Nem volt itt a Parlamentben a nagyfőnök, hétkezdésként Litvániában dicsérte a baltikumi államadósságot, tán ez okozta, hogy a hétfői ülésnapon több alkalommal is külországi nációkat idézett meg a t. Ház.
Lószag, halszag, szarszag
Láttunk európai csoportot jó párat, németet egy egész századnyit, aztán maroknyi japánit is, és találkoztunk thaiföldi parlamenti delegációval. Odabent a patkóban pedig szó esett finnugorokról és izraelitákról. Utóbbi ívet a jobbikos Pörzse Sándor húzta meg, méghozzá úgy, hogy a minapi siófoki finnugor kongresszus témájából sikerült kicsavarnia egy könnyed zsidózást.
Nem finn, nem zsidó. Uncsitesó
Indításként azt kifogásolta, hogy az állam százötvenmillió forinttal támogatta a fent nevezett nemzetközi tudományos gyűlést, pedig „nem is vagyunk finnugorok”. Mire L. Simon kultállamtitkár, ahelyett, hogy az adekvát „ülj le, Sanci, egyes” felszólítással válaszolt volna, komolyan vette a turulos kollégát, s oda lyukadt ki, hogy genetikailag persze nem vagyunk finnugorok, „csak” a nyelvünk származik onnan, de „mindegy is, hogy lószagú vagy halszagú a rokonság”. Na, erre jött a pörzsei rekontra azzal, hogy a finnugoros „hazugságból” további hazugság fakad, a minap például arra vetemedett egy prof, hogy zsidó eredetre vezesse vissza Árpád népét. Márpedig – így Pörzse – ez olyan, mintha valaki azzal vádolná meg őt, hogy unokatestvére az autóversenyző Hakinennek és a szocialista Steiner Pálnak.
Ha valaki nem értené: e fekálmetaforában Pörzse a vérmagyar, Hakinen a finn. Steiner pedig a zsidó.
Pörzsét nem vezették ki a teremből.
Kirakták a Milkát!
Steinerrel amúgy váltottunk ma pár szót a folyosón; nem, nem a származásáról. Kissé szürreálisan német nótakörösök énekeltek fél órát a Parlament kupolacsarnokában (ezt alább bővebben is kifejtjük), ez akasztotta meg kevéssel egy óra előtt a patkó felé igyekvő MSZP-s politikust. A kultúrsokk kibeszéletlen emléket szakított fel Steinerben, így hallgatói lehettünk a következő történetnek: SP sok éve egy Minden nevű „baromi gazdag”, ám hagyományokkal nem rendelkező német városkában járt, ahol az identitáskereső lakosság csak összehozott egy büszkeségre okot adó közgyűjteményt, mégpedig egy csokimúzeumot. „Kirakták a Milkát!” – így kiáltott fel nekünk Steiner. S mi természetesen elhessegettük magunktól a hagyói asszociációt.
Kirakták a Milkát
Idézzünk kicsit azoknál a német nótásoknál. Kábé százan lehettek, népviseletbe öltözve, úgy körbevették a Szent Koronát, hogy Pörzse és csapata se tette volna különbül. Távoli félvéreink ők, a Német Elüldözöttek Szövetségének tagjai, szász őseiket Nagy-Magyarországról telepítette ki a Rákosi-rendszer, ahol is a távoli Türingiába, konkrétabban Saalfeldbe kerültek. A boldog leszármazottak most túrát szerveztek, a minap Erdélyben koncerteztek, innen Szegedre mennek. A Parlamentbe Kövér László támogatásával jutottak be, így hódolhattak épp a magyar törvényhozás szakrális helyén hangképző szenvedélyüknek.
Rózsa
Műsoruk a zeneiskolai vizsgakoncertek és sörsátoros népünnepélyek borzongató mixével szolgált. Két kórusból és egy ifjúsági zenekarból áll az alakulat. A kórista bácsik térdnadrággal és hozzá illő magas szárú zoknival vétették észre magukat, az asszonyok hímzett szoknyáikkal kápráztattak. Pompás párosítás, hiszen az idősebbek népi jellegű bemutatóját esztráddá oldotta a big band műfaját (távolról) űző ifjak produkciója: a jungék repertoárja a popzenétől a klasszikusig terjed, amibe még a Biscaya című sláger is belefér. A produkció EU-kompatibilis keretét az Örömóda szolgáltatta: nyitányként tangóharmonikán, zárásként száz torokból szólt a germán „Freude, schöner Götterfunken, Tochter aus Elysium”.
Szerethető műsor, de tényleg. Ha, mondjuk, a pestszentlőrinci Rózsa (Ferenc) művházban hangzik el egy testvérvárosi találkozón, szavunk sincs. Na de ez mégiscsak a díszőrséges, koronás Parlament, ahonnan egy videós bohóckodás miatt pár hónapja újságírók tiltattak ki.
Öntök
De félre az iróniát, jobban tesszük, ha inkább önvizsgálatot tartunk.
Még a hétfő délután folyamán brékingként számoltunk be arról, hogy vadi új terminus technikusszal örvendeztette meg a nemzetet Vágó Gábor. „Öntökönlövött” – ezt a kifejezést használta a kackiás zöld politikus a kormány 2013-as büdzsétervezetére. Aztán órákkal később maga Vágó figyelmeztetett bennünket, hogy félrehallottuk elméncségét. „Nem öntökönlövött, hanem öntököndöfött” – ezt közölte velünk a képviselő.
Ez itt a helyesbítés, elnézést kérünk.
Öntökön
Amúgy az váltotta ki a vágói öntökönakármit, hogy az LMP szerint a Fidesz „Matolcsy bénázásához szabja a költségvetést”, ezért most az első számsortól az utolsóig újra kellene tárgyalni a javaslatot. Még azon melegében kérdeztük a képviselőt, agya milyen körülmények között és milyen stimulánsok segítségével állítja elő az öntökönlövötthöz hasonló szószüleményeket. A válasz: „Ma reggel találtam ki. És csak úgy jött.”
Megjegyezzük, ellenzéki pártok körében szezonja van az alternatív költségvetésnek: a szocialisták szeptember végére, a Lehet Más a Politika október közepére ígéri saját szakdokumentumát.
Simicskó sportol
Említendő még a mai napból, hogy a folyosón útját álltuk Simicskó István jelenlegi hadügyi államtitkárnak, akiről két hete az a hír járja, ő váltja a sportpolitika élén Czene Attilát. Kérdeztük, mikor várható a csere, de csupán annyit sikerült kipréselnünk a mértékadónak tekintett SI-ből, hogy „magánéletében rendszeresen sportoló államtitkár vagyok”. Értjük. A sokak által biztosra vett kinevezés előtt bizonyára indokolt a visszafogottság. Mondják, a kormánypártokban a túlzott önbizalom olykor olyan, mint az öntökönlövés. Döfés.
