„Megdöbbenésünket és tiltakozásunkat fejezzük ki az iskolák visszaállamosításának következtében kialakult helyzettel kapcsolatban” – kezdik a tanárok a Balog Zoltánnak címzett, s szerkesztőségünkbe is megküldött levelet, amelyben felhívják a figyelmet arra, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) alá rendelt és az iskolákat irányítani hivatott tankerületek hivatali szervezete még nem épült ki.
„Sok helyen a tankerületi igazgató egymagában – infrastruktúra és munkatársak nélkül – próbál megküzdeni a feladatával, nem készültek el a működési szabályzatok, nincsenek kialakítva a feladat- és hatáskörök, a felmerülő problémákat nem tudják megoldani, a kérdésekre nem tudnak válaszolni. A tankerülethez tartozó összes iskolát egyetlen, helyismerettel nem rendelkező, egy távoli központból jelentésbekérésekkel irányítani próbáló tankerületi igazgató jogosult vezetni.”
Kifogásolják, hogy míg az iskola mint intézmény a KIK-hez tartozik, az épület önkormányzati működtetésű maradt – tehát egy abszurd társbérlet lett az iskolából. Sérelmezik azt is, hogy az iskolák igazgatóit megfosztották munkáltatói és gazdálkodási jogosítványaiktól, a központi akarat végrehajtó bábjaivá degradálták őket. Nincs lehetőségük még arra sem, hogy váratlanul adódó helyzetekben felelősséggel, megfelelő jogosítványok birtokában járhassanak el. Naponta alázzák meg őket újabb és újabb jelentések, listák és kimutatások bekérésével, teljesíthetetlen határidőkkel. Mindez a tanév kellős közepén, a félévzárás időszakában.
Azt írják, hogy a kormányzat nem mérte fel erejét és lehetőségeit, de jure végrehajtotta, ám de facto nem képes végrehajtani az állami irányítás alá vételt. A régi struktúrát fölszámolták, az új még nem létezik. A helyzet irracionális – szögezik le a pedagógusok, akik „– politikai szimpátiától és világnézeti hovatartozástól függetlenül – aggódva, kirekesztettként szemlélik az erőltetett iramú, homályos tartalmú és célú átalakítást”.
Az aláírók szerint oktatásunk, iskoláink, egyetemeink nemzedékek munkájával fölhalmozott nemzeti kincset képeznek. Ezért tiltakoznak e nemzeti örökség elherdálása, a tanárok, diákok, szülők bizonytalanságban tartása, a napi improvizációk és a valós helyzetet elleplező, megszépítő vagy félremagyarázó, a közvélemény félrevezetését szolgáló kormányzati kommunikáció ellen. Tiltakoznak továbbá az ellen a gyakorlat ellen, hogy a kormányzat az érintettek bevonása, a velük való tényleges egyeztetések és tárgyalások nélkül, előkészítetlenül, még saját szakértőinek véleményét is figyelmen kívül hagyva forgatja fel az iskolák életét.
A pedagógusok követelik, hogy az iskolák igazgatóinak adják vissza cselekvési lehetőségüket, hogy továbbra is felelősséggel működtethessék a rájuk bízott iskolákat. Követelik az iskola kiszámítható, nyugodt működésének biztosítását, a tanárok munkájának és szakértelmének megbecsülését, elismerését. Követelik, hogy a tankerületi igazgatók kinevezésének módja legyen nyilvános, és ezekbe a kinevezésekbe legyen beleszólása az érintett intézményeknek és vezetőiknek. És követelik azt is, hogy a kialakult veszélyes és káros helyzet megváltoztatása érdekében haladéktalanul kezdődjenek valódi tárgyalások az igazgatókkal, a pedagógusokkal, a diákokkal, az oktatási szakemberekkel, a szülői, tanári és érdekvédelmi szervezetekkel.
A 49 szilágyis középiskolai tanár hisz a demokrácia erejében. Ezért arra buzdítják az iskolákat, tantestületeket, középiskolákat, egyetemi hallgatókat, tanárokat, oktatókat, szülőket, szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, hogy csatlakozzanak a tiltakozásokhoz és követelésekhez.
A köznevelési törvény elfogadása előtt, 2011-ben a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola tanárai gyűjtöttek aláírásokat, több ezer pedagógus követelte a köznevelési törvény elfogadásának elhalasztását. Azt szerették volna elérni, hogy a kormány hozzon létre egy Köznevelési Kerekasztalt, amely – az addigiaktól eltérően – valódi szakmai egyeztetések után, konszenzusra épülve alakította volna ki a közoktatás új rendszerét. Akkor lapunknak azt mondták a tiltakozók, hogy rengeteg pedagógus biztosította őket a támogatásáról, de féltek aláírni az íveket, féltették egzisztenciájukat. A – mostani államosítást is előrevetítő – törvényt 2011 decemberének végén fogadta el a parlament.
