Felbolydult a diplomáciai élet, Obamától kezdve az azeri és az örmény elnökökön át Navracsics Tiborig valamennyi érintett, és közvetlenül nem is érintett állam politikusai megszólaltak. Az előzmények közismertek: Safarov 2004-ben a Zrínyi Katonai Akadémia kollégiumában baltával agyonverte örmény katonatársát, amiért is a Fővárosi Ítélőtábla 2007-ben jogerősen életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.
A magyar kormány közölte, hogy a kiadatásnál mindenben a nemzetközi jog szabályai szerint járt el. Melyek ezek a nemzetközi jogi szabályok és milyen előírásokat tartalmaznak?
Az 1957-ben Párizsban kötött kiadatási egyezményt és annak kiegészítő jegyzőkönyveit Magyarország az 1994. évi XVIII. számú törvénnyel hirdette ki. Az egyezmény kimondja, hogy a kiadatási eljárásban kizárólag a megkeresett fél – ezúttal Magyarország – jogát kell alkalmazni. Kimondja továbbá, hogy egyebek között akkor nem szabad a kiadatást engedélyezni, ha a magyar jog szerint az a bűncselekmény, amely miatt a kiadatást kérik politikai bűncselekménynek, vagy politikai bűncselekménnyel összefüggő bűncselekménynek tekintendő.
Safarovot a magyar bíróság – törvényesen – aljas indokból, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre azzal a feltétellel, hogy büntetéséből legkorábban 25 év elteltével szabadulhat. Ez a bűncselekmény pedig a magyar jog szerint nem politikai bűncselekmény.
Az egyezményt kiegészítő jegyzőkönyv az eljárás módjáról is rendelkezik, a kérdés rendezését a két ország igazságügyi miniszterére bízza, hozzátéve azonban azt, hogy a diplomáciai út igénybevétele sincs kizárva.
Magyarország egy ugyancsak 1994-ben kihirdetett törvénnyel ratifikálta a Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezményt. E szerint az elítélt kérheti, hogy szállítsák át hazájába, és ott hajtsák végre a vele szemben egy másik országban hozott ítéletet. Ugyanezt kérheti mindkét érintett állam is, tehát az is, ahol az ítéletet meghozták, és az is, amelyben az ítéletet végre akarják hajtani. Az kiadás feltételei közé tartozik, hogy az elítélt az őt kikérő ország állampolgára legyen, hogy a meghozott ítélet jogerős legyen, hogy a büntetés hátralévő része legalább hat hónap, vagy határozatlan időre szóló (vagyis életfogytiglan) legyen. Az átszállításhoz az elítéltnek is hozzá kell járulnia. Elengedhetetlen feltétel az is, hogy az a bűncselekmény, amely miatt a vádlottat elítélték, az őt kikérő állam törvényei szerint is bűncselekménynek minősüljön. Végül, de nem utolsósorban alapvető feltétel, hogy a két állam megegyezett az átszállításban.
A strasbourgi egyezmény tartalmazza azt is, hogy mindegyik érintett állam gyakorolhat egyéni-, vagy közkegyelmet, illetve átváltoztathatja a büntetést a saját alkotmányának, vagy más jogszabályának megfelelően. Ez történt most, amikor Ilham Aliyev azeri államfő, Azerbajdzsán alkotmánya alapján, elnöki kegyelemben részesítette Safarovot, és ez értelemszerűen az elítélt azonnali szabadon bocsátását eredményezte.
Az azonban meglehetősen álságos érv, hogy az azeri elnök levélben tett ígéretet a magyar kormánynak arra, hogy nem változtatja meg Safarov büntetését. Ezt az ígéretét az elnök be is tartotta, valóban nem változtatta meg a kiszabott büntetést. Azt azonban mély hallgatás övezi, vajon azt miért nem kérdezték meg tőle, hogy szándékozik-e kegyelmet adni a baltás gyilkosnak.
Leszögezhetjük tehát, hogy sem Magyarország, sem Azerbajdzsán jogilag egyetlen nemzetközi egyezményt sem szegett meg. A diplomácia, a politika persze más kérdés. Ennek megítélése nem a jogász feladata. A véleménye persze – mint bárki másnak – meglehet róla.
