Valóban ígéretet tett Maroshegy képviselője, Brájer Éva és a város polgármestere, hogy a Nagykárolyi utcával kapcsolatos problémákat igyekeznek kezelni, aminek egyik megoldása lehet az út lezárása, ezt láthattuk az Index oldaláról előcitált Fehérvár Médiacentrum videójában.
Az Index így írja le az ígéretet: „A fideszes polgármester és egyben országgyűlési képviselő, Cser-Palkovics előbbi utca lezárását, valamint utóbbi útvonal teljes megszüntetését ígérte.” Ez teljesen helytálló, de még az országgyűlési képviselő sem mehet szembe jogszabályokkal és etikai normákkal. Ennek megfelelően körültekintően kellett eljárnia, és egyeztetni a két ellenérdekelt fél között. Mert az Index éppen ennek a kihangsúlyozását felejtette el. Ugyan Brájer Éva nyilatkozatában szó van róla, de tudni kell, hogy az útszakaszok lezárása nem éppen osztatlan akarat. Az érintett lakosok egyik fele feltétel nélküli lezárást akar, a másik pedig éppen ellenkezőleg.
Nézzük, mi történt volna, ha a polgármester villámgyorsan intézkedik: az Index megírhatta volna, hogy Cser-Palkovics András korlátozza a fehérváriak szabad mozgásának lehetőségét. Ilyenbe már futott bele Székesfehérvár, amikor a Mészáros Attila képviselő területén levő Újkuti utcát a felháborodott lakók miatt villámgyorsan lezárták, majd az ugyancsak felháborodott másik oldalon álló lakók miatt el kellett bontani a zárat.
Ha körültekintően és lakossági fórumokkal készítenek elő egy útzárást, akkor pedig jön, hogy szívlapáttal tolja a polgármester a port a lakók torkába. Ennél azért árnyaltabb a dolog. Hosszú egyeztetésekkel sikerült kiegyezni a Nagykárolyi utcában közlekedni akarókkal egy cirka 500 méteres kerülővel, valamint a szokásjog alapján létrejött magánterületi út megszüntetésével. Ezeken az egyeztetéseken „az azonnal verjünk útzáró cölöpöket” lakók is ott voltak, és elfogadták az alkut. De jött a következő probléma: a Maroshegyre kiszabott egyéni keret elfogyott, mert Brájer Éva képviselő éppen utakat és járdákat építtetett a területen. Magyarul a lezárás költségeire nem maradt pénz. A polgármester ugyan már megbízta a Városgondnokság vezetőjét, hogy tegye meg a szükséges építéseket, útzárakat, de Bozai István városgondnok aligha teheti meg úgy, hogy a szigorú költségvetésében nem szerepel ez a tétel. Hát mit van mit tenni, költségvetési átcsoportosításra van szükség az önkormányzatnál. Ezek gyorsan végigfutnak az érintett bizottságokban, aztán a közgyűlés megszavazza. Ebben a stációban élünk jelenleg. A közgyűlés amint elfogadja az átcsoportosítást, a Városgondnokság emberei azonnal kezdhetik a cölöpverést.
A demokrácia ilyen rögös és poros utakon halad, de legalább demokratikus. A polgármesterek pedig ígérhetnek, ha nem akarnak despoták lenni, akkor kénytelenek a tisztességes utat választani. És kedves Nagykárolyi utcaiak! A gondjaikat az egész város megérti, de azzal is tisztában kell lenni, hogy az Önök utcája az egyik legfiatalabb utca, és bizony éppen Maroshegyen vannak olyanok, akik már ötven éve várják a megújulást, hogy a város többi utcájáról most ne essék szó!
