Az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke a szeptember 1-jén felállt Klebelsberg-központról azt mondta: van egy vezetője, de nincsenek meg a munkatársak, az irodák, nem derült ki, kik veszik át az iskolákat az önkormányzatoktól bő három hónap múlva. „Már sokszor mondtam, hogy ez egy akkora szervezet lesz, amekkora talán csak a Kádár-kori néphadsereg volt, de persze nem ez a lényeg, hanem a munkakultúra” – fogalmazott, hozzátéve: az oktatás nem egy statikus dolog, „eleven organizmus”, minél távolabb van a döntéshozó szervezet, minél inkább adminisztratív attitűd jellemzi, annál komolyabbak a félelmei, hogy működőképes lesz-e így a központ. Főként ha a feladatokat még azelőtt átveszi, mielőtt a rendszert megnyugtatóan beüzemelték volna. Kitért arra is, hogy kettős irányítás jöhet létre az iskolákban, hiszen a tulajdonos önkormányzat nevezi majd ki a gazdasági igazgatót, s ez komoly konfliktusokat eredményezhet.
Kérdés például, hogy átvesz-e a kormányzat januártól minden ma alkalmazásban álló pedagógust, vagy a gyerekszámhoz igazítja a számukat. Normákat határoz meg, hogy hány gyerek után kell egy pedagógus, és ez alapján dönt? Ez nagyon bonyolult dolog lesz, év közben a rendszeren változtatni kockázatos dolog, de szinte lehetetlen is – fogalmazott. Hozzátette: szeptembertől persze lehet, de ő ezzel is óvatos lenne, hiszen akkor már kezdődik a kampány. A fő kérdés, mekkora mozgástér van a magyar költségvetésben.
Kerettantervek sincsenek még, hivatalosan annyit lehet tudni, hogy még csiszolgatják őket, de szeptemberben megismerhetők lesznek – mondta Pokorni Zoltán, aki szólt arról, hogy a rendelettervezet tartalmáról a sajtóból értesült. Szerinte nem megnyugtató, amit tudni lehet: egy furcsa rendszer képe bontakozik ki, ahol a tehetségesek számára lesz némi kínálat, választási lehetőség (tagozatok), de a többség számára tantervi szinten nem biztosított a mozgástér a differenciált fejlesztésre.
Úgy tűnik, nem készült kerettanterv jól megfogható tanulói körökre: az egész napos iskolára, a Híd programokra. A szakképzés kerettantervének készítése sem zárult le, de a sajátos nevelési igényű vagy a két tanítási nyelvű iskolákba járó gyerekek kerettantervéről sem tudni semmit. Ez így a gyerekek több mint negyven százaléka – mondta.
A szakbizottság fideszes elnöke szerint elhibázott, s a rendszer nem ismeretéről tanúskodó a ma működő tantervek kivezetésének tervezett szabályozása is. Ráadásul maradt a túlzó, tananyagközpontú pedagógia – fűzte hozzá.
A tankönyvpiac átalakításáról azt mondta: azt, hogy az egy „tankönyvet kötelezővé, kizárólagossá tegyék, már nehéz megmagyarázni. Volt már ilyen világ: a Kádár-korszak.” Kifejtette: ezek nem voltak feltétlenül rossz tankönyvek, de azt kéne megérteni, hogy nem attól lesz jó egy könyv, ha csak egyféle van belőle.
Pokorni Zoltán arról, hogy a körvonalazódó változások az oktatásban növelik vagy csökkentik a kormánypártok esélyeit 2014-ben, így fogalmazott:
„A személyes élmény lesz a meghatározó. (…) Ilyen szempontból én, aki nem értek egyet az iránnyal, a fogamat összeszorítva azon dolgozom, hogy ez az általam nem jónak tartott rendszer működjön. Bízom abban, hogy menni fog, de az, hogy 2013 szeptemberében lehet-e érezni majd az átállás hozadékát, hordoz politikai kockázatokat.
Remélem, pár év múlva az is megmutatkozik, hogy az inga túllendült, túlzás volt egy költségvetési szervbe olvasztani minden iskolát, és öt-tíz éves távlatban az általam optimális rendszer alakul ki: megmaradnak nagyjából a mai tankerületek, de ezeket választott tisztviselők irányítják majd.”
