“Kicsit csökkentsük az arcunk méretét és a mellkasunk térfogatát” – erről az orbáni mondatról, plusz az őt kísérő lóbőrről írtunk már a héten, a naprakészséghez elengedhetetlenül szükséges cikkünk e témában itt olvasható. De hogy micsoda “közbeszédtematizőr” a miniszterelnök, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szocialisták feje, Mesterházy Attila is e két kormányfői testrész köré szőtte legfrissebb értékelését.
Motyog
Az ominózus mondat amúgy a rendes évi nagyköveti értekezleten hagyta el Orbán száját. Népes hallgatósága előtt arról is szót ejtett a kormányfő, hogy szerinte az EU-ban a következő metódus működik: “Amikor szembesülünk egy problémával, ami vagy kényelmetlen, vagy nem tudjuk, hogyan kellene megoldani, akkor legjobb azt félretenni és el kell kezdeni beszélni a Holdról… ez az, amit mi a politikában úgy hívunk, Hold-stratégia.”
Mesterházy Attila azt írja ezzel kapcsolatban: “Mikor először olvastam ezt a beszámolót, azt hittem, a miniszterelnök magában beszél. Ki másnak lenne sürgetőbb szüksége az arcméret csökkentésére, mint neki, aki olyanokat mond, hogy “áll a kétharmad, mint a cövek”? Ki másnak kellene mihamarabb befejezni a nagyotmondást és mellébeszélést, mint neki? Orbán Viktor az, aki amerre jár, elmondja, mennyire sikeres gazdaságkezelést folytat a kormánya, s hogy épül az új magyar gazdasági modell. Holott, ezt rajta és Matolcsy Györgyön kívül senki se látja. Orbán szerint a magyar válságkezelés már rövid távon sikerrel kecsegtet. Sajnos a miniszterelnök nem határozta meg, mit ért rövid távon. Emlékeztetnék arra, hogy ez a kormány tavaly tavasszal 3 százalékos gazdasági növekedést jósolt 2012-re. Majd aztán recesszióba lökte az országot. Ennek tudatában kell kezelni Orbán “rövid távú sikerrel” kapcsolatos vélekedését.”
Az MSZP elnöke sorraveszi, szerinte mely ügyekben hazudott a Fidesz elnöke.
Egy, két, há…
“A miniszterelnök további nem létező dolgokról is beszélt, mikor kormányzása alapelemeit összegezte. Először is, válságkezelő politikája egyik kulcsterületeként beszélt a munkaalapú társadalom létrehozásáról. Szerinte a 75 százalékos foglalkoztatási rátát kell elérni. Mélyen egyetértek ezzel, ám hozzátenném: semmi, azaz semmi sem történt ez ügyben az elmúlt két évben. Nem is fog 2014-ig. A kormány korábban már elismerte, hogy rendes munkahelyet nem tud létrehozni, csakis álállásokat. Vagyis, közmunkát éhbérért. A foglalkoztatás-politikában Magyarország elveszti a 2010-2014 közötti éveket. Másodszor, a kormányfő a “tehermegosztó” politikát – a különadókat – a következő húsz év meghatározó gazdaságpolitikai eszközének nevezte. A szocialisták a magas profitok megadóztatásának nem ellenségei. Ám a diszkriminatív adóztatást elutasítjuk: nem lehet barát-ellenség alapon adót kivetni, ahogyan a Fidesz teszi. A különadók módja és mértéke távol tartja Magyarországtól a befektetőket, így pedig nincs, aki állást adjon az embereknek, megbízásokat adjon a magyar cégeknek. Amennyiben a különadók rendszere a jelenlegi módon állna fenn két évtizedig, akkor két évtizedig lenne recesszióban a magyar gazdaság. Harmadszor, Orbán Viktor a középosztály megerősítését nevezte politikája fő irányának. A valóság azonban csupán egy szűk réteg meggazdagítása. A középrétegek nagyrészének lába alól kicsúszik a talaj. Elszegényedik fokozatosan. A miniszterelnöknek fogalma sincs, mi történik az országban – vagy következetesen hazudik.”
Hold-stratégia
Mesterházy szerint Orbán olyan problémákkal szembesül, amelyeket nem tud megoldani és amelyekről kényelmetlen beszélnie, ezért “beindította saját Hold-stratégiáját”. Vagyis: “Úgy tesz, mintha nagy víziói volnának, pedig csak mellébeszél. Vagy pedig elhallgat súlyos tényeket. Mikor azzal dicsekszik, mi minden került állami tulajdonba, a Rábától a Fradiig, nem szól arról, milyen iszonyatosan sokba került ez azt adófizetőknek, és mennyire nem éri meg. “Újabb” szja-csökkentést is ígér, miközben az adózók kétharmada eddig tehernövekedést élhetett csak át a Fidesz-kormányidején.”
A szocialista pártelnök nem osztja azt az orbáni ideát, miszerint “a keleti nyitás nem üti a nyugati orientációt”: “A miniszterelnök szerint a provinciális gondolkodók hihetik csak, hogy Kelet és Nyugat nem fér meg egymás mellett. Igaz, volt már olyan politikus, aki azt mondta, “semmi keresnivalónk Keleten”. Ez nem volt más, mint Orbán Viktor 2007-ben. Az MSZP már egy évtizeddel ezelőtt felismerte a keleti nyitás fontosságát, Kína és India jelentőségét, az energiapolitikai partnerségek fontosságát. Ám a keleti nyitás nem jelentheti a nyugati demokrácia feladását, amiről a miniszterelnök mostanában feltűnően sokat elmélkedik. Az európai Magyarországnak kell a Kelet országai felé fordulnia, hogy kereskedelmi, üzleti partnerekre leljünk. Ezzel kellene foglalkoznia Orbánnak, nem a demokrácia megkérdőjelezésével.”
Mestreházy optimizmusa töretlen. “Két év múlva, amikor Orbán már nem lesz miniszterelnök, Magyarország a Holdról visszatérhet a Földre.” És az ígéretek balos bőségszaruja is teli: “Gazdaságpolitikai fordulatot hajtunk végre. Befektetés-ösztönző, munkahelyteremtő, munkavállaló-barát döntéseket hozunk, kiszámítható és kölcsönös előnyökre alapuló politikát folytatunk. Magyarországnak beruházásokra van szüksége, ahhoz pedig helyre kell állítanunk a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot. Progresszív adórendszert vezetünk be a méltányos közteherviselés érdekében. Támogatni fogjuk a kutatás-fejlesztést és az innovációt. Megerősítjük, egyúttal bővítjük és kinyitjuk a középosztályt. Az a célunk, hogy elérhető tanulási lehetőségek és a gyarapodó munkahelyek révén minél többen csatlakozhassanak a társadalmi középhez. Keresnünk és értékelnünk kell a keleti tőkét, de nem dobhatjuk ki nyugati mivoltunkat.”
