Joshibarathozzunk kicsit lazításul. Szeret szerepelni a bulvárban?
A bulvár arra mindenképpen jó, hogy nem politikusi szerepben is megmutathassuk magunkat. Kíváncsiak ránk az emberek. A szomszédjaim mesélik, szokták tőlük kérdezni az ismerőseik, hogy otthon is olyan „pitbull” vagyok-e, mint egyesek szerint a politikában. Törődni kell a bulvárral, de azt gondolom, van egy határ, hogy mennyire adhatjuk ki magunkat. Amikor megszületett Peti fiunk, Szilvivel arra jutottunk, hogy csak úgy sosem fogjuk megmutatni őt, de ha kérdezik, nem tagadjuk le, és ha nyilvános eseményen lefotózzák, nem fogjuk kérni, hogy takarják ki. És egyetlen lépést sem teszünk annak érdekében, hogy valamelyik bulvárhetilapban bemutassanak minket hiper-szuper családként. Szilvit talán kétszer lehetett fényképen látni, az is „kényszer hatására” történt. Először egy strandolásunkról jelent meg lesifotó, másodszor az esküvőnkről kapott képet az egyik bulvárlap. Direkt egy kis faluban, Mindszentkállán tartottunk a ceremóniát, mert nem közéleti eseményt szerettünk volna szervezni.
A Fideszben menő dolog Szijjártó esküvőjén mutogatni magunkat?
Téma volt bizonyos körökben, hogy ki lett meghívva és ki nem. Csakhogy számomra az esküvő nem a protokollról szól, oda a barátok hivatalosak. Minden titkolózás ellenére két nappal a nagy nap előtt felhívott egy újságíró, hogy tudnak mindent és megírják, hogy házasodom. Végül abban állapodtunk meg, hogy előre nem ír semmit, cserébe utólag kap egy darab képet. De visszatérve Petire. Megszületése után rengetegen kerestek a bulvárból, és végül úgy döntöttünk, hogy egyetlen műsorba bemegyek mesélni róla. Joshi műsorát választottam.
Fotók: Kummer János
Őt megrendelte a csatornától?
Nem. Egy Mokka előtt beszélgettünk, nekem kifejezetten szimpatikus volt. Ezért döntöttem úgy, hogy elfogadom a meghívását. Amúgy bár Petit ritkán mutatom, a fociról bármikor szívesen nyilatkozom.
Életemben háromszor kaptam sokkot Szijjártótól. Először az államcsődös szövegnél, utoljára a joshis „interjúnál”, a kettő között pedig akkor, amikor a köztévé híradójában, a sporthírekben vezető anyag volt, hogy a Dunakeszi Kinizsi leigazolta önt. Szijjártó, Messi, Ronaldo – valami ilyesmi volt a menü. Önnek nem sok néha a holdudvar szervilizmusából?
Én bizonyára nem szerkesztettem volna magam Messi elé. De hogy érdeklődnek az iránt, hogy összejött egy futsalcsapat, amelyben nagypályás volt válogatottak játszanak és a kormány egy államtitkára is mezt húz magára, annak örülök.
Nem Vincze Ottó és Horváth Ferenc miatt ment ki a Híradó.
Ne vegyen rá mérget! De ettől én még örülök, ha jönnek, örülök, ha szó van a futsalról, és büszke vagyok, ha megjelenik, hogy tizenhárom gólt lőttem életem első NB II-es futsalszezonjában. És büszke vagyok arra is, hogy Ferivel, Lőw Zsolttal és Ottóval játszom egy csapatban, dacára annak, hogy fanatikus Honvéd-szurkoló vagyok.
„A mentalitása alapján a Bundesligában van a helye, a technikáján még van mit csiszolni” – ezt nyilatkozta önről Lőw Zsolt.
Igen, vele kifejezetten jóban vagyok, sokat biztat és példát mutat a hozzáállásával.
Tömik önt labdával? „A colos hozza a lóvét, rúgassunk vele meccsenként egy-két gólt, nehogy elmenjen a kedve.” Ön szerint megy ez a duma a háta mögött?
Nem, nem, nem. Nincs ilyen.
Mi kölökként a lakótelepen akkor is hívtuk volna focizni a Kocsor Jancsit, ha nem tud egy egyeneset rúgni a labdába. Hiszen csak neki volt bőrlabdája. Más kérdés, hogy cselezni is tudott. A Kinizsiben az öné a laszti.
Nézze, ez egy focicsapat. Az összeállítást a teljesítmény dönti el. A pályán a duma kevés, azért gól nem, csak sárgalap jár. Politikáról amúgy sem beszélünk. Hatalmas öröm persze, ha olyan játék végén születik gól, amiben én is benne vagyok. Fantasztikus érzés egy Horváth Feritől vagy egy Lőwtől kapni, vagy nekik adni gólpasszt. A mester mondta nekem a minap: hidd el, Peti, jó játékosokkal egy sorban nem lehet rosszul játszani. És igaza van, mert én, aki soha korábban nem voltam igazolt futballista, megállom a helyem a pályán.
Egy 2006-os fidelitaszos interjújában ön nemcsak azt árulta el, hogy a Neoton família a kedvenc zenekara…
Ma is.
…hanem azt is, hogy a sportok közül a kosárlabda áll a legközelebb a szívéhez. Egyáltalán focizott korábban?
Persze, de sokáig a kosárlabda volt az első. Aztán az elmaradt, mert nehezebb hozzá társakat találni, mint a focihoz.
Mázli, hogy a futsalhoz meg kéznél voltak a volt válogatottak. Mit köszönhet önnek a csapat?
Talán azt, hogy ott is maximalista vagyok. Azt szeretik a srácok.
Nem a pályára gondoltam, hanem a háttérre. Mit tud elintézni? Mezt? Autót? Ingyenkólát? Szponzort?
Dunakeszi befogadott bennünket, ami talán részben annak köszönhető, hogy ott lakom. Sőt, ma már hárman vagyunk a csapatban dunakesziek. Szeretnek minket, minden meccsünk abszolút telt házas, beszédtéma a Kinizsi. És bizonyára jót tesz a sportágnak is a velünk járó nyilvánosság.
A szponzorokat ön szerzi?
Ha a kérdés arra irányul, akkor egyik, a mezünkön látható szponzorunk sem köszönhet nekem semmit gazdasági téren.
Mennyit tesznek a másodosztályban szereplő Kinizsi kasszájába a támogatók?
A magyar futsalban a Győr után – aki ugye BL-résztvevő, és fantasztikusan teljesít – ránk esik a legtöbb figyelem. Így ésszerű megoldás vagyunk a szponzorok számára.
Mennyi a Kinizsi éves költségvetése?
Ezt a szakosztályvezető tudná megmondani. Utazások, mez, utánpótlás-nevelés… sok mindenre kell pénz. Milliós tétel.
Pár milliós? Tizenmilliós? Húsz? Hetven?
Olyan tizenmilliós lehet. Talán huszon körül.
Újságban olvastam, hogy ön a fél csapatot felvette a Parlamentbe mindenféle kamuállásokba.
Nevettem rajta.
A kormany.hu adatai szerint a Dunakeszi Kinizsi tizenkét fős csapatából önön kívül további öt játékos áll a miniszterelnökség alkalmazásában: Hacker Gábor hivatalsegéd bruttó 230 ezer forintot keres, Monspart László hivatalsegéd 273 ezret, Szikora Levente szervezési munkatárs 485 ezret, Benkő Szilárd miniszteri biztos 885 ezret, Temesi Norbert pedig megbízási szerződéssel segít be a kormányétkeztetésbe idén júniustól decemberig összesen hárommillió-négyszázezerért.
Szilárd 2000 óta van mellettem, jól dolgozik, megbízom benne, ezért lett a kabinetfőnököm. Monspartot és a Szikorát is még a fidelitaszos időkből, 2005 óta ismerem, tudtam, jól melóznak. Akiket pedig a foci révén ismertem meg, kipróbáltam, mielőtt alkalmaztam volna.
Van mit csinálniuk idebent? Nem úgy megy, mint a régi sportállásokban, hogy reggel fél nyolcra beballag a versenyző, blokkol, aztán délután négyig elbandázgat a büfében?
Szép is volna! Aki lazsálni mer, azonnal repül, az sem érdekelne, ha csapattársamról lenne szó. Ha tartanék naplopókat, az én teljesítményemen látszana meg.
Beszéltem egy ellenfelével a pályáról. Dicsérte a játéktudásukat…
De jó!
Azt viszont nehezen vitte át, hogy a Kinizsi nyolcvanmilliós autóparkkal érkezett az idegenbeli meccsére, ahol a hazaiaknak még az egységes mez beszerzése is gondot okoz. Tényleg olyan mikrobuszokkal közlekednek, mint a miniszterelnök?
Hasonlókkal. Mint a mezünkön elhelyezett Volkswagen logóból is kitűnik, a csapat egyik szponzora a Porsche Hungária. A cég egyebek mellett azzal támogat bennünket, hogy amikor idegenbe megyünk, a rendelkezésünkre bocsát két Multivant. Azért ezt a típust, mert ez hétszemélyes, így épp elférünk tizennégyen: a tizenkét játékos, az edző meg a gyúró.
“Aki lazsálni mer, azonnal repül”
Negyven-negyvenmilliós autók? Az komoly.
Nem értek hozzá, de kétlem, hogy annyiba kerülnének.
Kik még a szponzoraik a mostani idényre?
Jöjjön ki egy meccsünkre, jól fogja érezni magát és megnézheti a hirdetőtáblánkat is.
Amíg vártam önre az előszobában, elsuhant mellettem egy szertárosforma, komor, bajszos férfi, kezében nagy zsákkal, kérdeztem tőle, „csak nem elkészültek a mezek?”, de nem válaszolt.
Ő a szakosztályvezetőnk, és valóban most készült el az új mez. Erre járt, behozta megmutatni. Önnek biztos azért nem mutatta meg, mert még nincs rajta a feliratozás.
Mi történne a csapattal, a szponzorokkal, ha ön valamiért kiesne Orbán kegyéből és a politikából?
Remélem, ilyen soha nem fog előfordulni, de a társaim egész biztosan kiállnának mellettem.
És a szponzorok? Továbbra is lenne multiizé?
Sportról van szó, a feltételes módban megfogalmazott mondatok értelmetlenek.
Ön hetente négyszer edz, plusz hétvégén meccs, plusz a csapat körüli ügyintézés, ez összesen úgy húsz óra. Plusz főállásban a „keleti nyitás politikájáért felelős kormánybiztos”, plusz nyolc kormányközi bizottság elnökeként felel a török, a kuvaiti, az azeri, a szerb, a vietnami, a szlovák, a macedón és a montenegrói kapcsolatfejlesztésért…
És ugye államtitkár is vagyok.
Meg országgyűlési képviselő. Ennyi posztot lehetetlen tisztességgel ellátni. Hol tud kicsit lazítani?
Sehol. Nagy szerencsém, hogy Dunakeszin lakom, így az edzésre nem kell utaznom. Este kilenctől tizenegyig tart a tréning, ami ugyan nem túl egészséges, mert felpörög az ember, aztán nem tud elaludni, de hát a miniszterelnökségen dolgozók a sok tennivaló miatt képtelenek korábban kiérni. Egy biztos: a sport sose megy a munkám rovására. Sőt, használ, hiszen ez a felfokozott meló csak kiemelkedő állóképességgel végezhető. Meg lehet kérdezni a munkatársaimat és a feleségemet, hogy keveset dolgozom-e.
Úgy volt, hogy az azeri Nahicseván elleni meccsel avatják föl az új pályájukat Dunakeszin. Nem jött össze.
Nagyon nagy szívfájdalmam, hiszen Európa egyik legjobb futsalcsapata az azeri, tele brazilokkal. Győrben játszottak BL-selejtezőt, és már három hete úgy volt, átjönnek hozzánk egy közös edzésre és egy meccsre. Óriási lett volna, de közbejött a Safarov-ügy, le kellett mondani, nem akartam ziccert adni a balhésoknak…
Hajaj, a titkárnő jelez, hogy menni kell. Annyit még hadd kérdezzek a hosszabbításban, hogy ki az utánunk következő vendég?
Az olasz nagykövet jön hozzám.
Járt itt Dzsudzsák Balázs is. Melyik találkozót várta jobban?
Mindkettő izgalmas.
A képre kattintva galéria nyílik a találkozóról!
A dzsudzsáki vizitet ki találta ki?
Összeakadtunk a menedzserével Győrben, ahol edzőmeccset játszottunk. Mondtuk neki, hogy Balázs a csapatunk kedvence. Másnap felhívott, hogy szívesen beugranának egy teára. Nagyon örültem neki.
Mi keresnivalója egy focistának az ön dolgozószobájában? Ha maszekban haverkodnának, van pár jó kávézó a Kossuth tér környékén.
Itt is jó. Mégiscsak olyan valaki vagyok, aki a kormányzati munka mellett a focipályán is igyekszik helytállni. A focisták is szeretnek néha beszélgetni egymással.
