Ön évtizedek óta keresi a rák ellenszerét. Hogyan kezdődött?
Fiatal korom óta szerettem volna kifejleszteni egy rákgyógyszert, minden kutatónak ilyesmi álmai vannak. Anyai nagyapám, Dávid Lajos Kolozsváron gyógyszerész professzor volt. Amikor Szegedre költözött, jó barátságba került Szent-Györgyi Alberttel, akit aztán én is személyesen megismertem. Ő az élete végén kezdett rákkutatással foglalkozni az Egyesült Államokban, és azt mondta, hogy a természetben megtalálhatók azok az anyagok, amelyek meggyógyítják a rákot. Legnagyobb mennyiségben ezek a búzacsírában vannak jelen, a magban, nem a csíráztatott búzában. Gondoltam, hogy ezt összekeverem aszkorbinsavval, és meglesz a rákgyógyszer.
Mikor érte el az első sikereket?
Szent-Györgyi halála után kapcsolatba léptem Fodor Gábor szerves kémikussal, aki tanszékvezető volt egy amerikai egyetemen. Ő küldött nekem egy dobozt Szentgyörgyi hagyatékából, üvegcséket, cikkeket. Elkezdtem dolgozni a búzacsírával az egyetemen, majd Grazban folytattam a kísérleteket. 1993-ban elkészült egy por: sikerült olyan kivonatot előállítani, amelyről bebizonyosodott, hogy citosztatikumokkal együtt alkalmazva megakadályozza rosszindulatú daganatok áttétképzését. Közben feltaláltam egy koleszterinszint-csökkentő tablettát, így volt pénzem, hogy a rákgyógyszer kutatását finanszírozzam. Később vastagbél- emlő- és fej-nyaki rákokban indultak klinikai vizsgálatok több városban is. Végül 1999-ben táplálékkiegészítőként forgalomba került a készítmény, és 2002-ben “speciális – gyógyászati célra szánt – tápszer daganatos betegek részére” besorolással törzskönyvezték. Negyven év óta nem volt Magyarországon példa arra, hogy a tudomány a világ egészét érintő rákellenes felfedezést tegyen le az asztalra.
Miért nem lett belőle gyógyszer?
A felfedezésem idején csak az a készítmény lehetett gyógyszer, amelynek a hatóanyagait meghatározzák. Egy gyógynövénykivonat esetében ez nem mondható meg pontosan. Ha gyógyszernek nyilvánítják, az megkönnyítette volna a hozzáférést a készítményhez. Magyarországon körülbelül kétszázezer rákbeteg van, közülük harmincezren meghalnak évente, és ugyanennyi új beteg lesz minden évben.
A készítmény gyártásával nem ment minden simán, és azóta pereskedés lett a vitából.
Be akartak szállni befektetők, de aztán nem az lett belőle, amit terveztünk. Kiszorítottak a döntési pozíciókból, megszerezték a céget, belevásárolták magukat a szabadalmakba. Én tovább akartam fejleszteni a terméket, ebben is vita volt. Mikor kikerült az ellenőrzésem alól a gyártás, közöltem, hogy nem tudok felelősséget vállalni a termékért. Jelenleg 17 per folyik az ügyben.
Hogyan folytatta?
Úgy döntöttem, hogy a nulláról fölépítem az egészet. Az USA-ban csúcstechnológiával továbbfejlesztettem a készítményt. 2009-re sikerült megvalósítani azt, hogy az eredeti hatóanyagot a legtökéletesebb formában, fagyasztva szárítással állítsuk elő. Így teljes egészében az aktív hatóanyagokat tartalmazza, ezért gyorsabban oldódik, és a betegek számára könnyebben fogyasztható.
Ismét amerikai siker lesz egy magyar találmányból?
Ott máris úgy állnak hozzá, hogy ez egy amerikai siker. Amúgy persze nekem is részem van benne, sok további fejlesztésben is részt veszek. A betegnek pedig mindegy, hol gyártják a szert. A beteg mindenütt ugyanolyan beteg, és a családot is ugyanúgy megviseli, ha valaki rákos.
Milyen eredményei vannak az amerikai vizsgálatoknak?
Washingtoni kutatók egereken vizsgálták a táplélékkiegészítő szert, és azt tapasztalták, hogy több mint tizenkétszeresére növelte a bőrrákos egyedek túlélési esélyeit. Ez nagy siker, hiszen már kétszeres esélynövekedést is jó eredménynek tartanak. Egy olyan agresszív melanómával beoltott állatokat vizsgáltak, amely általában két hét alatt elpusztítja őket. Természetes alapú készítménytől ilyen jelentős hatást nem lehetett várni.
Anélkül, hogy belemennénk a tudományos részletekbe, az a lényeg, hogy a készítmény megakadályozza a daganatok terjedését?
Igen. Krónikussá válik a betegség, elveszti a rák a metasztatikus képességét, vagyis elveszti az agresszivitását. Úgy lehet élni vele, mint egy cukorbetegséggel. Tudok olyan vastagbélrákos fiatalemberről, akinek már a tüdejében is voltak áttétek, de azzal, hogy szedi a készítményt, sikerült megakadályozni a daganatok terjedését. Ez sokkal hatékonyabb, mint a korábbi készítményem. Fontos azonban megjegyezni az új termékről is, hogy nem helyettesíti az onkológiai kezeléseket.
Tervezi-e, hogy Magyarországon is gyártsák?
Elképzelhető, hogy bizonyos fázisokat itthon is el lehetne végezni. Most nagyrészt az Egyesült Államokban gyártják, Európában pedig Németországban. Beállítottam a technológiát, ők legyártják a készítményt. Az egyetlen baj, hogy nagyon drága. Itthon ráfizetéssel adjuk, önköltség alatt. Én Amerikában keresek annyit, hogy ezt megengedhessem magamnak. Ott kétszer annyiba kerül, mint itthon. Egy magyar átlagbetegnek még így is szinte megfizethetetlen, havonta csaknem húszezer forint egy daganatos beteg adagja. Az a fontos, hogy sokan szedik.
Ön nemcsak kutatóként ismert, hanem tanárként és művelődéstörténeti munkáiról is. Min dolgozott mostanában?
Én katolikus vagyok, de édesapám zsidó. Több művet is a zsidó kultúrtörténetről írtam. Tavaly jelent meg könyvem Lőw Lipótról, aki Morvaországban született kétszáz éve, és Nagykanizsán, majd Pápán és Szegeden is főrabbi volt.
Hidvégi Máté több mint 10 magyar szabadalmi bejelentésben szerepel feltalálóként. Az Esterin nevű koleszterinszint-csökkentő tabletta feltalálója. A nazálisan alkalmazható influenzavakcina magyarországi kifejlesztésének egyik kezdeményezője. Legjelentősebb tudományos eredménye a daganatos betegek orvosi tápszereként törzskönyvezett Avemar kifejlesztése. Ezzel az Egyesült Államokban 2006‑ban elnyerte a NutrAward díjat, amelyet először ítélték oda európai innovációnak. A készítmény továbbfejlesztett változata az Oncomar. Művelődéstörténeti munkássága főként a magyar-zsidó kultúrát öleli fel.
