A pert Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és felesége kezdeményezte. Az ítélet mellőzte a kölcsönszerződésben szereplő azon kikötés semmiségének megállapítását, amely szerint a kezelési költség nem állapítható meg devizában. Ugyanakkor helybenhagyta azt a rendelkezést, amely szerint semmis az a kikötés, amely feljogosította a bankot arra, hogy a fizetendő törlesztőrészletek forintösszegét – eltérően a folyósításkori vételi árfolyamtól – az általa alkalmazott deviza eladási árában határozta meg.
Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének (BAÉSZ) elnöke és felesége az OTP és Kereskedelmi Bank Nyrt.-vel és OTP Jelzálogbank Zrt.-vel szemben indított pert tisztességtelen szerződési kikötés megtámadása és semmisségének megállapítása iránt. A felperesek – egyebek mellett – a devizaalapú kölcsönszerződésük két kikötését támadták meg. Egyrészt azt kifogásolták, hogy az OTP a kezelési költséget devizában állapította meg, és terhelte rájuk. Másrészt azt, hogy amikor a hitelt törlesztik, akkor a törlesztőrészlet forintösszegét az OTP az általa alkalmazott deviza eladási árfolyamán határozza meg, miközben a kölcsön folyósításakor a bank a vételi árfolyamon állapította meg a kölcsön összegét. Ezért – mondják a felperesek – a törlesztéskor is a vételi árfolyam alkalmazása indokolt.
Az első fokon eljáró Békés Megyei Bíróság 2011. december 8-án az említett két szerződési kikötés semmiségét állapította meg, vagyis mellőzte a kezelési költség devizában történő megállapítását, és az eladási árfolyam helyett a vételi árfolyam alkalmazását rendelte el, visszamenőleges hatállyal.
Az ítélet ellen az OTP fellebbezett, azzal érvelve, hogy a kikötéseket a bíróság érdemben nem is vizsgálhatja, mert ezek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás összemérése szempontjából releváns tényezők, és a Ptk. szerint a kikötés ilyen esetben nem támadható meg. Érdemi vizsgálat esetén pedig a két kikötés nem tisztességtelen, megfelelnek a jóhiszeműség és a tisztesség elvárásainak. A devizaalapú kölcsön ügyleti kamata a forintalapú hitelekhez képest alacsonyabb, az adósok kedvező kondíciók mellett vették fel a kölcsönt, és tisztában voltak az árfolyamkockázat hatásaival.
A felperesek ezzel szemben az elsőfokú ítéletnek megfelelően kiemelték: a kölcsönszerződésnek nem volt célja a devizaértékesítés, a bank így olyan haszonhoz jutott, amelyre a felek szándéka nem terjedt ki.
Az ítélet indoklásakor elhangzott: a kezelési költség a bank által nyújtott pénzügyi szolgáltatás ellenértékének egyik eleme – ez a thm-ben is értékelésre kerül -, ezért a Ptk. kizáró rendelkezései folytán ez a kikötés érdemben nem vizsgálható.
Az eladási árfolyam alkalmazása a törlesztéskor azért tisztességtelen, mert a folyósításkori és a törlesztéskori árfolyamnak egyneműnek kell lennie, ugyanakkor a perbeli esetben a bank a folyósításkori összeget vételi árfolyamon számította. Helyes az az elsőfokú döntés, hogy a már nem érinthető folyósításkori vételi árfolyamon kell számítani visszamenőlegesen az adós törlesztését. A folyósításkori vételi árfolyam és a törlesztéskori eladási árfolyam alkalmazása ugyanis azzal jár, hogy az adósnak – még 0 %-os ügyleti kamatot, 0 %-os kezelési költséget és változatlan devizaárfolyamot feltételezve is – eleve magasabb összeget kell visszafizetnie, mint amit valójában a banktól megkapott.
Az ítélőtábla kimondta: a kölcsönszerződés lényegével ellentétes, hogy a bank nem csak a pénz használatának ellenértékét (ügyleti kamat és költség) számolja fel, hanem a kölcsön alapgondolatával ellentétes módon a devizakereskedelmi – adásvételi ügyletek körében alkalmazható beszerzési-eladási „árrést” is.
Az ítélet jogerős, fellebezésnek helye nincs.
