„Megértem, hogy a halálbüntetés eltörlése miatt, kövessen el bármilyen szörnyű bűnt is valaki, már nem lesz több kivégzés Magyarországon. De arról nem írna egy cikket, ki volt az utolsó, akit még akasztással büntettek hazánkban?” – érkezett a kérdés telefonon hozzám, miután az elmúlt hónapban több írásom témája is a magyarországi bűntörténelem legsötétebb fejezete, a kivégzések korszaka volt.
Akasztás: 1988. július 14-én
Mivel többen is érdeklődtek ez ügyben, úgy érzem, ideje törleszteni az adósságot, és Vadász Ernő ügyével lezárni ezt a cikksorozatot. Igen, Vadász Ernő nevét említem, ugyanis ő volt az, akit a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán – hazánkban utolsóként – kivégezték. A pontos dátum sem ismeretlen: 1988. július 14-én, csütörtökön kora reggel történt, és bár az újságírók nem tudhatták, hogy ezzel egy korszak zárult le Magyarországon, másnap minden magára valamit is adó újság beszámolt a kivégzésről.
Hogy felidézzük azokat az időket, érdemes szólni arról, mi más szerepelt még – a kivégzés tényét közlő írásánál jóval előkelőbb helyen – a június 15-én utcára került legnagyobb példányszámú napilapban, a Népszabadságban. Ekkor tudta meg az ország a belpolitikai rovatból, hogy az Országgyűlés az adóreform követésére (1988. január elseje óta fizetünk személyi jövedelemadót, mi magyarok – a szerző), az adóügyi törvények kezelésére alakult ad hoc bizottsága Nyers Rezső vezetésével megvitatta a vállalkozási adótörvény előkészítésének tapasztalatait, a készülő társasági törvény tervezetét. Két hét múlva temetik Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművészt (kulturális rovat), aki – és ez is a fiatalabbaknak szól – a múlt század második felének egyik legkiválóbb színésznője volt.
Játék pisztolyos rabló a szolnoki totózóban
„Meghiúsult támadás” – írta a bűnügyi rovat. A szolnoki totózóban egy fiatalember, kezében pisztollyal arra akarta kényszeríteni az ott dolgozó pénztárost, hogy adja át neki a napi bevételt. A pénztáros azonban bekapcsolta a riasztót, mire a támadó elmenekült. A rendőrök azonban forró nyomon, egy órán belül elfogták az akkor 27 éves R. Sándort elfogták – vajon, mivel töltheti napjait ma? -, és a lakásán megtalált fegyverről kiderült, hogy csak egy játék pisztoly volt. És természetesen nem maradhatott ki az időjárás jelentés sem, amiből kiderült, hogy egy nappal korábban, vagyis Vadász Ernő kivégzésnek napján „Magyarország legnagyobb részén fülledt idő volt, a csúcshőmérséklet 27 és 32 fok között alakult”.
Nos, ezt már Vadász Ernő nem élhette át, ugyanis az ő nyakán már kora reggel szorult a hurok. Hogy pontosan miért is? A fent már említett Népszabadságban, az MSZMP, vagyis az akkor még egyetlen és egyben uralkodó párt központi napilapjában megjelent tudósítást idézve maradjunk a rendszerváltás előtti kor szelleménél és újságírói stílusánál. Semmi bulvár, semmi hatásvadászat, csak a tények – mint az olvasónk is látni fogják.
Pénzre számított, pálinkát talált
„Végrehajtották a Vadász Ernő 28 éves tiszacsegei lakosra kiszabott halálos ítéletet csütörtök hajnalban. A büntetett előéletű, csavargó életmódot folytató Vadász Ernő 1986. december 10-én – a szintén bűnöző Lakatos István tiszacsegei lakossal – az utcán lesben állva várta az 53 éves Juhász Imrét, majd leütötte, és fejbe rúgta a szerencsétlen embert. A magatehetetlen férfit tovább rugdosta, a száját egy zacskóval befogta. Nem találtak pénzt az áldozatuknál, így elvették a nála lévő fél liter pálinkát, az öngyújtóját és a személyi igazolványát. Juhász Imre a helyszínen meghalt. Vadász Ernő és társa ezután Hajdú József házába tört be, ahonnan 710 forint értékben ingóságokat vitt el. Utána útjuk a Tiszacsegei ÁFÉSZ kisvendéglőjébe vezetett, ahonnan 5 ezer forintot és egy 400 forint értékű számológépet tulajdonítottak el.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1988. január 12-én Vadász Ernőt előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetet emberölés bűntette, nagyobb értékre elkövetett lopás bűntette és okirattal való visszaélés vétsége miatt ítélte halálbüntetésre. A Legfelsőbb Bíróság az emberölést különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősítette, a büntetés tekintetében az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A kegyelmi kérelem elutasítását követően hajtották végre a halálos ítéletet.” – olvashatták mindazok, akik a Népszabadságot lapozták fel.
Halálra ítélteknek kegyelmeztek
És ha már bűntörténelem – ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben az évben még születtek halálos ítéletek. Ám – mint az a belpolitikai hírből is kiderült – az ország már nagyon közel állt ahhoz, hogy egy egészen más típusú rendszerre váltsa a szocializmust. Egyre több szó esett a halálbüntetés eltörléséről is, így a kivégzéseket nem hajtották végre, jó pár ember ítéletét végül életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták, ami akkor minimum 20 év fegyházat jelentett. Vagyis ők, ha jól viselték magukat a börtönben, pár éve már szabadultak. Így ma elmondhatjuk: sétál az utcán nem is egy olyan egykori köztörvényes bűnöző, akit egykor halálra ítéltek.
