Ha a városban – még a Szabadtérire nem járók által is – nagy becsben tartott fesztivál sikeresen működik, akkor annak vezetője is sikeres, és a közvélemény szemében jól végzi a dolgát. Ehhez hozzáadódik, hogy Bátyai médiaképes személy, aki meg tud szólalni, és ha az ő és Haág vagy Kohári képviselők nyilatkozatait tesszük egymás mellé, akkor az bizony egyenlőtlen felek küzdelme.
Ráadásul a Fidesz szokás szerint nem vette figyelembe, hogy a város lakói, túl azon, hogy mondjuk Szeged egyik értékeként tekintenek a Szabadtérire, bizony nem egyformák. A magyar társadalom például nem vallásos, tehát az emberek többségének a Haág által kifogásolt installáció, még ha vallásgyalázó is lett volna, – mint ahogy nyilvánvalóan nem volt az – nincs egy súlycsoportban a REÖK-höz még egyébként sem erősen kötődő Szabadtéri jó hírnevével.
A dolog ilyetén értelmezése ráadásul nem volt egyértelmű a hitet gyakorlók interpretációjában sem. Kiss-Rigó László püspökvicceskedő szavakkal megkerülte a kérdést, és semmiképpen sem osztotta a vallásgyalázás vádját, míg Máté-Tóth András teológus, vallástudós komoly hivatkozási apparátust mozgatott meg annak alátámasztására, hogy a Katolikus Egyháznak művészeti kérdésekbe igazából nem is kell beleszólni. A Fidesz mellé a kérdésben a Jobbik és az egykori III/III-as ügynök Benyik György atya állt, ami azért nem a leghitelesebb támogatói kör.
A Best of Szeged szerint a Fidesz a közvélemény előtt ezt a meccset már ezen a ponton, vagyis még az első szavazás előtt elvesztette: egy olyan erős brandet, mint a Szabadtéri, megkarcolni sem lehet egy ilyen mondvacsinált üggyel. Ezt valószínűleg Haágék is megérezték, mert először csak mellékszálként, majd a Fidesz utolsó nyilatkozatában már egyedüli indokként megjelent a Szabadtéri gyenge gazdálkodására való – egyébként hamis – hivatkozás. Sőt, miután heteken át az installáció miatt támadták Bátyait, képesek voltak azt is leírni, hogy „a Szabadtéri igazgatója a cég gazdasági mutatóiért felel, nem a művészetért”. Ezeket az irányváltásokat csak a nagyon elkötelezett tábor tudja elfogadni, míg az ügyet még egyébként követő érdeklődők előtt a történet itt kezd nevetségessé válni.
Mindezt sikerült tetézni a zárt ülés kierőszakolásával. Ennek előzetesen feltételezett nyeresége legfeljebb annyi lehetett, hogy nem lesz rajtuk akkora nyomás az ügy tárgyalása idején. Ez az ő érveik számát már nem gyarapítja, de még a felületesen tájékozódó újságolvasó előtt is megerősíti azt a képet, hogy itt valami sunyiság, tisztességtelenség történt. Egészen kapitális hiba.
A folytatáshoz kattintson ide.
