A szükségesnél és arányosnál nagyobb zaj- és légszennyezésnek teszi ki a BKV a Széll Kálmán térrel határos Várfok utcai lakókat – állapította meg a napokban az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. A régi Moszkva tér környéke csupán egyike a főváros azon részeinek, ahol a lakástulajdonosok nap mint nap kénytelenek szívni az autóbuszokból kiáradó kipufogógázt, és elviselni a járó motorok zaját. Pedig a kéretlen és kellemetlen pöfögés súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A belélegzett benzingőz szívrohamot és agyvérzést is okozhat. A Budapesti Közlekedési Központ ígérget, a lakók háborognak.
A Várfok utca buszmegálló melletti házának lakói arra panaszkodtak a hivatalnál, hogy az ablakuk alatt van a 128-as és 129-es autóbusz végállomása, ami miatt nagy zajt és légszennyezést kénytelenek elviselni. A jövő nemzedékek biztosának helyszíni vizsgálata ezt megerősítette, és megállapította azt is, hogy a ház előtti megállót az épület földszinti ablakaitól kevesebb mint öt méterre, tehát az előírásokkal ellentétes módon építették ki. (A teljes jelentést elolvashatja itt!)
Fotó: MTI / Máthé Zoltán
Demszky elintézte
“Az ablakokat nem tudjuk kinyitni, szellőztetni egyszerűen képtelenség, a falak berezonálnak, a járó motorok zaja pedig hajnali öttől éjjel tizenegyig borzolja az idegeinket. És ez így megy már 25 éve, mióta itt lakom” – panaszkodik a másodikon lakó Tófalvi úr. Azt mondja, a légszennyezettség mellett a legnagyobb bosszúságot az okozza, hogy a buszsofőrök szerelőműhelyként használják az utcát: ide engedik le a fáradt olajat, naphosszat kalapálnak, és túráztatják a motort.
“Próbáltunk beszélni velük, de nem jutottunk semmire. Azzal védekeznek, hogy azért nem állítják le a motort, mert utána nem indulna el a busz. Hiába fordulunk a Budavári Önkormányzathoz, nem fogadnak minket. Igaz, egyszer eljött egy hölgy, hogy meghallgassa a panaszainkat, de változás nem történt” – meséli a hatvan év körüli férfi, aki szomszédaival együtt már évek óta küzd azért, hogy megoldást találjanak a problémára, de csak a remény van egyelőre, és az is egyre fogytán.
“Annak idején ellátogatott hozzánk Demszky (Demszky Gábor, 1990-2010 között Budapest főpolgármestere – szerk.), hogy saját szemével győzödjön meg a tarthatatlan állapotról, és sikerült elintéznie, hogy legalább a 16-os busz ne a mi házunk előtt álljon meg, hanem pár méterrel arrébb, ahol nem lakik senki. Egyszerűen érthetetlen, hogy ez miért nem lehet így a többi busz esetében is?!” – ezt már az első emeleten lakó nyugdíjas özvegyasszony kérdezi. Elismeri, tudta, hogy nem a zöldövezetbe költözik, amikor 17 évvel ezelőtt megvásárolta az ingatlant, de azóta egyre csak romlik a helyzet.
“A folyamatosan növekvő forgalom miatt szinte remeteként élünk. Bezárunk mindent, ajtót, ablakot. Szellőztetni legfeljebb csak éjjel tudunk, akkor is csupán pár percig, amíg éppen nem áll busz az ablakunk alatt. A villamossínek csikorgását már nem is említem. Asztmám van, sokszor fulladok. Igaz, hogy a férjem erős dohányos volt, de biztos vagyok benne, hogy az állandó pöfögés is hozzájárult ahhoz, hogy most gyógyszereket kell szednem” – teszi hozzá.
A ház gondnoka azt meséli, a legtöbb oka neki lenne a panaszra, amikor ő ideköltözött még nyoma sem volt közlekedési csomópontnak, teniszpályák és rózsaültetvények díszítették a teret. “Mára mindebből fekete háztető, zsíros, kormos fal maradt” – mondja keserűen.
Az alapvető jogok biztosának jelentése arra is emlékeztet, hogy a közösségi közlekedéssel óhatatlanul együtt jár, hogy egy mértékig zavarhatja az ott lakókat, amit azonban a tulajdonosok nem kötelesek minden határon túl tűrni: a zavarás nem haladhatja meg az egészségre veszélyes mértéket, amelyet az egészségügyi adatokból kiinduló környezetterhelési határértékek határoznak meg – áll a jelentésben. Ezeket a terhelési értékeket a Várfok utcában – a lakók többszöri kifogása ellenére – nem vizsgálták, vagyis nem készült zaj- és légszennyezettség-vizsgálat.
“Ha nem tetszik, költözzenek”
Az ismételt helyszíni szemlék alapján az is kiderült, hogy a közlekedési vállalat utasítását a buszvezetők rendszeresen nem tartják be, az autóbuszok többször – néha járó motorral – várakoznak a ház közelében, tiltott helyen.
Ottjártunkkor sem volt ez másképp: öt buszvezetőből csupán egy állította le a motort. Három-négy percet várakoznak a megállókban, miközben a kipufogókból dől az ablakok felé a gáz.
Hiába kértük, egyikük sem volt hajlandó kameránk elé állni. Mint mondták: így is elég kényes helyzetben van a BKV, nem akarják még nagyobb bajba sodorni magukat. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem állítják le a motort, mialatt a megállóban várakoznak, azt mondták, azért, mert már épp indulni akartak. Ha nem tudnak így élni, akkor költözzenek el – tanácsolta lakonikus tömörséggel egyikük.
2013-ig biztosan marad a benzingőz
A házban lakók – költözés helyett – az elmúlt években többször is a Budapesti Közlekedési Zrt-hez fordultak sérelmeikkel, és kérték a megállók áthelyezését. A közlekedési vállalat elismerte ugyan a kérés megalapozottságát, de megoldásra, vagyis a végállomások áthelyezésére – mint írták – a Széll Kálmán tér 2013-ban kezdődő átépítéséig nem lát módot.
Tófalvi úr azt mondja, egy szavukat sem hiszi, minden évben azzal hitegetik őket, hogy majd jövőre, a tér átrendezésekor megoldják a problémát. “A házban lakó idősebb szomszédok már 50-60 éve hallgatják a magyarázkodást, érdemben viszont azóta sem történt semmi változás.”
Törvényesen pöfögnek
A BKV-hoz hasonló állásponton van a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) is. Szerintük több évtizede létező buszmegálló elhelyezését kifogásolta az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala. Ezért a Várfok utcai buszmegálló áthelyezésére a tér jelenlegi kialakítása mellett nincs mód – reagált a BKK az ombudsmani vizsgálatra. Eszerint a buszok továbbra is bepöfögnek a földszinti ablakokon.
A BKK közleménye szerint az ombudsman által hivatkozott, a földszinti ablakoktól számított 5 méteres távolság az új építési engedélyezési eljárásoknál valóban követelmény, azonban a Várfok utcában 1958 óta végállomásoznak autóbuszok, a mai struktúra pedig 1972 óta, a 2-es metró átadása óta működik.
Nem vitatva a buszok lakossági zavaró hatását, a BKK megállapította, hogy a végállomást az akkor érvényes jogszabályok alapján alakították ki – áll a közleményben.
A Széll Kálmán tér 2013-ban tervezett átépítésének eredményeként a tér a II. kerületi, alsó részen nyílhat lehetőség többlet megállóhelyek kialakítására, amelyek átvehetik részben a Várfok utca szerepét is. A Várfok utcai buszforgalom megszüntetésére azonban a BKK nem lát lehetőséget, és azt az utazóközönség érdekeire tekintettel nem is tartja indokoltnak.
A biztos ennek ismeretében azt ajánlotta a BKV Zrt. illetékeseinek, hogy legkésőbb a tér átépítésekor helyezzék át a buszmegállókat a lakóépület elől, ehhez vegyék figyelembe a lakosok véleményét és a szabályok betartásának érdekében működjenek együtt az érintett házban élőkkel.
Gyújt, szív, lenntart, kipufog
Tucatnyi olyan utcát találni szerte Budapesten, ahol hasonló helyzetre panaszkodnak a lakók. Ilyen például az Óbudai Egyetem gépészmérnöki karának Népszínház utcai épülete, ahol az egyik tanuló szerint a BKV legrozogább buszai pöfögnek.
“Választhatunk, vagy megfulladunk nyáron a kánikulában vagy elképesztő mértékű kipufogógázt szívunk magunkba. Arról nem is beszélve, hogy sokszor a tanárokat sem halljuk” – tette hozzá.
Nem sokkal jobb a helyzet a nyolcadik kerületi Rákóczi úton sem. A 27. szám alatt található társasházak mellett a szervizútnak titulált útszakaszon négy buszjáratnak van végállomása, az ablakoktól kevesebb mint öt méterre. Itt állnak meg a 8-as, a 112-es, a 239-es és a 233E számú buszok.
Többen panaszkodnak a Kosztolányi Dezső téren és a Bocskai úton lakók közül is, mint ahogy az első kerületi Naphegy téren is állandó problémát okoznak a zakatoló buszok. Ez utóbbi esetében ráadásul a megállókat néhány méterre a játszótértől alakították ki. “Némelyiknek olyan hangos a motorja alapjáraton, hogy remeg az egész ház, ablakok, ajtók” – mesélte az egyik tulajdonos.
