A műgyűjtő a nemzeti vagyon részét képező kincseket magyar állampolgárként akarja megvásárolni, 22 év után hazahozni és kutathatóvá tenni. Zelnik István megerősítette, hogy aláírt szerződése van a kincsek megvásárlásáról, a vételárról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Azt mondta, ezt csak az aláíró felek hozzájárulásával tehetné. Arra viszont utalt, hogy a kincsek egykori árverési ára 40 millió angol font volt, az értékük tehát több tízmilliárd forintra rúghat.
A gyűjtő elmondta: másfél évvel ezelőtt állapodott meg Szőcs Géza akkori kulturális államtitkárral, hogy megkísérli a Seuso-kincseket visszahozni az országba. A megegyezés szerint saját költségére és felelősségére kideríti a kincs tulajdonosainak kilétét és azt, hogyan hozható haza az értékes lelet. Ezután titkos tárgyalásokat folytatott a kincsek megvásárlásáról, és azokról rendszeresen tájékoztatta a magyar illetékeseket. Idén május 31-én aláírta a kincsek felének megvásárlásáról szóló szerződést, melyről a kormány is kapott másolatot.
A beszélgetésből az nem derült ki, hogy a gyűjtő kivel kötött szerződést a műkincsek megvásárlásáról.
A római kori Seuso-kincs az egykori Pannoniából származik. Az ezüsttárgyakat vélhetőleg Polgárdi környékén illegálisan ásták ki, és valószínűleg közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra. A tizennégy ismert darabot 1980 és 1987 között vásárolta meg egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, de 1993-ban New Yorkban elvesztette az igény érvényesítésére indított pert.
