Háromból egy diplomás fiatal nő (és négyből egy férfi) küzd Angliában az úgynevezett életnegyedi válsággal – írja a Daily Mail. Egy friss kutatásra támaszkodva a lap azt állítja, a fiatalok napi jelleggel sírnak, rettegnek a holnapoktól, és a szorongás gátolja őket párkapcsolatok kialakításában. A probléma nem csak a szigetországra igaz.
A fejlett országok mindegyikében, így Magyarországon is megfigyelhető a fiatal felnőttek körében az úgynevezett kapunyitási válság – magyarázza lapunknak Ságvári Bence ifjúságszociológus. Vannak államonként különbségek, de a probléma gyökerei azonosak: „a fiatalok munkanélkülisége, a korosztályt érintő kiszámíthatatlanság és bizonytalanság érzete, a jövőkép hiánya, a felnőtt élet és az önálló egzisztencia megteremtésének nehézsége.” Ez ma az Európai Unió egyik legsúlyosabb társadalmi problémája.
A jelenség bizonyos formában korábban is létezett, minthogy – az adott korszak gazdasági környezetétől függetlenül – az önálló élet elkezdése (álláskeresés, elköltözés a szülői házból, pénzügyi önállósodás, házasság satöbbi) mindig komoly pszichés-lelki kihívás volt. A különbség a szakember szerint abban van, hogy ezt a folyamatot mennyiben segíti – vagy épp gátolja – a környezet.
Egy helyen toporognak
„Jelenleg Magyarországon nagyon sok fiatal gondolja úgy, hogy nem képes megtervezni a jövőjét. Ez még egy kiszámítható gazdasági környezetben is nehéz lenne, hiszen olyan döntéseket kell meghozni ebben a korban – például a munkával, karrierrel kapcsolatban – ami egy ember egész életpályájára kihat. Jelenleg ebben a korosztályban nagyon sokan érzik úgy, hogy csak sodródnak, egy helyben toporognak, nem tudnak a végzettségüknek megfelelő állást találni, vagy éppen most döbbennek rá arra, hogy amit eddig tanultak, az tulajdonképpen nem is annyira érdekli őket. Arról nem is beszélve, amikor azzal szembesülnek, hogy arra a típusú végzettségre, ami nekik van, a gazdaságnak nincsen szüksége, kialakítva így a feleslegesség egyént romboló érzését.” Az ifjúságszociológus elmondta: ez a korosztály már abba szocializálódott, hogy semmi sem tekinthető állandónak, folyamatos alkalmazkodási kényszerben élnek, ami sokak számára jelenthet nehezen feloldható belső konfliktusokat.
Mi a következő lépés?
Fotó: MTI / Mohai Balázs
Ságvári Bence szerint részben ennek a folyamatnak a következménye, hogy az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megnőtt azoknak a fiataloknak az aránya, akik külföldre mennek, vagy készülnek dolgozni. (Egy nemrég megjelent Tárki-felmérés szerint minden második fiatal külföldön képzeli el a jövőjét). Sokuk esetében a motivációt egyértelműen az itthoni perspektívák hiánya, illetve a külföldi élet – vélt vagy valós – kiszámíthatóságának, a kisebb mértékű stressznek a vágya jelenti. Mint mondta: a fiataloknak a szegényebb, kevesebb perspektívával rendelkező országokból a gazdagabbak felé irányuló migrációja Európában már több évtizede megfigyelhető jelenség – a magyar fiatalok esetében azonban ez a folyamat viszonylag új.
A nőket a családalapítás is frusztrálja
Arra a kérdésünkre, hogy vajon miért érintettebbek a nők az életnegyedi válságban, mint a férfiak, Ságvári azt mondta: fiatal férfiak és nők között a különbség talán abban van, hogy a két nem eltérően éli meg ezt a helyzetet, illetve eltérően próbálja meg kezelni is. A nők számára pedig természetesen további frusztráció és stressz forrása lehet a családalapítás és a gyerekszülés vágya, gondolata.
A nemrég elhuny magatartáskutató, Kopp Mária mondta korábban lapunknak, hogy nem csak a fiatalokra jellemző a depresszió, a magyar felnőtt népesség 18 százaléka olyan mértékben szenved depressziós tünetektől, ami már komolyan rontja a munkaképességet. A nemzetközi kutatásokban vizsgált összes ország közül hazánk a leginkább bizonytalan, szorongó ország. A szakemberek szerint ott jellemző ez a lelkiállapot, ahol jogbizonytalanság van. Évek óta éppen ezt látjuk, a jogbizonytalanság fokozódik, állandóan átszabják a normákat, új szabályozókat építenek be a jogrendszerbe.
Kopp Mária azt is említette, hogy a világ 90 országában vizsgálták a boldogság-háttértényezőket. Az derült ki, hogy hat ilyen tényező magyarázza az országok közötti boldogságszint-különbség 80 százalékát: a válások aránya, a munkanélküliség, a társadalmi tőke vagy bizalom, a civilszervezetek erőssége, a politikával való elégedettség és a vallásos emberek aránya. Ugyanez a hat tényező az öngyilkossági különbségeket is 60 százalékban magyarázza. Tehát ezek a mutatók jelzik döntő mértékben egy ország általános lelkiállapotát. Egyikben sem állunk túl jól – tette hozzá a magatartáskutató.
Értékelvárások és a valóság
És van egy olyan tényező is – mutatott rá Kopp Mária –, amit sehol máshol nem tapasztalunk. Magyarországon óriási az eltérés az értékelvárások és a valóság megélése között. A magyarok döntő többsége egyszerre mondja, hogy nem szabad adót csalni, és hogy rákényszerül arra. Sehol nem mondják például azt ilyen sokan (a fiatalok 75 százaléka), hogy az ember nem lehet igazán boldog, ha nem lehet gyereke. Közben majdnem nálunk születik meg a legkevesebb gyerek. Számtalan ilyen eltérés van. A pszichiátria szerint a neurózis alapja, ha az ember énideálja és az aktuális énje között nagy az eltérés. Ez óriási belső feszültséget jelent, ami szorongáshoz, depresszióhoz vezet. A Gallup néhány éve kimutatt, hogy a világ 120 országa közül csak a harmadik világ egyes országaiban ítélik meg olyan rossznak a – jelenlegi és 5 év múlva elképzelt – életminőségüket, mint nálunk.
Mindez különösen igaz a fiatalokra.
