Az író szégyenletesnek tartja, hogy milyen sokan fogják be a szájukat, mert rettegnek az állásukért. Fölháborítja az egyre növekedő gyermekszegénység, aggasztja, amit az oktatással, a kultúrával és a médiával művel a kormányunk. Abszurdnak tartja, hogy természetesnek tartjuk, ha a csődök tömegét sikernek hazudják. A lapunknak adott interjúban Závada Pál hosszan sorolja, mi háborítja fel, és azt mondja, azért mondja el mindezt, hogy még csak „eszükbe se jusson felkérni” a Magyar Művészeti Akadémia tagjának, amelynek elnökét méltatatlannak tartja a posztra.
Szerinte „egyszerre lehangoló, fölháborító és röhejes” párttitkárkodás amikor egy irodalmi mű parlamenti vitatéma, az pedig demagógia, ha most világosra színezik a komcsik idején sötétre festett Horthy-kort, ami „visszaköszön a hatalomgyakorlás módjaiban, a társadalmi berendezkedésben, a kisemmizettek és az uralkodó osztály viszonylatában vagy akár a politikai retorikában…”
Závada Pál ugyanakkor optimista. A Fidesz megbukik, ha mindazok, akik tehetik, megőrzik a józan eszüket, próbálnak függetlenek maradni. „Ennek a kurzusnak nem marad arra ideje, hogy minden tervét megvalósítsa. Ő a legnagyobb veszélynek azt tartja, ha eluralkodik az apátia, a beletörődés. Szerinte el kell jönnie az ellenzéki összefogásnak. Előbb-utóbb beállnak a közös szerveződésbe a különböző szervezetek. Minthogy egyfordulós lesz a választási szisztéma, nem lehet kérdés, hogy meg kell egyezniük.
Ha kíváncsi arra is, miért véres a hoffmanni oktatáspolitika torka, olvassa el a teljes interjút!
