A vörösiszap-katasztrófa miatt indult büntetőper tárgyalásán a bíróság tanúként hallgatta meg Baksa Györgyöt, aki 2002-ig volt a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. vezérigazgatója.
A tanú 14 éven át volt a cég vezérigazgatója, akkor is, amikor a X. kazetta és az azt körülvevő vízzáró résfal tervezése és kivitelezése zajlott. A társaság egykori vezetője szerint a tározóban lévő folyadék 13-as pH-értékű volt, azaz literenként 3-4 gramm nátronlúgot tartalmazott, ami a világon mindenhol “szakmailag” elfogadott.
Szabó Györgyi tanácsvezető bíró kérdésére válaszolva elmondta, hogy a tárózó tervezésében nem vett részt, a beruházásról nem a Mal, hanem az Alutröszt döntött. Akkori ismereteik szerint a tározók területén található kövér agyagos talaj megakadályozza a vöröriszaptérből bármilyen szennyeződés környezetbe jutását, és ezért megvédi a dunántúli karsztvízrendszert. Hozzátette: a X-es tározó helyét illetően nem merült fel kétség, az “logikusnak” tűnt. A kilencvenes évek közepétől zajlott kivitelezésről részletes emléke nem volt, a területen sorban az ötödik ilyen építmény volt, a beruházás nem számított újdonságnak. A gát anyagát, az erőműi szürkesalakot rendszeresen bevizsgáltatták – mondta. Szerinte tervezői felügyelettel zajlott a több mint 200 ezer négyzetméter alapterületű objektum építése, a bíró azonban közölte vele, hogy a korábban meghallgatott tervezők szerint sem művezetés, sem hivatalos tervezői felügyelet nem volt.
Az ügyész kérdésére elmondta: külön kivitelező cég nem volt, a “saját embereik” építették meg a tározót. A kazettában lévő folyadék mennyiségére nem volt hatósági vagy tervezői előírás, ez 2002-ig nem volt másfél méternél magasabb – mondta. Arról is beszélt, hogy a korábban használt IX-es tározónál problémát okozott az átszivárgás, a gát tövénél “buzgár” keletkezett, azaz feltört a víz. Úgy gondolták, hogy a tározó belső oldalánál nem volt egyenletes a vörösiszap betöltése, ezért keletkezett, de ezt a problémát később megoldották.
A tanút egész napos meghallgatása során a védők és a vádlottak is hosszan kérdezték a technológiai folyamatokról, a vörösiszap semlegesítéséről és elhelyezéséről. Azt mondta, a lúg és az agyag kölcsönhatásáról nincsen tudomása. Kiegészítő védművet vagy gátat a hasonló vörösiszap-tározók köré sehol nem építettek, példaként németországi és almásfüzitői létesítményeket említett – válaszolta.
A Veszprémi Törvényszéken szeptember 24-én kezdődött a katasztrófa miatt többek között közveszélyokozás miatt indított büntetőper a timföldgyár vezetői, alkalmazottai, összesen 15 ember ellen. Mindannyian tagadták bűnösségüket.
A tárgyalás kedden tanúk meghallgatásával folytatódik.
A Mal Zrt. Ajka melletti X-es tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt – az ügyben indult büntetőper vádirata nyolc ember halálát köti össze közvetlenül a vörösiszapömléssel -, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház lakhatatlanná vált.
