Ricz Géza grafikus, festő 1980-ban született Szabadkán, majd 1994-ben családjával áttelepültek Szegedre. Pályáját graffitisként kezdte, majd festőként folytatta. Eddig 5 egyéni kiállítása volt Szerbiában és Magyarországon egyaránt. A 6-ik pénteken nyílt meg, a szegedi Belvárosi Kamara Galériában. A megnyitón beszélgettünk.
Hogyan és miért váltottál a graffitiről a képzőművészetre?
A 90-es évek elején, korai tinédzser koromban találkoztam a graffitivel. Magyarországon az utcákon, újságokban és egyéb médiumokban akkor jelent meg először. Tizenévesként valamiért nagyon megragadott, és elkezdtem érdeklődni utána, majd magam is készítettem. Annak ellenére, hogy ez egy nagyon vitatott műfaj, ebből kiindulva kezdtem el foglalkozni a képzőművészettel. Később beiratkoztam a Juhász Gyula Tanárkéző Főiskolai Kar rajz-művészettörténet tanszékére. És nyílván ahogy az ember érik, változik a látásmódja, így átalakult a grafitti iránti rajongás festészetté.
Ricz Géza: In memoriam Zorka
Forrás: gezaricz.com
Több festményeden utalsz valamilyen módon a graffitire. Mi vonz még mindig hozzá?
Ez egy olyan gyerekkori alapélmény, és olyan hatással volt rám, amit nem szerettem volna elhagyni teljesen. Mai napig is próbálom követni a street art történéseit, de már nem érzem annyira magaménak. Így kiemeltem bizonyos elemeket ebből, és tudatosan beleépítettem a munkáimba, kialakítva ezzel egy sajátos stílust.
Igen, észrevehető, hogy az utcákat, és inkább a szegényes környezetet kívánod ábrázolni. Miért ezt a témát választottad?
Valamiért vonzanak ezek a dolgok. Emelett egy nagyon érdekes téma, hiszen nem csak a képi élményt tudom megvalósítani, hanem egy olyan hangulatot próbálok megfesteni, ami a nézőből kivált bizonyos érzéseket, gondolatokat, vagy akár felidéz pár szociológiai problémát. Évekkel ezelőtt kezdtem el ezt a sorozatot vagy életművet, és a mai napig érdekesnek találom, mindig ráakadok valami újdonságra, ami illeszkedik a korábbi mondandóhoz.
Ricz Géza: The death of Yugoslavia I.
Forrás: Ricz Géza
Elég fiatalon, 14 évesen költöztél át Szerbiából Magyarországra, mégis Szabadka és Szeged egyaránt megjelenik a képeiden. Miért alakult ez így?
Ez természetes, hiszen a gyerekkoromat Szabadkán töltöttem, és máig is tartom a családom ottani részével a kapcsolatot. Másrészről a festményeimbe mindig próbálom a személyes élményeimet beledolgozni. Így született meg például a délszláv háborúra reflektáló művem.
