Mi a közös a szalonnás fagylaltban, Brad Pitt zombifilmes fegyvereiben és a kutyapisis kiszögellésekben? Miért nem szabad Magyarországot pacallal és paprikás csirkével reklámozni és… – a Magyar szót nagybetűvel jegyző olvasók ugorjanak a következő bekezdésre – hogyan kellene sikeresen eladni az országunkat külföldön?
A fenti kérdések mindegyikére született válasz a Corvinus Egyetemen tartott I. Országimázs konferencián, kivéve talán az utolsót. Ez elsőre talán hendikeppnek tűnhet, hiszen ez lett volna a rendezvény lényege, de a kerekasztal beszélgetésekből levont tanulságok és tapasztalatok mégis zárójelbe teszik a dolog jelentőségét.
A kommunisták pirospaprikával verték szét a magyar konyhát
A konferencia első blokkja, ami az ország turisztikai országimázsáról szólt, tűnt az egyik legkézenfekvőbb választásnak a részletesebb elemzésre. Ám mivel Zoób Kati divattervezőtől annyit tudtunk meg, hogy “Bécsben a kiszögelléseken kis kutyapisi, nálunk a beszögelléseken a széles folyam”, Káel Csaba, a Művészetek Palotájának vezérigazgatója pedig arra világított rá, hogy „ha megszeretjük magunkat, akkor mások is meg fognak szeretni” és Brad Pitt zombifegyvereinek helytelen kezelése is hungarikum, ezért ezeket a magvas gondolatokat inkább a gasztróra cseréltük.
Fotók: MTI / kovács Attila
Ugyanis, ami minden rendes magyar ember számára kiemelt jelentőséggel bír, az a hasa. Ebben pedig megegyezik a világ népességének közel 99 százalékával, leszámítva talán a briteket. Ha valahol, hát itt rejlik a titkos fegyver, amivel helyreállíthatjuk a nemtelen támadások által hazánk jó hírén ejtett pacalfoltokat. A kérdésről a magyar gasztronómia élvonalába tartozó szakemberek folytattak csülökcsontig hatoló vitát a konferencián.
Hogy hol lett elbaltázva a magyar ételek világhíre, azt Vinkó Józseftől tudtuk meg. A Magyar Konyha főszerkesztője szerint a magyar konyhakultúrát (is) a kommunisták tették tönkre, amikor az 1949-es hatalomátvételt követően úgymond kötelezővé vált a pirospaprika, a zsírban sütés és a hagymázás. A szakember a magyar gasztronómia virágkorát a középkorban helyezte el, amikor az étlapjainkon még szerepelt a teknősbéka, a hód és a mókus is. Később azért kifejtette, hogy nem a védett fajok élelmiszeripari feldolgozására buzdított, csak arra, hogy annak idején egy jóval szélesebb választék állt rendelkezésre. Bár mi azért nem vennénk rá méregerős kalocsait, hogy egy kiadósabb ÁNTSZ vizsgálat ne találná meg legalább a fent említett fajok egyikének maradványait a hazai élelmiszeripar némely termékében.
A csirke paprikás ciki, de csülökkel még be lehet vágódni
Bíró Lajos, a Bock Bisztró Budapest séfje az előző gondolatot visszájára fordítva arról számolt be, hogy a tavaly a dániai Koppenhágában megnyitott éttermük napi kínálata igen szűk, viszont naponta változik. Tökéletesen hiányoznak viszont belőle az olyan tipikusan magyarnak gondolt fogások, mint a töltött káposzta, a paprikás csirke, vagy a gulyásleves. A konyhaművész szerint ezeket az ételeket ugyanis olyan szinten lejáratták már, hogy szerepeltetésük az étlapon többet ártana a magyar országimázsnak, mint amennyit, képzavarral élve, a konyhára hozna.
A séf azt is hozzátette, hogy a magyar konyha annyit jelent: magyar alapanyagokból, magyar szakemberek által, a magyar ízvilágból merítő ételek elkészítése. Ám ez minden szakács számára másféle kínálatot takar. Ő például a 60-as években kitalált műmagyar, fűszeres-paprikás ízvilágot elveti és inkább a háború előtti erdélyi konyhában találja meg a magyar ízkultúra gyökereit. Ugyanakkor hozzátette, hogy a hagyományos magyar ételeket új ruhába öltöztetve, például egy csülköt kifilézve, gyengén kenyértésztába sütve, majd a pörkölt szaftjáva tálalva megmenthetjük a csülök ízvilágát is az utókor számára, ráadásul olyanokhoz is eljuthat ez az eredetileg nehéz étel, akik egyébként nem kóstolták volna.
Pintér Katalin, az Onyx étterem igazgatója hisz abban, hogy az egyik legerősebb országimázsépítő program ma a gasztronómia. „Kiváló példaként szolgálhat arra, hogy a megfelelő eredmény érdekében jól és tisztességesen kell dolgozni. Vidéken ne a történelmi gyökértelenségből összerakott étlap kerüljön a vendég elé” – mondta az Onyx igazgatója. Szerinte a jól elkészített csülökpörkölt és gulyás is előbbre viheti a magyar gasztronómiát.
Marha jó üzlet
A budapesti Michelin-csillagos étterem vezetője ugyanakkor bevallotta, hogy az éttermükben felhasznált alapanyagoknak mindössze a fele magyar produktum. Az őszinteség kibuggyant a Bock séfjéből, Bíró Lajosból is, aki hozzátette, ez az arány náluk alig éri el a 30-40 százalékot. Ennek okát mindketten a magyar beszállításban látták, amely sem a minőséget, sem a mennyiséget nem képes állandó szinten garantálni. Abban is egyetértettek, hogy ez többek között a hihetetlen mértékű exportnak is köszönhető. A jó minőségű árut egyes termékekből 90 százalékban azonnal külföldöre értékesítik a hazai termelők.
A kerekasztal beszélgetés résztvevői közül V. Németh Zsolt kiállt a csülök mellett. Mint mondta, ő Magyarországon nem eszik gyrost és pizzát, de Görögországban és Olaszországban igen. Nem szeretné továbbá, ha lecserélnék a csülköt és a gulyást, csak jól kell elkészíteni ezeket az ételeket is. Az egyébként védhető álláspontot árnyalja némileg, hogy V. Németh Zsolt nem séf, nem étteremtulajdonos és nem gasztronómus, hanem vidékfejlesztési államtitkár. Ebben a minőségében viszont rávilágított a magyar és külföldi prorduktumok között viszony teljes ellentmondására. Elmagyarázta ugyanis, hogy a magyar csúcséttermek által sokszor Ausztriában, Burgenlandban vásárolt jó minőségű marhahúst a szintén kiszállított magyar állatokból dolgozzák fel az osztrák vágóhidak.
A beszélgetésben résztvevő felek egyetértettek abban, hogy a hazai éttermek és élelmiszertermelők egyik fő problémája az ügyeskedés, a kispórolás, a másik pedig a minőségi magyar termékek szűk kínálata. A megoldás a jó alapanyagokból, kreatívan és odafigyeléssel elkészített magyar ételekben rejlik és erre vontakozólag látnak ígéretes próbálkozásokat, mégha az összhatás elkeserítő is.
Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője a beszélgetés végén még bedobott pár olyan eldugott gasztrobugyrot is, ahol remek, különleges és olcsó magyar ételek kaphatóak. Közülük a szalonnás fagylalt ütötte meg a fülünkön át a gyomrunkat, de sajnos lelőhelyét nem értettük tisztán a közbelépő technikai hiba miatt, amit még a szervezésben résztvevő Orbán Ráhelnek a hathatós közreműködésével sem sikerült azonnal elhárítani. Ha olvasóink esetleg tisztában lennének vele, hol lehet a szalonnás fagyihoz, vagy hasonló magyar ételkülönlegességekhez hozzájutni, okvetlenül jelezzék a kommentjeikben!
