Egy 56 éves kaposvári férfi éveken át rendszeresen megverte tízéves nevelt fiát, a fiú egy évvel idősebb nővérét pedig szexuálisan zaklatta. A Kaposvári Törvényszék tavaly novemberben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte a korábban már rablógyilkosság miatt 17 évet ült elkövetőt.
13 éves fiút csábított fel a lakására egy 36 éves budapesti férfi, aki az egyik közösségi oldalon ismerkedett meg áldozatával még tavaly májusban. Háromszor létesített intim kapcsolatot a fiúval, az együttlétekről pornográf felvételeket készített
Kökény Lászlót 2009 júliusában fogta el az újpesti rendőrség, miután kiderült, a magát az interneten bébiszitterként hirdető férfi megrontotta a gondjaira bízott gyermekeket. A fajtalankodó két éven át vigyázott kilenc hónapos és hét év közötti gyerekekre.
Néhány példa az elmúlt évek kis- és fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűnesetei közül. Közös vonás, hogy a pedofilok mindegyike magyar állampolgár, és valamennyiüket letöltendő szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Más lett volna a helyzet, ha tettüket Németországban, Lengyelországban, Dél-Koreában vagy az Egyesült Államok bizonyos államaiban követik el.
Bevett módszer
Mint arról korábban beszámoltunk, egy dél-koreai bíróság – először az ázsiai igazságszolgáltatás történetében – a minap elrendelte egy visszaeső pedofil kémiai kasztrálását, hogy így szorítsák vissza tartósan a férfi szexuális vágyait.
A kémiai kasztrálás módszerét a világ több országában már alkalmazzák, így Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svédországban, Dániában, Svájcban, Lengyelországban és az Egyesült Államok néhány államában. Dél-Koreában azt követően születhetett meg az első ítélet, hogy tavaly nyáron elfogadták a témáról szóló jogszabályt, ami kizárólag nagykorú és visszaeső pedofilok esetében engedélyezi a speciális kezelést. (Németország – Csehországgal együtt – egyébként azon kevés országok közé tartozik Európában, ahol engedélyezik a kasztrálás műtéti úton történő módját is.)
Portugáliában 2008-ban, Brazíliában 2009-ben, Romániában 2011-ben merült fel a kémiai kasztrálás lehetősége a szexuális bűnözők kezelésére. Oroszországban pedig a 2012-es év elején hagyták jóvá az erről szóló törvényjavaslatot. Korábban itt is önkéntesen lehetet választani a kémiai kezelést, az új szabály értelmében azonban egyes szexuális bűncselekmények elkövetőit kötelezően gyógyszeres kasztrálásnak vetik alá.
A kémiai kasztrálás támogatói szerint a beavatkozás hatásos kezelés a pedofilok ellen, ellenzői viszont emberi jogi és hatékonysági szempontok miatt vitatják az eljárás létjogosultságát. Sokan emellett az alkalmazott gyógyszerek káros mellékhatásait – allergiás reakciók, vérrögök keletkezése, öngyilkosságra való hajlam – említik.
A kémiai úton végzett gyakorlat pártolói szerint azonban nem büntetésről van szó, hanem egyfajta kezelésről. Csehországban 2000 óta körülbelül 300 elkövető választotta önként a kémiai kasztrációt – feltehetően az enyhébb megítéléssel kiszabott börtönbüntetés érdekében. De akadt olyan is, aki kínzó vágyaitól kívánt ilyen módon megszabadulni.
A Jobbik egyszer már pedzegette
A kémiai kasztrálás ötlete Magyarországon legutóbb 2010-ben merült fel, amikor a Jobbik országgyűlési képviselői, Bana Tibor és Mirkóczki Ádám módosító javaslatot nyújtottak be a gyermekkorúak sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények megelőzése és megakadályozása érdekében. Azt akarták elérni, hogy a Büntető törvénykönyv intézkedési nemei közé vegyék fel a szexuális bűnelkövetők gyógykezelését is, ugyanis megítélésük szerint a törvények nem biztosítanak védelmet a bűncselekmények elkövetőivel szemben, azaz nem zárják ki hatékonyan a bűnismétlést.
A gyógykezelést akkor rendelték volna el, ha az elkövetőt megrontás miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a bűncselekmény “normálistól eltérő szexuális szokásainak” következménye, és tartani kell attól, hogy – szexuális vágyának csökkentése nélkül – hasonló cselekményt fog elkövetni.
Mint indokolták: a gyógyszeres kezelésnek nem a teljes és visszafordíthatatlan nemzőképtelenség a célja, hanem az elkövető libidójának csökkentésén keresztül annak megelőzése, hogy újabb szexuális bűncselekményeket kövessen el kiskorúakkal szemben.
A parlament végül nem tárgyalta a javaslatot.
Elavult bosszú
Parti Katalin, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa szerint a kémiai kasztrálás alkalmazhatóságának számos aggályos pontja van. “Az 1950-ben elfogadott Római Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről kimondja, hogy az embert születésénél fogva megilleti a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog, ehhez kapcsolódóan pedig rögzíti a megalázó bánásmód tilalmát. Az ember még akkor sem mondhat le testi épségéről, azaz esetünkben az egészséges felnőtt szervezet hormonális egyensúlyáról, hogyha az a szabadságvesztés-büntetés alóli szabadulás eszköze lehet” – magyarázta.
A kriminológus szerint a másik aggály a beavatkozással szemben, hogy olyan hormoninjekciót adnak be a páciensnek, amely két-három hónap alatt fokozatosan kiürül a szervezetből, így azt állandóan meg kell ismételni. Ezzel viszont az elkövető folyamatos mellékhatásoknak van kitéve.
Fotó: AFP
“A hormonkezelések az idegrendszerre is súlyos pszichikai hatással lehetnek, előfordulhat, hogy az illető még kevésbé lesz képes belátni tetteinek súlyát. Emellett a fizikai elváltozások, mint például a szélsőséges hangulatingadozások sem kedveznek a bűnmegelőzési célzatnak. Ráadásul kutatók szerint a hormoninjekciók mellett a páciens továbbra is képes a szexuális aktusra – hasonlóan az eunuchokhoz –, éppen csak intenzívebb stimulusra van szüksége ehhez” – részletezte az FN24-nek a szakember.
Parti szerint a hormonális kezelés önmagában, bűnmegelőzési eszközként nem alkalmazható, így teljesen felesleges – mind a kezelés költségét, mind az egyén leépülését tekintve. Csak azoknak az elkövetőknek az esetében lehet sikeres – mondja -, akik felismerték, mennyire veszélyes tettük, és akik meg akarnak szabadulni az állandó késztetéstől. De ez utóbbi esetben is kizárólag a megfelelő kognitív terápia (tudatosító tréning) kiegészítőjeként ajánlott, hogy gyökeres személyiségváltozás következhessen be az elkövetőknél.
“Először is a háttérkezelések biztosítására és különböző hatástanulmányok elkészítésére lenne szükség. Addig viszont, amíg ezek a feltételek nem adottak, az önállóan és kötelezően alkalmazott kémiai kasztráció nem más, mint a kollektív bosszú eszköze, amelynek ideje – a halálbüntetéshez hasonlóan – leáldozott” – zárta Parti.
