Leszorítják az útról, ráfékeznek autójára, mutogatnak és kiabálnak, akadályozzák az előzést. Sorolhatnánk a mindennapos szituációkat, melyeket jól ismerünk és melyekkel szembesülhetnek az autósok. A biciklisek és az autóval közlekedők között is réges régi megférhetetlenség feszül. A kerékpáros nehezen tűri el, hogy a személyautó felsőbbrendű, az autósokat pedig a kerékpárosok jelenléte frusztrálja – véli a szakember. Mit tehetünk a fellépő atrocitások ellen? Mi okozza ezeket a magatartásformákat? Jellegzetes magyar virtuskodásról van szó vagy más országokban is létezik ez a jelenség? A Győr24 kérdéseire szakértő válaszolt.
„Elmondhatjuk, hogy a legtöbb európai országban a vérmérséklet határozza meg a közlekedési morált, ez pedig szoros összhangban áll a társadalmi közhangulattal. Az elfojtott sérelmek, agressziók, a negatív kedélyállapot az autóba ülve könnyen előtörhet, ott ugyanis védettnek, fogalmazzunk úgy: láthatatlannak érezzük magunkat, nehezebben szembesülünk tetteink következményeivel, legalábbis így gondoljuk. Egy érdekes példa: az utcán közlekedve ritka, hogy valakit becsmérelünk vagy szándékosan akadályozunk, nem szorítunk le senkit az útpadkára, autóban ülve mégis megtesszük, mert nem kerülünk közvetlen kontaltusba embertársunkkal.
Éles ellentétek lobbannak fel a kerékpárosok és az autósok között is. Leginkább az olyan helyeken történik összetűzés, ahol a kerékpársáv az úttest egy részén van kijelölve és nincs elkülönített bicikliút. Győrött egyébként pár évvel ezelőtt kisebb reformokat hajtottak végre annak érdekében, hogy a kerékpárosok és az autósok megférjenek egymás mellett: több helyen úgynevezett kerékpáros nyomsávokat jelöltek ki, melyek gyakorlatilag az úttesten vannak kijelölve. A két fél együtt közlekedik, közös utat használ. Néhány szakértő szerint ez egyfajta lojalitás kialakulását is elősegítheti ahhoz, hogy megtanuljanak az emberek egymás mellett közlekedni. Kérdés, hogy a magyar ember közlekedési szokásai és berögződései engednek-e az ilyen felvilágosult elveknek? Nyugaton olajozottan működik ez a rendszer, idővel Magyarországon is megtanulhatjuk használni – fogalmazott Balogh Csaba, közlekedésmérnök, szakértő
Visszatérve a közútra: nem kell messze mennünk ahhoz, hogy más közlekedési magatartást találjunk. Ausztriában a sofőrök többsége türelmesebb, megfontoltabb, a sebességkorlátozásokat is betartják. Szinte a kürtöt sem használják, ezáltal egymást és önmagukat sem hergelik az autóvezetők. Érdekesség, hogy például egy átlagos finn vezető akkor is betartja a
sebességkorlátozást, ha egy elhagyatott úton, teljesen egyedül közlekedik és látszólag indokolatlan az 50-es vagy 30-as tábla.
Természetesen ellenpéldát is lehet hozni: minél keletebbre megyünk, annál inkább felüti fejét a szabályok hanyagolása és a közúti erőfitoktatás. Egy olasz vagy görög városban egy nap alatt egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a robogósokat, akik használtak bukósisakot. Valljuk be, lazábban értékelik az előírásokat.
A kintfelejtett táblák is provokálnak
Fontos szempont a KRESZ táblák száma és indokoltsága is az utak mentén. A kintfelejtett sebességkorlátozások ugyanis egy idő után felbosszantják a közlekedőket, s lehetséges, hogy ezek után az indokolt helyen sem lassítanak. A túlzottan sok kihelyezett tábla sem szerencsés, mivel kevésbé irányul rájuk a figyelem, ellenben, ha ritkán vannak elhelyezve, sokkal könnyebben feltűnnek, könnyebben összpontosítunk rájuk – tette hozzá a szakértő.
A segítőkészségnek és az udvariasságnak kölcsönösnek kell lennie a közúti közlekedésben. Ha látjuk valaki közlekedésén, hogy az bizonytalan, inkább segítségére legyünk, mintsem hátrányára. Az agresszív reakciók és a hangjelzés, villogatás többnyire csak súlyosbítja a helyzetet, ne adj isten nagyobb problémákhoz is vezethet. Gondoljunk arra: lehetséges, hogy embertársunk tapasztalatlanabb az adott helyszínen, így nem biztos, hogy hasonlóan gyorsak a reakcióik.
Az agresszív sofőrökkel pediglehetőleg ne vegyük fel a kesztyűt, ne hagyjuk belerángatni magunkat veszélyes helyzetekbe. Sajnos sok kivétel van az utakon, akik felborítják a bizalmi elvet: ilyenkor nekünk kell előzékenyebbnek lennünk. Tanuljunk meg lemondani jogainkról és őrizzük meg nyugalmunkat. A felfokozott, stresszes lélekállapot ugyanis nem a biztonságos közlekedés pártján áll. Nyilván a mai, idegeskedéssel, rohanással túlfűtött világban ez nem könnyű, de néha ezek azok a magatartásformák, melyek életet menthetnek, hiszen mindenkit hazavárnak – tette hozzá kérdésünkre tanácsait a szakértő.
