Június 9-én 14 órakor avatják fel Mádl Ferenc volt köztársasági elnök síremlékét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Még az avatás előtt kinéztünk a Fiumei útra, egyrészt mert elsőként akartuk megmutatni a néhai államfő síremlékét, másfelől pedig kíváncsiak voltunk rá, milyen állapotban leledzenek országunk egykori első embereinek sírjai.
Az ország nagyjai közül számtalannak nyújt végső nyughelyet a Fiumei Sírkert. A nagyok nyugszanak, körülöttük a világ viszont nem. Így lehetséges, hogy egykori ádáz ellenségek ma csendben figyelik egymást, alig pár méterről. Amíg a Mádl-sírhelyhez érkezünk, vörös csillagból talán épp annyit látunk, mint kopjafából.
Gúlán és facsemetén át Antall Józsefig
Mádl Ferenc síremlékét Almási Balázs tájépítész tervezte, laikus szemmel nézve remek munkát végzett. A járdaszegélytől görbén elinduló, majd a végén egymásba futó vonalak között álló síremlék csúcsában egy kissé dőlt alakú, háromszögalapú gúla áll. A két vonal által létrehozott cseppforma Antall József egykori miniszterelnök síremléke felé mutat, de előtte egy láthatólag frissen ültetett fában végződik. A fű is formára van nyírva, a síremléken egyelőre csak két virág található. Az emlékhely elején egy minimál dizájnnal létrehozott ízléses tábla áll lényegretörő szöveggel Mádl Ferenc politikai karrierjéről.
A Mádl-emlékhely szinte karnyújtásnyira fekszik az előbb már említett Antall Józsefétől, talán nem is véletlenül. Mádl Ferenc az Antall-kormány alatt először Európa-ügyi és a tudománypolitikáért felelős tárca nélküli miniszter, 1993 februárjától pedig művelődési és közoktatási miniszter lett. Privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöki tisztét is betöltötte.
Kellemetlen szomszédság
Azonban nem Antall József az egyetlen miniszterelnök-szomszéd. Az út másik oldalán, légvonalban azonban talán még közelebb fekszik az Imrédy-család sírhelye. Itt nyugszik Imrédy Béla, akinek a nevéhez fűződik az első zsidótörvény elfogadása, valamint Magyarország és a náci Németország közötti szorosabb együttműködést, 1944-ben pedig támogatta a nyilas hatalomátvételt és a háború folytatását. 1946-ban háborús bűnösként kivégezték.
Ez a kettősség azonban nem csak Mádl síremlékénél jelenik meg. A temető gesztenyefáinak hűs árnyékában sétálgatva az ember az egyik kereszteződésben egyszerre láthatja az út baloldalán az 1919-es Tanácsköztársaság elesett elvtársainak emelt, vörös rózsabokorral díszített emlékhelyét és a jobboldalon a kopjafákat, melyeken nemzetiszín szalagok lobognak az 1956-os forradalom áldozatainak emlékét őrizve.
Fotó: Bihari Ádám/Hír24
Kádárnak még visznek virágot
Magyarország korábbi vezetőinek is kijár az emlékhely. Az első magyar köztársasági elnök, Károlyi Mihály panteonja egészen hasonló hangulatot áraszt, mint az egykor a Kossuth téren a Parlament mellett álló neurotikus, rezignált alak. Egy bura a lépcső tetején, melyet szépen lassan befednek a futónövények. Kossuth Lajos, „emléképülete” egészen más, elementáris hatású, egyértelműen uralja a környező teret.
A legszebben rendben tartott legdíszesebb sírhely mégsem az övék a nemzet nagyjainak helyt adó sírkertben, hanem azé az emberé, akiről egy egész rendszer kapta a nevét 32 éves uralma után. Kádár János a munkásmozgalmi panteonnal szemben fekszik feleségével, Tamáska Máriával. Legalábbis itt nyugodtak maradványaik, amíg 2007 május 2-ára virradóra ismeretlen tettesek fel nem törték a sírhelyet és ki nem lopták Kádár csontjait medencétől felfelé, valamint feleségének urnáját, ami az ő koporsóján feküdt. Alig pár hete a Munkáspárt és Moldova György hintette be virágokkal a sírhelyet és tiszavirágéletű mementóként egy mobilszobor is előkerült.
A Fiumei sírkertben hétágra süt a nap, és csend van. Csendben vannak a szovjet katonák, a háborús bűnös magyar miniszterelnökök ugyanúgy, mint a nemzet művészei, neves közéleti személyiségei. És csendben vannak azok is, akikre rosszérzés nélkül is lehet a mai napig emlékezni.
