Többféle egyetemi rangsort adnak ki világszerte, többféle paraméter alapján állítják össze a legjobbak sorrendjét. Leginkább az angolszász világban és a Távol-Keleten „divat” az egyetemek TOP-listája. Egy bizonyos felmérés alapján tehát nehéz objektív képet kapni, hogy a világon létező, mintegy 20 ezer felsőoktatási intézmény közül mit is jelent, ha egy adott intézmény, mondjuk az 500. vagy 700. helyezést éri el. Nem érdemes figyelni tehát egy rangsorra, de érdemes figyelni mindegyikre.
A most megjelent brit Quacquarelli Symonds (QS) által összeállított lista olyan szempontokat vesz figyelembe, mint az oktatók és a hallgatók aránya, az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakorisága, valamint a külföldi hallgatók és oktatók száma. A listát 2004 óta teszi közzé a cég, s azt minden évben amerikai és brit egyetemek vezetik.
Az élen 2004 és 2009 között a Harvard, 2010-ben és 2011-ben a Cambridge végzett, idén először a bostoni magánegyetem, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) jutott fel a csúcsra. A TOP 10-ben szerepel a Cambridge és Harvard mellett még többek között az angol UCL, Oxford, és az amerikai Yale és Princeton egyetem. Az első nem angolszász intézmény a listán a zürichi egyetem, ami a 13. listán. A TOP 200-ban nincs közép-európai intézmény, 160. a bécsi egyetem.
ELTE, Corvinus,Szeged, Debrecen
Ami minket legjobban érdekel, az a magyar felsőoktatási intézmények helyezése. Az első 700-ban (eddig tart a lista) négy egyetemünk is szerepel a QS-rangsorban: a Szegedi Tudományegyetem az 501-550., a Budapesti Corvinus Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem az 551-600., a Debreceni Egyetem a 601-700. helyen. Az utóbbi most először került fel a 2004 óta megjelentetett listán, a szegedi egyetem és a Corvinus javított tavalyi eredményén, az ELTE egy kategóriával hátrébb csúszott.
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
A sanghaji Jiao Tong University által összeállított augusztusban nyilvánosságra hozott ARWU-rangsorban szintén szerepelt az ELTE (a 301-400. helyen) és a szegedi egyetem (401-500.) E rangsor – mint az Eduline írta – olyan szempontok alapján listázza a felsőoktatási intézményeket, amelyek egyértelműen a tudományegyetemeknek kedveznek, például az egykori hallgatók szakmai elismertsége (többek közt az oktatók-kutatók által elnyert díjak), a publikációk száma és idézési gyakorisága. A lista első tíz helyén azonban – az eltérő szempontrendszer ellenére – itt is szinte pontosan ugyanazok az intézmények szerepelnek, mint az QS-rangsorban.
Jó-e egy egyetem?
Azt tehát kijelenthetjük, hogy az Oxford, a MIT, a Camridge tényleg a legjobb egyetemek (hiszen bármilyen szempont szerint a legjobbak). A listán hátrébb szereplő intézményeknél már nagyobb a „kavarodás”, azokról azt állapíthatjuk meg, hogy az adott szempontrendszer alapján ilyen és ilyen helyezést értek el.
Például, hogy a Szegedi Tudományegyetem az oktatók és a hallgatók aránya, az intézményhez köthető tudományos munkák idézési gyakorisága, valamint a külföldi hallgatók és oktatók száma alapján az 501-550., míg az egykori hallgatók szakmai elismertsége, publikációk száma, idézettsége alapján a 401-500. a világon. Hogy ez mennyire jó eredmény, azt döntse el mindenki (főleg a diákok, az egyetem, és az oktatáspolitika), mindenesetre maga mögé utasít mindkét szempontból mintegy 19 ezer felsőoktatási intézményt a világon.
Hogy lehetünk elsők?
Vannak tematikus rangsorok is, ezekben előrébb is végezhet egy-egy magyar intézmény. Például filozófiai és szociológiai képzések területén a QS-listán a Közép-európai Egyetem (Central European University, CEU) a 101-150. helyig jutott. A nemzetközi tanulmányok és a politikatudományi képzéseken pedig a magánegyetem bekerült az 51-100. helyre. Tavaly az ELTE a földtudományi képzésekkel, a szegedi egyetem pedig a vegyészmérnökivel szintén felkerült a tematikus listára.
Van még egy szempont, amiről érdemes elgondolkodni. 2007-ben a Harvard egyetem költségvetése például 470 millió dollár, azaz több mint 80 milliárd forint volt. Ugyanebben az évben az egész magyarországi felsőoktatási büdzsé ennek mindössze háromszorosára, 253 milliárdra rúgott.
A magyar GDP alig egy százalékát fordítottuk e területre, az OECD-országok között sereghajtók voltunk már akkor is az egy hallgatóra eső állami ráfordításban. Az új kormányzati tervek a felsőoktatási ráfordítások drasztikus visszaszorítását irányozzák elő. E közben a sokszor hangoztatott cél a képzés minőségének emelése, és a magyar egyetemek felsőoktatási világranglistákon való egyre jobb szereplése.
Ez egy módon persze lehetséges: ha lesz egy olyan lista, ami a ráfordításokhoz méri az egyetemek életben maradását, és a különböző minőségi paramétereknek való megfelelését. Ebben jó esélyünk van előkelő helyezésekre.
