“Nem mindegy, hány éves korosztályról beszélünk. Ha például egy óvódásról van szó, akkor a pisi, kaki szó használata egyáltalán nem a csúnya szavakhoz tartozik. Számukra ez a normál beszéd része” – fejtette ki Vekerdy Tamás gyermekpszichológus a Hír24-nek.
Frank Zsuzsa szerint sem kell nagy „feneket” keríteni annak, ha egy óvodáskorú néha csúnyákat mond. A szakember azt mondja, a kicsik nincsenek tisztában a szó jelentésével, azt inkább csak azért mondogatják, mert látják, hogy hallatára milyen dühösek leszünk. Ez egyfajta játék számukra. Ezért elég, ha egyszer-kétszer szembesítjük vele, hogy ezt nem szabad. Büntetésre azonban nincs szükség – vallja mindkét szakember.
A gyermekpszichológusok szerint viszont ha egy gyerek olyan szavakat fecseg, amelyek jelentésével sincs tisztában, az gondot jelent. „A közkedvelt szavak közé tartozó b… meg! Kifejezésről, például gyorsan le kell szoktatni a kicsiket. Határozottan kell fellépni a szülőnek és elmondani a gyereknek, hogy ezt a szót gyorsan felejtse el, mert nem tűri, hogy még egyszer használja.”
Ha a szülő jó kapcsolatban van a gyerekével, akkor megérti, hogy nem szabad, nem illik egyes kifejezéseket kimondani, ám a ronda beszéd valahol mégis természetes. Mert ugyan mi felnőttek elvárjuk, hogy a gyerek ne beszéljen csúnyán, mi magunknak azonban nem szabunk határt. A fiatalok, javarészt otthonról tanulják meg a trágár kifejezéseket. Sokszor észre sem vesszük, hogyan beszélünk a gyerek előtt – mondja Vekerdy.
Vegyünk példának egy óvódás gyereket. Az anya elkeseredve hallgatja, amint a dada közli vele, miket mond a gyerek. Anyuka mit is mondhatna mást, „biztos a többi gyerektől tanulta!” Befordulva a sarkon viszont rendre inti a gyerekét: „B…d meg! Százszor megmondtam, ne beszélj csúnyán!”
Felvetődik egy kérdés, mit tegyünk, ha a környezetünkben lévő gyerekek csúnyán beszélnek. Szóljunk nekik, vagy tegyünk úgy, mintha meg sem hallottuk volna? Kellemetlen helyzet, mérlegelni kell, hogy figyelmeztetünk-e egy idegen gyereket arra, hogy nem illik az adott szót használni, vagy sem.
A kamaszoknál és a tinédzsereknél más a helyzet – mondja Frank. A gyermekpszichológus szerint az a korosztály már tisztában van a szavak jelentésével. Általában valami indulat, csalódottság van a mögött, ha folyton káromkodik a gyermek. Mindenképpen le kell ülni a szülőknek velük, hogy átbeszéljék a problémákat, ami segíthet a gyereknek túllépni az esetleges sérüléseken.
