Hétfőn a parlament áldását adta az iskolák államosításának részleteiről szóló törvényre, s ezzel látszólag minden feltétel adott ahhoz, hogy az óvodákat leszámítva az összes közoktatási intézmény január 1-jétől állami fenntartásba kerüljön. Az államosítás kulcsintézménye a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK), amelynek részegységeivé válnak az iskolák, amely a pedagógusok munkáltatója lesz, és amely egyben ellenőrzi is az oktatási intézményekben folyó szakmai munkát.
A jogi feltételek tehát látszólag adottak, de a múlt heti kormányülésre készített, a KIK felállításának előkészítéséről szóló beszámoló szerint minden más területen igen komoly problémák tornyosulnak.
Mint írtuk, az állam minden iskola fenntartását magához vonja, de azok működtetését (ami praktikusan leginkább az ingatlannal kapcsolatos teendőket jelenti, ahogy a vita során a polgármesterek fogalmaztak: festés, takarítás, izzócsere és egyéb gondnoki munkák) a nagyobb települések megtarthatják maguknak. Főszabályként a 3000 fő alatti településektől ezt is átveszi az állam, a nagyobbaknál viszont megmarad. Ettől kérésre mindkét településtípus eltérhet, azaz a kicsik kérhetik, hogy mégis maradjon a működtetés, a nagyok pedig azt, hogy szálljon ez is át a KIK-re. Az erről szóló nyilatkozatokat a települések november 15-ig megtették, ezeket a Belügyminisztériumnak kellett összegeznie november 21-ig.
A nagytelepülések fele köszöni, nem kéri
A Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter által szignált és az FN24 birtokába jutott jelentés szerint a 3000 fő fölötti települések közül 233 (közel minden második) köszöni szépen, nem vállalja az iskolája működtetését, a 3000 fő alattiak közül viszont csak 96 vállalná azt. A nagyobb önkormányzatok számára tehát kedvezőtlen a rájuk kényszerített konstrukció, hiszen majdnem minden második település „kiszállna a buliból”, s ennek oka nyilván nem az, hogy nem akarja megtartani az intézményeit. Jelentős bevételeket vonnak el ezektől, hogy finanszírozzák az átvett kistelepülési iskolákat, így nem lesz elegendő forrásuk a működtetésre.
A jelentésből az is kiderül, hogy egy tárcaközi bizottság dönti majd el, mennyire megalapozottak ezek a főszabálytól való eltérési szándékok. Azaz mégsem önkéntes települési döntésekről van szó, mint ahogy azt többször nyilatkozták az oktatási államtitkárság vezetői. Borítékolni lehet, hogy sok kisváros akarata és pénzhiánya ellenére is kénytelen lesz működtetni az iskoláit.
Nincs pénz
Nem mindegy ugyanis, hogy hány település „viszi” a működtetést. Ha sok marad az állam nyakán, akkor kezelhetetlenné válik a rendszer. Ez annyira így van, hogy a hiányzó költségvetési tételeknél nem is számol a jelentés e 233 település intézményeinek – be nem tervezett, sok milliárdra rúgó – működtetési költségeivel. Felsorol viszont a dokumentum számos olyan hiányzó tételt, ami már önmagában 50-60 milliárd előteremtését igényelné a büdzséből.
A szakképző intézmények működési kiadásaira 24,1 milliárd, a kistelepülések intézményeinek működtetésére 13,4 milliárd forint kellene, az ingyenes tankönyvellátás biztosítására 5,7 milliárd forint (plusz a most kieső önkormányzati források, azok a pénzek, amivel a települések eddig hozzájárultak ehhez), az uniós projektek önerejére 15 milliárd forint. A jelentés szerint ugyan a béreken felüli személyi juttatások nem változnának január 1-jétől, ám erre sincs forrás a KIK költségvetésében.
Mint írtuk, október közepén a KIK elnökét az oktatási bizottságban szembesítették azzal, hogy mintegy 170 milliárd forint hiányzik a központ működéséhez. Hogy a most felmerült tételek beletartoznek-e ebbe vagy új, előre nem kalkulált kiadások, azt nem tudni.
Nincs ember, nincs net
A személyi és tárgyi feltételek is aggasztóak és irracionálisak egy ekkora hivatal felállításához, üzembe helyezéséhez, pláne néhány héttel ez „éles működés” előtt. A tankerületi igazgatók ugyan megvannak (ahol nem volt pályázó vagy eredménytelen volt a pályázat, a miniszter nevezett ki vezetőt), de már-már komikus, hogy a KIK elnöke az Oktatási Hivataltól „az átadás-átvétel operatív lebonyolításához – tankerületenként – egy fő adminisztratív munkaerőt”, az átadás-átvételi megállapodások jogi ellenjegyzésére további szakembereket kért, azaz hirtelen több mint 200 emberre volna szükség.
A KIK felmérette a tankerületi igazgatókkal a tankerület jövőbeni elhelyezésére vonatkozó lehetőségeket – olvasható a beszámolóban. „Az igazgatói visszajelzésekből kiderül, hogy az újonnan létrejövő tankerületek intézményi elhelyezése 66%-ban biztosítottnak látszik, további 20%-ában pedig megkezdődtek az egyeztetések.” Hogy ezek az egyeztetések milyen stádiumban vannak, illetve mi van a hiányzó 14 százalékkal, arról nem tudni. Több esetben az önkormányzat (volt) iskolát, egyéb más használaton kívüli, felújításra szoruló épületet kínál fel a tankerületi igazgatók számára. Ezek felújítása is problémás, de sokkal nagyobb, a rendszert veszélyeztető gond, hogy a – tankerület napi működéséhez szükséges – Nemzeti Távközlési Gerinchálózat a felajánlott épületek mindössze alig 20 százalékánál kiépített.
Kikerült közbeszerzés
Egy éve lehet tudni, hogy megalakul az államosítás valamilyen központi gigaintézménye, ehhez képest egy hónappal az államosítás előtt most a beszerzési (és közbeszerzési) tilalom alóli feloldás szükségességéről szól a jelentés, hogy megvásárolják a bútorokat, informatikai eszközöket.
Ez amellett, hogy nyilván a kapkodás, az előkészítetlenség „mellékhatása”, kifejezetten botrányos. Hiszen 200 tankerület bútor és informatikai, felújítási igénye, esetleg autók beszerzése önmagában óriási tétel, s mindezt közbeszerzés nélkül képzeli el az EMMI (a KIK). Ha már év elején elkezdte volna a beszerzést a tárca, akkor ma csomagban állhatnának tankerületenként a rendes, törvényeknek megfelelő körülmények között beszerzett eszközök.
Mindezek ellenére a visszaszámlálás megkezdődött. A cikk írásakor 33 nap, ha jól számoltam 21 munkanap van a közoktatási rendszer gyökeres átalakulásáig.
