Ennek ellenére el kell fogadnunk, hogy a színház a maga módján reagál a körülöttünk zajló világra. Ezért szükség van a nagyvonalúságra – hangoztatta a humánminiszter. Ugyanakkor természetes – fűzte hozzá -, hogy mindenki véleményt alkothat: vajon egy-egy előadásban az alkotók felszínre hoztak-e minden gondolati és érzelmi tartalékot?
“A termékeny vitákra tehát szükség van, a színház a diskurzus terepe, joggal várható el a vélemények ütköztetése olyanok között, akik valóban látták az adott darabot. Hiszen azért született egy-egy színházi előadás, hogy új felismerésekhez juttasson, érzelmeket váltson ki” – fogalmazott.
Mint rámutatott: “a tét nagy. Nem véletlen, hogy kiemelt figyelmet kap az ország egyik legnagyobb és egyben legfontosabb kulturális intézménye, a Nemzeti Színház”. A nemzet színházának egyszerre kell kortárs válaszokat adnia korunk kérdéseire és fenntartania a klasszikus drámairodalom iránti érdeklődést – hangsúlyozta Réthelyi Miklós. Mint folytatta: ha klasszikus műveket veszünk elő, akkor nem a színházak emlékalbumát kell megvalósítani, hanem elő kell csalogatni a darabok valódi hangját, úgy, hogy kiderüljön: itt és most, a mi világunkban járunk.
Alföldi Róbert igazgató beszédében felidézte: 10 éve, március 15-én a színfalak mögött készült kollégáival a színháznyitó Tragédia-előadásra, amelyben Lucifert játszotta. Arról beszélt, hogy mindannyian, akik abban az előadásban részt vettek, igaz meghatottsággal és emelkedettséggel dolgoztak, pontosan érzékelték, hogy történelmi pillanat részesei.
A Nemzeti Színház elmúlt 10 éve bizonyítja, hogy különböző gondolkodású, pártállású, hitű emberek egy cél érdekében, jelen esetben az adott esti előadás érdekében kizárólag azt tartják szem előtt, amiért szövetkeztek. “Minden más, egymás különbözőségei csak színesítik és gazdagítják a közös célokat” – jelentette ki hangsúlyozva, hogy a kultúra igenis példát tud mutatni. A Nemzeti Színház azt szeretné megmutatni, hogy sokféle gondolkodás lehet hiteles, hogy nem ideológiák által vezérelve, hanem szabadon, felnőtten, felelősen, mindenféle kirekesztés nélkül vizsgáljuk a világot és önmagunkat – fogalmazott.
Az igazgató szólt arról, hogy egy kis létszámú nemzet nagysága, legfontosabb öndefiníciója a kultúra. Magyarország világhírű a kultúrájáról, a művészetéről – emlékeztetett. Ma nehéz gazdasági körülmények között kell dolgoznia mindenkinek – tette hozzá -, de nem lehet éppen a kultúra területe a legnagyobb vesztes, mert akkor a legfontosabb különlegességünket veszítjük el.
“A Nemzeti Színház szeretne élni azzal a szabadsággal és felelősséggel, amit megépülése jelentett és jelent azóta is mindnyájunknak. Mindenkinek, akik építették, akik az épületben dolgoznak, akik idelátogatnak, akik figyelnek ránk, akik hisznek abban, hogy közösen és egyfelé tartva, valóban felépíthetjük az új és boldog Magyarországot” – zárta beszédét Alföldi Róbert.
Tragédiától tragédiáig
A 10 éves évfordulón bemutattot Madách-művel kapcsolatban korábban a nemzeti – Schwajda György, Huszti Péter (két hétig) és Jordán Tamás után – negyedik igazgatója, Alföldi Róbert rámutatott: a Nemzeti Színház története Tragédiától tragédiáig tart. Az 1965-ben felrobbantott intézmény új – eredetileg ez Erzsébet térre terezett, de végül a Duna-parton felépített – épülete 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit. Az ünnepi nyitóelőadás Madách Imre Az ember tragédiája volt Szikora János rendezésében. A legendás hírű nyitóelőadás előtt a jelenleg is műsoron lévő, Alföldi által rendezett Tragédia tiszteleg. A jubileumi estre tíz vidéki város pedagógusait hívták meg, akiknek – az EON jóvoltából – az utaztatásáról is a színház gondoskodott.
Felavatták a jubileum alkalmával a Rákóczi-híd (korábban Lágymányosi-híd) pesti oldalán elhúzódó mintegy 40 méteres falfelületre festett portrésorozatot, amely a Nemzet Színészei eltávozott birtokosait – Komlós Jucit, Lukács Margitot, Agárdy Gábort, Bessenyei Ferencet, Garas Dezsőt, Kállai Ferencet, Raksányi Gellértet, Sinkovits Imrét és Zenthe Ferencet – ábrázolja. Darvas Iván családja nem engedte, hogy ő is felkerüljön a festményre.
A Nemzeti története
1837. augusztus 22-én nyitották meg a Pesti Magyar Színházat, amely 1840-ben lett országos intézmény Nemzeti Színház néven. 1875-ben a színházépületet átalakították, és kibővítették. 1908 nyarán a színházat bezárták, tűzveszélyesnek és életveszélyesnek nyilvánították, s 1913-ban lebontották. Társulata „átmenetileg” a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött. Később ez az épület is hasonló sorsra jutott. Lebontásáról 1963-ban döntött a kormányzat, mivel az épülő metró – állítólag – statikailag meggyöngítette.
A társulat 56 éven át játszott a Blaha Lujza téri színházban, ezután átmenetileg a Nagymező utcába, a mai Thália Színház épületébe költözött, két évvel később a Hevesi Sándor téren, az átépített (akkoriban Petőfi Színház néven működő) Magyar Színház épületében kapott helyet egészen 2000. szeptember elsejéig.
1963-2000-ig tervezték
A Nemzeti Színház elhelyezésére már 1964-ben kiírtak tervpályázatot, a kivitelezés azonban húzódott. 1985-ben az építésügyi hatóság kiadta az építési engedélyt, az építkezés azonban nem jutott tovább néhány fa kivágásánál. 1988-ban új helyszín-kijelölő pályázatot írtak ki, amelyen a szakmai zsűri a Budapest, V. kerület, Erzsébet téri helyszínt tartotta legmegfelelőbbnek. 1997-ben Bán Ferenc építész munkáját ajánlotta megvalósításra az építészeti tervpályázat bírálóbizottsága. 1998-ban az új Nemzeti Színház építése elkezdődött, az Orbán-kormány azonban az építkezést leállította, és új helyszínt jelölt ki. A kultuszminiszter indoklása szerint a belvárosi Erzsébet tér környezetvédelmi és közlekedési szempontból nem felel meg a célnak, ezen kívül a színházépület megépítése az eredeti tervek szerint túl drága. 1999-ben megkezdte működését az Új Nemzeti Színház Megvalósítási Iroda Schwajda György miniszteri biztos vezetésével, aki Siklós Mária építészt bízta meg a Duna-parti helyszínen megépítendő Nemzeti Színház terveinek elkészítésével. A Nemzeti Színház 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit.
Az épület nettó alapterülete a szabadtéri színpaddal együtt több mint 20 ezer négyzetméter. A színház funkcionálisan három részre tagozódik. Központi része a majdnem kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész, ezt veszi körül a közönségforgalmi tér, valamint a nagy színpadot „U” alakban szegélyező üzemi szárny. Az épületben 3 színpadon láthatnak előadást a nézők. A nagyszínpad 619 férőhelyes, a Gobbi Hilda Színpad 160-200 fő befogadására alkalmas, a Kaszás Attila terembe 80-100 néző ülhet be. Külső megjelenésében az épület egy hajó képzetét kelti, amely a Dunán ringatózik. Az építmény egészét körülölelő kertben szoborpark kapott helyet, ahol a közelmúlt legendás színészeinek bronzba öntött életnagyságú szobra látható.
