Halálba rázott és vert kisbabák

Az egy évesnél fiatalabb csecsemők között a bántalmazás a második leggyakoribb halálok, a baba rázása pedig a 0-3 éves korú gyerekeket érintő leggyakoribb bántalmazási forma – írja a Semmelweis Médiasarok. Általában a szülők – vagy a gondozók – idegességükben, tehetetlenségükben kontrollt vesztve rázzák a síró kisbabát anélkül, hogy tisztában lennének a következményekkel, de előfordul olyan eset is, hogy durva játéktól, levegőbe dobálástól szenved agykárosodást a gyerek.

Dr. Rudas Gábor, a Semmelweis Egyetem MR Kutatóközpont igazgatója szerint egy frontális ütközéshez hasonló hatása van az egy éven aluli gyermekre, ha valaki megrázza. A kisbaba még nem tudja megtartani a fejét, az ide-oda billeg erős gyorsulásokkal, lassulásokkal, miközben az agy csúszkál a koponyán belül. Néhány másodperc is elég ahhoz, hogy a kemény agyhártya alatt elszakadjanak az erek, vérömlenyek keletkezzenek és súlyosan károsodjon a baba agya – magyarázza az igazgató.

Fel sem tűnik, hogy baj van

Rudas doktor évente mintegy öt hasonló esettel találkozik, de ez szerinte csak a jéghegy csúcsa. „Ha valaki egyszer megrázta a gyermekét, általában megteszi többször is. A vérömleny nem feltétlenül okoz azonnali klinikai tüneteket, a felnőttek gyakran nem is sejtik, milyen súlyos sérülést okoztak a babának. Amikor végül mégis hozzánk kerül a baba, az MR-vizsgálat során azt látjuk, hogy az agy mindkét oldalán különböző idejű vérzések vannak, meg tudjuk mondani, milyen rétegekben van a vérzés, és az mennyire friss, és azt is, hogy az agyállományban milyen károsodás lépett fel” – tette hozzá.

Dr. Rudas Gábor
Fotók: Semmelweis Médiasarok

A klinikai tünetek sokfélék lehetnek: hányhat, letargiás lehet a csecsemő, nem mozog, vagy éppen túlságosan nyugtalan. Mivel a Shaken Baby Syndrome („megrázott gyermek szindróma”) általában semmiféle látható sérüléssel, töréssel nem jár, ezért a védőnők, gyermekorvosok ritkán gyanakszanak bántalmazásra.

Láthatatlan gyilkos

Dr. Rudas Gábor elmondta: az MR-vizsgálat eredménye az agyhártya alatti kétoldali vérzéseket és az agyödémát állapítja meg, míg a szemfenékvizsgálat világosan mutatja, hogy a retina erei is bevéreztek. Ha ez a három tünet együtt van, akkor 100 százalékos biztonsággal kijelenthető, hogy a gyermek megrázott gyermek szindrómában szenved.

„Amellett, hogy a szülőkkel, gondozókkal meg kell értetni, hogy a gyermek megrázása is bántalmazás, a külső jelek hiánya miatt gyakran a radiológus, a szemész, a gyerekgyógyász vagy az intenzív terápiás szakember sem gondol erre, így fontos a teljes társadalom figyelmét felhívni erre a szindrómára” – emelte ki dr. Rudas Gábor.

Előre jelezhető a gyermekbántalmazás

Szakértők szerint – többek közt – a szülés utáni depresszió felelős azért, hogy egyre több kismama fordul újszülöttje ellen. Végh József kriminálpszichológus elmondta: a szülés utáni 10. és 30. nap között jelentkező gyermekágyi depresszió nagyon veszélyes lehet, különösen akkor, ha az édesanyát környezete magára hagyja. Főleg azokra a friss édesanyákra érdemes ilyenkor jobban odafigyelni, akiknél az állapotukat megelőzően is jelentkeztek depressziós időszakok – tette hozzá.

Egy édesanya szülés utáni depressziójának minden esetben látható jelei vannak: például fél egyedül maradni a gyerekkel, sűrűsödnek a pánikrohamai, sokat sír, és ambivalens érzései vannak az anyasággal kapcsolatban. „Amennyiben a családtagok több időt töltenének a kismamával – mind a férj, mind a nagyszülők időt szakítanak rá –, akkor a gyermekágyi depresszió tünetei is hamarabb szemet szúrnának nekik, és még időben kérhetnének segítséget” – mondta el a szakember.

Élethosszig tartó sebhelyek

Az agresszív gyermeknevelés és testi fenyítés sok esetben később sem ér véget, és végigkíséri a felnőtté válást. Pedig a bántalmazás önértékelési problémát, agresszióra való hajlamot, de akár öngyilkosságot is előidézhet a gyerekeknél. Amerikai kutatók állítják: minden felnőtt által a gyerek ellen elkövetett erőszakos tett, akármilyen rövid is, élethosszig tartó érzelmi sebhelyet hagy.

Szakértők szerint a legnagyobb probléma, hogy egyes szülők természetesnek veszik, ha verik a gyerekeiket. „Vannak szülők, akik – mintha a gyerekük a tulajdonuk lenne – elvárják, hogy mindig szót fogadjon, feltétel nélkül engedelmeskedjen, akár egy kutya, és ha ez nem így történik, elfogadhatónak, sőt jogosnak gondolják a verést” – magyarázta Virág György felnőtt klinikai szakpszichológus az FN24-nek.

A szakember szerint ennek részben az az oka, hogy régebben kulturálisan elfogadott volt, hogy mind a szülő, mind a nevelő testi fenyítést alkalmazzon, és emiatt sok szülő ezt a mintát hozza magával a gyerekkorából. Ez azonban mára megváltozott.

„Elfogadhatatlannak tartom a gyerekek testi fenyítését, amit egyébként ma már Magyarországon is tilt a jogszabály, a gyerekvédelmi törvény. Ezzel együtt jelentős különbséget van aközött, hogy valaki hirtelen, tehetetlen felindulásában üti meg a gyereket, vagy megfontoltan és rendszeresen alkalmazza a verést” – mondta Virág György.

Ájulásig verték Hitlert

Frank Zsuzsa gyermekpszichológus szerint a verés azt tanítja a gyerekeknek, hogy az emberek közti kapcsolat alapja az erő, és az nyer, aki erősebb. Minél gyakrabban vernek valakit, annál valószínűbb, hogy olyan felnőtt lesz, aki a többiekkel nem ésszel próbál bánni, hanem erővel. „A bántalmazott gyerekeknél megfigyelhető az önbizalom hiánya, tehát önértékelési problémái lesznek. Felnőttkorára aztán maga is agresszív lesz a saját gyerekeivel, persze ritka esetekben előfordul, hogy ellenazonosít és nem követi az átélt rossz élményeket” – részletezte.

A gyermekpszichológus megjegyezte: a diktatúrák vezetői többnyire maguk is vert gyerekek voltak. Példaként említi Adolf Hitlert, akinek életútját többek között Alice Miller írónő is hosszasan tanulmányozta, és tanulságosan írt róla a Fekete nevelés című könyvben. Miller kutatásai rámutattak, hogy Hitlerrel apja kegyetlenül bánt, többször ájulásig verte a későbbi diktátort.