Míg évekkel ezelőtt még a Hősök terén piknikezett fél Európa neonáci szervezeteinek tagsága, addig megerősödése óta már a Jobbik csatornázza be a hatóságok által folyamatosan vegzált, hivatalosan azonban be nem tiltott neonáci seregszemlét, rátelepedve a tőle jobbra álló szervezetek által már évek óta megrendezett kitörés emléktúrákra. A túrák útvonala minden évben a budai hegyeken halad keresztül, ahol 67 éve a 60-70 ezer védőből mindössze 6-700 ember jutott el a német vonalakhoz (a kitörésben 14 000 német, 2000 magyar katona és 2500 nyilas vett részt) . Míg a szélsőjobb széle a Kitörés emléknappal teljesen kisajátította Budapest ostromának fájó emlékeit, addig a jobboldal nem igazán tud vele mit kezdeni, a baloldalon pedig szigorúan tabuként kezelik.
A kitörés első része sikeresnek mondható, hiszen a budai hegyekbe még több mint tízezren kijutottak. Az első hullámoknak még megállni sem volt lehetőségük, az utánuk érkezők idő előtt megindultak, és átnyomták őket a szovjet zárótűzön. Azok számára, akik túlélték a kemény szovjet tüzet, a nehezebb rész ekkor következett. Két-három napos éhezés és alváshiány után a zsámbéki sík térségen kellett átvágniuk, miközben szovjet őrjáratokba és tankokba botlottak mindenhol. Céljuk a nyugat-magyarországi német vonalak elérése volt, ám ez 70 ezer védőből mindössze 700-nak sikerült. Az ostrom történelmi hátteréről és lefolyásáról itt olvashat bővebben a téma kutatójával, Ungváry Krisztián történésszel korábban készített interjúnkban.
Törésvonalak és kitörésvonalak
A szélsőjobboldalon tapasztalható megosztottság, a hungaristák, nemzetiszocialisták és a Jobbik közti ellentétek lecsapódnak a 45-ös kitörés emléknapján is. Ennek legfőbb oka, hogy ez a nap a hazai militáns szélsőjobboldal, a szkinhed szubkultúra, a neonáci és nemzetiszocialista sejtek, szervezetek legfontosabb eseménye volt a találkozásra, eszmecserére és az elvtársi kapcsolatok ápolására. Ennek színterei a már évtizedes hagyományú kitörés emléktúrák voltak, bizonyos esetekben azonban a Budai Várban is zajlott neonáci, hungarista összejövetel, melyet általában szkinhed zenekarok koncertje zárt.
A “Becsület napja” 2008-ban a Hősök terén
Fotó: Bruzák Noémi / MTI
Az első Orbán-kormány alatt, 1999-ben azonban rohamrendőrök jelentek meg egy ilyen, a megemlékezés után tartott koncerten a Viking kocsmában és a kemény razzia után egy ideig szüneteltek a nyilvános rendezvények. 2003-ban viszont már egyenesen az Országházzal szemben zajlott újra a megemlékezés körülbelül száz neonáci részvételével, több száz ellentüntető jelenlétében. Tavalyelőttig több alkalommal a Hősök tere volt az emléknap helyszíne, számos külföldi neonáci társszervezet, szimpatizáns, 2009-ben több mint 500 ember részvételével.
Átkerült a staféta
2010-től a hatósági nyomás és a szélsőjobb belső konfliktusai miatt újra az emléktúrák vették át a nagy sajtónyilvánossággal járó központi ünnepségek helyét, a Jobbik megerősödésével pedig adta magát, hogy a szélsőjobboldali párt is saját, arculatának megfelelő rendezvényt szervezzen. Idén, csakúgy, mint 2011-ben bár nem a Jobbik szervezésében, de jobbikos politikusok részvételével zajlik majd az egyik túra, melynek már a helyszíne és időpontja is ismert. Velük párhuzamosan zajlik egy másik túra, a keménymagé, amelyet a feloszlatott Vér és Becsület Kulturális Egyesület utódja, a Pax Hungarica Mozgalom, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Betyársereg, a Nemzeti Forradalmi Párt és az NS-Front szervez közösen.
A kitörés emléktúrák hagyományát elindító Magyar Nemzeti Arcvonal, mely a 90-es évek elején a hazai hungarista mozgalmak újraindításának motorja volt, a 2000-es évek végén pedig paramilitáris kiképzőtáboraival hívta fel magára a figyelmet, idén anyagi okokra hivatkozva nem szervez központi megemlékezést. Ettől függetlenül helyi szinten, vidéken elszórt sejtjeiket helyi megemlékezések rendezésére buzdítják, a budapesti csoport pedig megszervezi az emléktúrát, a többi, „pesti hangoskodásnak” nevezett szélsőjobbrendezvénytől függetlenül. Közleményükben hozzáteszik ugyanakkor, hogy „szép ünnep”, de „pillanatnyilag huszadrangú kérdés”, mivel most „olyan évbe léptünk, amikor bármi megtörténhet”.
Aki nem szívesen válik meg hajkoronájától, nem is feltétlenül Jobbik-szimpatizáns és a fenti túrák egyike sem elégíti ki maximálisan igényeit, az még mindig elmehet a „politikai célt nélkülöző”, hagyományőrző Kitörés 60 emléktúrára, mely a Várból indul. Ide azonban már beugró is van, a 60 kilométeres verzióra 2000, a 35-ösre 1200, a legrövidebb, 25 kilométeres túrára pedig 1000 forint.
Zavar, gyász, dicsőség
Budapest ostroma a XX. század egyik legsúlyosabb magyar tragédiája. A legendás szépségű főváros romba döntése sokáig volt feldolgozhatatlan trauma a város lakói, sőt az egész ország lakossága számára, ám a mai köztudatból szinte teljesen hiányzik az ostrom emléke. A mai fiatal generációkat már egyedül a minden évben összegyűlő, az ostrom során elesett kitörő katonákat hősökként ünneplő neonácik felvonulása figyelmezteti Budapest tragikus múltjára.
A Budapest ostromának történelmét könyvben is feldolgozó történész, Ungváry Krisztián szavaival: „A nagyrészt katonai és politikai vezetőik által becsapott önkénteseket, vagy az éppen tömeggyilkos múltjuk elől menekülő hithű nácikat hősökként beállítani kívánó csoportok a mai napig évente megrendezik a Becsület Napját, kisajátítva ezzel Budapest ostromának emlékét. Holott az emlékezés fontossága vitathatatlan, annak hiteles jellege azonban sokkal inkább a gyász, semmint a dicsőség lenne”.
