a munkamódszerem, más a habitusom, mint Szőcs Gézáé. Januárt írunk, de már felosztottuk a kompetenciám alá tartozó költségvetési sorokat. A civil szervezetek tavalyi támogatását én címkéztem júliusban, közvetlenül az államtitkári kinevezésem után, a 2013-assal viszont már most megvagyunk. Nem ülök az ügyeken, nem fordulhat elő, hogy az apparátus az államtitkárra vár.
Senkit sem küldtünk el idő előtt – Fotók: Neményi Márton
Szőcs is nagy svunggal érkezett, mindhiába. Grandiózus kulturális negyedet tervezett a Műcsarnok köré, mire megmosolyogták. Súlyát, befolyását vesztő államtitkársága elbukta a filmes támogatások feletti kontrollt – rengeteg pénz –, majd azt is, hogy dönthessen az Operaház igazgatói kinevezéséről, végül a külföldi magyar kulturális bázisokat működtető Balassi Intézet is máshová került.
Nehéz kenyér a politikusoké.
Ön is gyűjti a tockosokat.
Mire gondol?
Már az ön kezéből csavarták ki a műemléki és régészeti feltárások felügyeletét, ez is sok pénz. Az ön érájában nőtte ki magát alternatív kultúrairányító központtá a Műcsarnokot épp most magához ragadó, Fekete György-féle Magyar Művészeti Akadémia. Plusz a minap derült ki, hogy menesztik az ön által is respektált Alföldi Róbertet, aki ősztől Vidnyánszky Attilának adja át a Nemzeti Színház vezetését.
Senki se menesztette Alföldit. Lejárt a vezetői mandátuma, új pályázatot írtunk ki, új, kiváló igazgatót választottunk. Méltatlan dolog ezt kultúrharcnak nevezni.
Nem is használtam a kultúrharc kifejezést. De ha már itt tartunk. „Az én irányításom alatt a béke szigete lesz itt, aki kultúrharcot vizionál, az téved” – ezt nyilatkozta ön kevéssel a hivatalba lépése után. Ez már a béke szigete?
Megfordítom a kérdést: sorolná, hol alakult ki kultúrharc?
Műcsarnok, Nemzeti Színház, Magyar Művészeti Akadémia.
Ezek közül csak egy intézmény van a Kultúráért Felelős Államtitkárság közvetlen irányítása alatt.
Éppen ez az. És tán az az egy is csak egyelőre.
Alföldi Róbert saját kultuszának építésére használja a Nemzeti körül kialakult helyzetet, megteheti, szíve joga. De ettől még tény: az államtitkárságom többségében az előző kormány által kinevezett intézményvezetőkkel dolgozik, senkit sem küldtünk el idő előtt.
Alföldi most is pályázott, s annak ellenére veszített, hogy telt házon pörög a Nemzeti; hétfőn százméteres sor állt a márciusi jegyekért.
Más vezetőt választottunk, szerintem ez átgondolt, felelős döntés volt.
Ön érvelt Alföldi mellett a politikai színfalak mögött?
Politikai közösségünk egy részében egy sor, általam indított ügy ellenérzést szült. Ilyen volt az is, amikor megvédtem a színész-rendező Alföldit. Amikor megkérdezték, miért csinálom ezt, azt válaszoltam: azért, mert ennyinek bele kell férnie, nem kell mindenről ugyanazt gondolni. Ám az, hogy elismerem egyes kollégák, pályatársak munkásságát, nem jelenti azt is, hogy mindegyiküket szívesen látnám intézményvezetőként.
Sem meteorológus, sem madárjós nem vagyok
Balos ne vezessen Nemzetit jobbos érában?
Ez nem feltétlenül politikai értékrendi különbség kérdése. Sok olyan kiváló művészt tudnék felsorolni, akit – bár elkötelezett konzervatív – nem neveznék ki intézményvezetőnek, mert nem tartom rá alkalmasnak.
Pár hónapja Alföldi és ön közösen tekintettek meg egy kiállítást, azon is egy L. Simon-alkotást.
Mi ezzel a baj?
Semmi.
Normális a viszonyunk. Ősztől nyilván ritkábban látjuk majd egymást. Amúgy nem szégyellem, hogy tőlem eltérő gondolkodásúakkal is korrekt kapcsolatot ápolok, baráti és ismeretségi köröm felettébb összetett. Megjegyzem, az Alföldi-féle színház az utolsó két évében jó irányba változott, a direktor akár hálás is lehetne a támadásokért.
Telt házak idején politikailag is kockázatos vállalkozás igazgatót váltani. Alföldi után Vidnyánszky csak bukni tud, nem?
Miért bukna? Vidnyánszky remek rendező, és bizonyított már direktorként is.
Fél házakat hogyan tudnak majd sikerként eladni?
Nem gondolom, hogy egy színház teljesítményét kizárólag a nézőszám igazolja vissza. Különben a musicalt és a népszínházat kellene a szakma csúcsának tekintenünk.
Alföldi nem operettet csinál, hanem zömmel klasszikust állít színpadra Móricz Zsigmondtól Csehovon és Bródy Sándoron át Závadáig.
Miért feltételezi, hogy Vidnyánszkytól elpártol majd a közönség? Az ő Tragédiájára a Szegedi Szabadtéri Színpadon éppúgy minden jegy elkelt, mint Alföldiére a Nemzetiben. Legfeljebb nem ugyanazok váltanak rá belépőt.
Meglehet, Vidnyánszky akkor sem hoz magas látogatottságot, ha Orbán a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Demokrata mellett kötelező irodalomnak ajánlja a Nemzeti Színházat is a polgári körök népének.
Nem értem a felvetést.
Nem emlékszik? A 2002-es választási vereség után, amikor ön még nem politizált, a jelzett három sajtóterméket javasolta előfizetni híveinek a pártelnök.
Az olvasók vagy a közönség figyelmébe ajánlani valamit egy dolog. Én például a minap az ATV-n egy interjúban a Fővárosi Nagycirkusz legújabb, magyar művészeket felvonultató remek előadását ajánlottam a publikum figyelmébe. Remélem, sokan megnézik majd, én a közönséggel együtt végigtapsoltam a három órát.
Akad rá példa
Ott tartottunk, hogy lesz-e legalább stabil fél ház az új Nemzetiben.
Honnan tudhatnám?
Ki tudja, ha nem ön?
Sem meteorológus, sem madárjós nem vagyok.
Tényleg ennyire nem számít, kell-e ez az egész a közönségnek? Ha bukik Vidnyánszky, az ön orrára húzzák majd a sikertelenséget. Ön nevezi ki, öné a felelősség.
Ezen az alapon azon múzeumigazgatók sikerében is osztoznom kell, akiket kinevezünk. Nem?
De.
A Petőfi Irodalmi Múzeum jól működik, ezért hosszabbítottuk meg még Szőcs Géza alatt a főigazgató, E. Csorba Csilla mandátumát.
Ezek szerint mégiscsak maradhat a régi direktor, ha van politikai támogatás.
Akad rá példa. Visszatérve a kérdésére: a felelősségünk addig terjed, hogy kinevezünk intézményvezetőket, aztán meglátjuk, szakmailag és gazdaságilag jól végzik-e a dolgukat.
Az ön döntése, hogy Vidnyánszky lett a befutó?
A miniszteré a kinevezési jog.
Balog Zoltán írta alá a papírt. Ő is döntött? Vagy ön? Vagy Baloggal is csak közölték föntről a végeredményt?
A miniszter úr kikérte a véleményemet, én pedig teljesen egyetértettem Vidnyánszky kinevezésével. A pályázati kiírás szempontrendszerét az én instrukcióim alapján szövegezték a munkatársaim, ezért utaltunk benne a magyar színházi tradícióra, az új utak keresésére, a kortárs, progresszív színház megjelenítésére.
„Hogy a színház valóban nemzeti legyen, váltásra van szükség” – ezek Balog miniszter szavai. Megkérdezte tőle, mit jelent ez a mondat?
Nem beszélgettem vele erről.
Még a Facebookra is írtam róla egy bejegyzést
„Kettős hatalom” alakul a magyar kultúrairányításban. Hagyományosan a kultuszminiszter osztja a lapot ezen a területen, de nálunk hirtelen kinőtt a semmiből egy köztestület: a Makovecz Imre által volt MDF-közeli művészekből toborzott, és a kilencvenes évek eleje óta szunnyadó Magyar Művészeti Akadémiát Orbán Viktor az alaptörvénybe emelte, és extrahatalommal ruházta föl. Mi értelme ennek? Mi értelme egyáltalán a Makovecz halála óta Fekete György által vezetett Magyar Művészeti Akadémiának? Kinek kell? És mire?
A parlament és nem Orbán Viktor emelte az alaptörvénybe a művészeti akadémiát, ezzel teremtve lehetőséget a magyar művésztársadalom számára. Ha a Magyar Tudományos Akadémiát átalakítják a rendszerváltáskor, akkor nem így alakult volna az MMA sorsa az alaptörvényben, hiszen az MTA szolgáltatta a mintát. Az MTA tagjai a Rákosi-korszak óta havi járandóságot kapnak az akadémia állami juttatásából. Szerintem a rendszerváltás idején el kellett volna törölni ezt a Nyugat-Európában ismeretlen előjogot, csakhogy Antallék is féltek az ilyen súlyos érdeksérelemmel járó döntésektől.
Most nem a Magyar Tudományos Akadémia osztja az apanázst, hanem a Magyar Művészeti Akadémia. Annyi történt, hogy a kormány kivitte gebinbe a magyar művészek érdekképviseletét. A sokak által ultraortodoxnak minősített Fekete György és zömmel idős alkotókból álló baráti köre lett az összes magyar művész legeslegszervezete.
Biztosan ez is egy lehetséges olvasata a történteknek.
Mi az ön olvasata?
Az állam független köztestületet kívánt létrehozni a legjelentősebb magyar művészek számára.
Az összes „legjelentősebb” számára?
Minden magyar művész számára adott a lehetőség: kérheti a felvételét. Év végén felemeltük a létszámot, kétszáz helyett immár kétszázötvenen lehetnek tagok, s élvezhetik annak minden előnyét. Balog miniszter úr azt mondta ezzel kapcsolatban, a cél, hogy színesebb, befogadóbb legyen az MMA, és képes legyen reprezentálni a magyar művészeti élet egészét. Azt is miniszter úr jelentette ki az MMA közgyűlésén, hogy egy olyan szervezetnek, amelynek élén egy belsőépítész áll, építkeznie, nem bontania kell. Ez a mondat tökéletesen megjeleníti a kormány szándékát. Én üdvösnek tartanám, ha belépnének olyanok is, mint Kocsis Zoltán és Fischer Iván. De persze nem tudok és nem is akarok beleszólni a napi ügymenetbe, hiszen az MMA a kormánytól független szervezet, maga választja az elnökét és a tagjait.
A saját elnöksége által is kritizált Fekete azt állítja: csak az lehet tag, akinek „nemzettudata a művészi munkájában is megnyilvánul”. Szerinte e definícióba nem fér bele például Spiró György író.
Nem Konrád Györgyre mondta ezt?
Rá. Meg Spiróra. “Egy Spiró vagy egy Konrád aligha lehet tag” – valahogy így hangzott az a rettenet. De hát nem tök mindegy, melyiküket rekeszti ki Fekete a magyar művészek legfőbb szervezetéből?
Most olvastam Spiró Tavaszi tárlat című művét. Remek, még a Facebookra is írtam róla egy bejegyzést. Spiró egyike a magyar írók legjobbjainak. Számos közéleti megszólalásával nem értek egyet, bizonyos munkáit nem szívesen forgatom, de kijelenthetem: az ötvenes évek Magyarországán játszódó Tavaszi tárlat érzékletesen mutatja be a kisember és a hatalom, a diktatúra és a művészet bonyolult viszonyát. Ajánlom.
Fát vághatnak a hátamon, bírom, tűröm
Dedikáltathatna belőle egy példányt Spiróval. Feketének. Az aztán lenne egy avantgárd gesztus. Páran talán magukra ismernének a sorokból. De visszatérve: segítsen nekem megfejteni, mi a feketei értelemben vett „nemzettudat”?
Kérdezze meg tőle!
Ön a magyar kultúrpolitika vezetője. Ha direktben nem is, de valahol mégiscsak Fekete főnöke.
Nem vagyok a főnöke. Jelzem, ha engem akar támadni azért, amit Fekete György nyilatkozik, akkor valójában olyan szerepbe próbál kényszeríteni, ami távol áll a demokratikus politikusi szerepfelfogástól. Sok mindent lehet rám mondani, fát vághatnak a hátamon, bírom, tűröm, egyedül arra szisszenek fel, ha valaki Aczélhoz vagy Révaihoz hasonlít.
Ilyet tettem volna?
Ön nem, más igen. Ha valami távol áll tőlem, az éppen az államszocialista időszak kultúrpolitikusi szerepfelfogása. A munkásságom, a megszólalásaim, a kultúrpolitikai írásaim ékesen bizonyítják ezt.
Szerintem önnek nem velem van vitája. Fekete állami abrakból felhizlalt nemzettudatos maszek köztestülete nem engedné be azt a Spirót, akinek könyvét ön épp az imént dicsérte. Feszül itt némi, még extralojalitással sem neutralizálható ellentmondás.
Sértő, hogy ilyen szavakat használ: magán, maszek.
Hát ha egyszer az.
Ezen az alapon az összes fontos művészeti szervezetet lemaszekozhatná: a Szépírók Társaságát, a Magyar Írószövetséget, a Fiatal Írók Szövetségét, a József Attila Kört, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségét, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületét, a Móricz Zsigmond Irodalmi Társaságot, a Magyar Filmművészek Szövetségét., sorolhatnám. Ezek a szervezetek is közpénzt kapnak az államtól, képviselőik részt vesznek a társadalmi egyeztetésekben. Miért nem maszekozza őket is? A Magyar Művészeti Akadémia a kormánytól független szervezet, s nem a mi kompetenciánk az, hogy merre halad.
A kormány döntötte el, kiből, miből kreál független, mindent vivő köztestületet. Fel sem vetődik, hogy lenne bármi felelőssége önnek, a minisztériumának, a kormányának abban, mit művel Fekete alapítványa?
Köztestülete.
Köztestülete. Szóval, van felelősségük?
A Magyar Művészeti Akadémia a kormánytól független szervezet.
Önök emelték égig. Tudni lehetett, hogy nem a Pussy Riot, hanem a tulipános láda Feketéék ideálja.
Egy orosz feminista rockbanda és a tulipános láda között széles a láthatár. De látom, mindent rajtam akar számon kérni. Egy kétharmaddal kormányzó politikai közösség tagja vagyok kétszázhatvankét további kormánypárti képviselővel együtt, akik más-más élethelyzetből jönnek, az enyémtől részben eltérő világlátással rendelkeznek. Egy ekkora néppárti szövetségben sokféle értékrend keveredik, a döntést követően azonban egységesen kell kiállnunk, ez a dolgok rendje.
Van véleményem Fekete Györgyről és működéséről
Nem válaszolta meg az imént: mit jelent az, hogy nemzettudat?
Mondom: kérdezze Feketétől.
Az ön számára mit jelent?
Nekem, úgy érzem, egészséges nemzettudatom van, és a gyerekeimet is erre nevelem. Az egészséges nemzettudattal rendelkező ember senkit sem rekeszt ki a nemzet fogalmából. Meglehet, másként értelmezem ezt a fogalmat, mint Fekete György. És másként, mint Konrád György.
Az utóbbiban is biztos?
Igen. Ha volna alkalmam vitatkozni vele, kiderülne, hogy sok mindenről eltérően gondolkodunk. Konrád György is jó író, magyar író, de nekem sem rokonszenves, ahogyan időnként külföldön nyilatkozik a közös hazánkról. Ugyanakkor elfogadom, hogy véleménye szerint nem az országáról, hanem az aktuális kormányról szól negatívan, az országért aggódva. Bár én ezt így sosem tenném meg.
Szívesen vitatkozna nyilvánosan Konráddal?
Miért ne?
Kérjük föl! De előbb fussunk neki utoljára az előző magasságnak. Jónak tartja, hogy a magyar művészek első számú köztestületét Fekete György és az ő szellemisége irányítja?
Van véleményem Fekete Györgyről és működéséről, de miért kéne azt ráoktrojálnom a nyilvánosságra?
Elég, ha megosztja velünk. Fekete jó vezető? Jó művész?
Az elmúlt két évben megtanultam: a politikus a munkája során ne hangoztassa, ne érvényesítse saját esztétikai ítéletét. Legfeljebb az jelzi a személyes ízlésemet, hogy kinek a kiállítását nyitom meg. Akit érdekelnek a preferenciáim, fellapozhatja Szubjektív ikonosztáz című művemet, ebben benne van az olvasatom a kortárs magyar képzőművészet több általam értékesnek tartott alkotójáról.
Fekete szerepel a könyvben?
Nem. Egyébként Gulyás Gábor írta a kötet előszavát.
Gulyás Gábor, a Műcsarnok volt igazgatója.
Gulyás most is a Műcsarnok igazgatója.
Gulyás Gábor a Fekete Györggyel történt minapi összeütközését követően hamarosan távozik a Műcsarnok éléről.
Egyelőre ott tartunk, hogy Gulyás kezdeményezte a szerződése közös megegyezéssel történő felbontását a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél, hiszen övék a cég. Zajlanak a tárgyalások.
Abban mi a ráció, hogy Fekete megkapja a Műcsarnokot is?
Még nem kapta meg. Csupán benyújtott törvényjavaslat van rá, amiből akkor lesz törvény, ha tavasszal megszavazza az Országgyűlés.
Konrád György jó író, magyar író
Van akár szikrányi esély, hogy a Műcsarnok marad az ön felségterületén?
Az MNV-nél van, nem nálunk. Jelenleg kétségtelenül az átadásra mutatkozik kormányzati szándék.
Az amúgy jobb- és baloldalon is elismert Gulyás azt követően nyújtotta be lemondását, hogy kiállítást kívánt rendezni Makovecz Imréről, de Fekete megfúrta a koncepciót. Az a Fekete, akinek, ugye, papíron, semmi köze a Műcsarnokhoz.
Fekete és Gulyás Makovecz-koncepciója között alapvetően szakmai és nemzedéki véleménykülönbség feszült. Gulyás az európai építészettörténeti diskurzus részévé kívánta tenni Makovecz életművét, hogy hosszú távon a legmeghatározóbb építészek között tartsa számon a világ. Ehhez, úgy vélte, el kell szakadni attól a magyar jobboldal egy része által erőltetett narratívától, amelyben rendkívül hangsúlyosan van jelen Makovecz közéleti szerepvállalása.
Fekete vitatkozik ezzel. De milyen alapon szól ő bele a Műcsarnok igazgatójának munkájába?
Ezt is kérdezze inkább tőle.
Mire való a Műcsarnok?
Ha én lennék az igazgatója, a magyar kortársakra fókuszálnék.
Gulyás is ezt teszi. Örülünk?
Hadd fogalmazzak úgy: Gulyás olvasata több ponton találkozik az enyémmel.
Vagyis ön Gulyással van. De akkor Fekete hogy a túróba’ képes megfúrni az eredeti Makovecz-kiállítást?
Fekete elnök úr Makovecz-olvasata szinte ugyanaz, mint Gulyás igazgató úré, de a viszony már korábban megromlott köztük.
Min vesztek össze?… „A verandán” – mondaná Markos–Nádas. Az is van annyira komoly, mint ez.
Talán az a különbség, hogy Fekete György előnyben részesíti a szalon típusú kiállításokat, Gulyás Gábor pedig nem. Erről a fontos részletkérdésről amúgy én is kifejtem a véleményemet a Római szekér című könyvemben. Kettőjük között az is feszültséget jelent, hogy Fekete másokat tart jó művésznek, mint Gulyás. De ugye nem várja tőlem, hogy én döntsem el, az-e a jó művész, akit Gulyás tart annak, vagy az, akit Fekete?
A lényeg, ha jól értem: aki feketei értelemben nemzettudatos, annak terem babér ebben a kurzusban, aki nem, az megy a levesbe.
Rosszul érti. Szerintem főként esztétikai értékek körül zajlik a vita. Gulyás és Fekete álláspontjából is következhetnek érvényes válaszok.
Magyarországon íróként nem buli a politikusság. Sorra bevert orral kullogtak el az ön azon pályatársai, akik az elmúlt néhány évben próbálkoztak az új terepen. Görgey Gábor kultuszminiszter, Szőcs Géza kulturális államtitkár, Kukorelly Endre LMP-s képviselő – mind viszonylag gyorsan távozott.
Megtiszteltetés számomra, ha ilyen kiváló szerzőkkel említ egy sorban.
Három bukott politikussal említettem egy sorban.
Három kiváló íróval.
Életem kaleidoszkóp (Háttérben Bukta)
Mitől lenne ön sikeresebb politikus, mint ők?
Hadd ne boncolgassam a saját személyiségemet.
Ön vezet naplót?
Nem.
Szőcs vezetett. Azt nyilatkozta: „Igencsak gazdagítja írói munkásságomat a magyar kormány tagjaként szerzett élmény- és ismeretanyag… későbbi műveimben, regényeimben, filmjeimben, drámáimban biztos lesz egy-egy figura, motívum ebből a korszakomból.” Önnél is majd az írói munkásság részévé csiszolódik az itt tapasztalt mindenféle?
Egy az egyben biztosan nem.
Van út vissza az irodalomba?
Ez azon múlik, fogok-e még könyvet írni, s lesz-e hozzá olvasó. Van bennem ambíció. A politikai tapasztalat prózai írások inspirálójává válhat. Érdekes módon jobbára azok féltenek engem az irodalomból való végleges kirekesztődéstől, akik irodalmár koromban sem fogadtak be maguk közé; igaz, én sosem szaladtam olyan kocsi után, ami nem akar fölvenni.
Sok mindenben kipróbálta már magát.
Életem kaleidoszkóp: valamivé egyszer csak összeállnak az alkotóelemek.
Ír, politizál, termel. Földbirtokos Fejér megyében.
Földbirtokosnak nem nevezném magam, bár kétségtelenül az életem része a vidéki gazdálkodói életforma. A vidék és a város egyaránt fontos számomra. Bennem nem egymást kioltó elemek az urbánus világ és a hamis romantika nélküli falusi tér. Szeretem a falvakat és szeretem a várost, szeretem, hogy járhatok színházba, koncertre, romkocsmába…
Hová?
Romkocsmába.
A miniszterelnök parlamenti felszólalásban cikizte le a „romkocsmák homályában merengő” belvárosi értelmiséget.
Én arra emlékszem, hogy decemberben épp romkocsmában találkozott egyetemistákkal.
Ott egy fidelitaszos brigáddal álegyeztetett. Ön aztán igazán írhatna erről avantgárd verset. Bár ez esetben másnap már nem kellene bemennie dolgozni.
Ugyan már.
Íróként nem érzi ezt a retrót? A mikszáthi időket? Meg a kilencszázharmincas éveket? Akkor sem érezte, amikor a miniszterelnök meglátogatta önt a vidéki birtokán, s jószágot dicsért, napszámosokkal beszélgetett?
A Kárpát-medencében mindig van az embernek egy olyan érzése, mintha retróországban élne. Ez nem a mi kormányzásunkhoz kötődik.
Gondolkodó ember vagyok. Ezt a miniszterelnök is elfogadja.
Nálam Fekete György is retró a javából.
Fekete idős ember.
Ez most egy szinonima?
Nem. Kijelentő mondat. Kicsinyes dolog olyan alpárian sértegetni embereket, mint azt vele teszik az internet névtelenségébe burkolózó bátor szabadságharcosok. A véleményeink közti markáns különbségeket elegánsan és tisztességesen is ki lehet fejteni. Ennél nagyobb szabadság a művészetben lehetséges, de ott is vállalja a művész a nevét… Egy a baj ezzel a mi interjúnkkal: arról nem ejtettünk szót, hogy ez a kormány számos olyan intézkedést hozott, amibe az elmúlt húsz évben senki nem mert belefogni. Tudja, hogy 2,6 százalék lett a hiány? Ez olyan eredmény, ami mellett a nyugati elemzők sem tudnak szó nélkül elmenni. Mi meg arról beszélünk fél órán át, hogy ki lesz a Nemzeti igazgatója.
Még jó, hogy nem a kettőhatról kérdezem a kultuszállamtitkárt.
Pedig a kettőhaton múlik, hogy mennyi pénz van most a kultúrára, s mennyi pénz lesz jövőre, aztán öt meg tíz év múlva.
Orbánnak fontos a kultúra?
Szerintem igen.
A kultuszállamtitkárság alól kikerültek a pénzes területek, a film és a régészet, s maradt gumicsontnak az általam is rágcsált Nemzeti, a Műcsarnok meg Fekete. Ennek ugye nem örül?
Elfogadom. És ennél jóval összetettebb a kép.
Maga tudja, mit akar kezdeni Orbán ezzel az országgal?
Jobbá tenni. Erős, szuverén közép-európai nemzetet képzel el, stabil középosztállyal.
Ön szerint ez még az az Orbán, aki modernizálni, nyugatosítani szeretne? Vagy inkább az, aki föladja a nagy tervet, s felismerve, hogy ez itt Horthy és Kádár országa – ahol talán tényleg fehér ló kell, árvalányhaj és krumplileves –, politikusként ennek áll az élére?
Az a tapasztalatom, hogy a miniszterelnök úr teljességgel elkötelezett a demokratikus intézményrendszer működtetése mellett. Sokan bombáznak bennünket a narancsdiktatúra vádjával. Tévednek. Orbán Viktor legfontosabb célja a gazdasági stabilitás megszerzése és a szuverenitás kiharcolása, de országképe elválaszthatatlan a nyugattól. Nem azt tapasztalom, hogy fehér lovas, krumplistésztás országot akarna.
Orbán nem csupán a külfölddel harcol, hanem befele is a „múlt erői” ellen. Azon van, hogy az úgynevezett nemzeti oldal fennhatósága alá vonja a gazdaságot, a kultúrát, mindent. Ez az ön ízlése szerint való?
Politikailag egyértelműen elkötelezett vagyok. Ezt egy konzervatív kormány tagjaként, gondolom, nem kell bizonygatnom. Ugyanakkor úgy általában párbeszédpárti vagyok, ez szerintem politikailag is kifizetődő.
Romkocsmába
Ezzel a párbeszédesdivel szórt pár homokmolekulát a nemzeti együttműködés rendszerébe.
Most mire gondol?
Sorolom. Sukorót Gyurcsány és Bajnai vesztőhelyéül ácsolta a jobb, ön viszont nyilvánosan megjegyezte: „Nem feketén-fehéren látom a dolgokat.” Utóbb szintén ön volt az, aki kormányoldalról kritizálta a Médiatanács „egyszínűségét”, sőt egy a médiatörvényhez benyújtott módosító javaslattal elérte, hogy csak jogerős médiatanácsi bírságot kell kifizetni. Aztán tiltakozott az ellen, hogy a múzeumokat elvegyék a megyéktől. Kifogásolta, hogy a Nemzeti Alaptantervből kikerült Kassák Lajos, viszont bekerült Wass Albert és Nyírő József. Aztán…
Jó, jó, elég. Sok olyat tud idézni tőlem, amivel azt igazolja, hogy markáns véleményem van. De olyat is találna bőven, amiben azonosulok a kormánypolitikával.
Előbbi az érdekes.
Gondolkodó ember vagyok. Ezt a miniszterelnök is elfogadja.
Ön saját magáról beszélve Klebelsberget idézte: „Valóságos ellenszenvet érzek a pártpolitikai torzsalkodásokkal szemben.”
Klebelsberg nem szimpla oktatáspolitikus volt, hanem profi politikus. Mindig tudta, mikor kell megszólalni, s mit kell mondani.
Ön is igyekszik egyensúlyozni. De lehet, nincs is kötél.
Majd kiderül.
