Az újságárus
„Nem egy leányálom a bódéban fagyoskodni” – panaszkodik az 53 éves Gyula bá. Vastag, egyujjas bundakesztyű helyett az ujjaknál lyukas, kötött kesztyűben adja ki a lapokat, és veszi el az aprót. A bódéban se fűtőtest, se elektromos melegítő, marad tehát a több réteg ruha, a fejére pedig két sapkát is húzott, hogy kímélje az oly gyakran fájó fülét. „Forró teával fűtöm át magam” – jegyzi meg, és már önti is magába az újabb gőzölgő adagot. Még otthonról hozta termoszba, de ha elfogy, már viszi is megtöltetni a közeli non-stop ABC-be, ahol Jucika készséggel főz neki, feltéve, ha közben átfuthatja az aznapi bulvárlapokat, hogy mégis képben legyen a sztárhírekkel.
A pizzafutár
Megvan a rendelés, és már pattanna is fel a motorjára, amikor leszólítom. „Nekünk aztán menni kell, nincs mese, hóban-fagyban egyaránt” – kezdi a mondandóját a huszonéves Laca. A forró XXL-es pizza a melegentartó táskában kuksol, és várja a kiszállítást, de a futár egyelőre az elektromosan fűthető motorosruháról ábrándozik nekem. Olyanja még nincs, se fűthető vesevédője. Nem is említve a fűthető kesztyűt. Csupán a nyakvédőt és a pamut maszkot húzza fel a sisak alá, hiszen „ádáz ellenségünk a menetszél”. „Kellemetlen és borzasztó nehéz ilyen k…hidegben dolgozni, de muszáj, télen lehet a legjobban keresni, hiszed, ha nem, akkor fut be hozzánk a legtöbb pizzarendelés” – avat be a szakma rejtelmeibe. Hát, igen, ki ne szeretne minél gyorsabban meleg ételhez jutni, és egy gőzőlgő pizzaszelettel a kezében átmelegedni – nyelek nagyokat, közben Laca már robog is el a megadott címre.
Az építőmunkás
Még nem jött az építésvezető a kulccsal, hogy beengedje őket a felújításra váró épületbe, egyelőre az utcán toporognak kis csoportban papírpoharas kávéval és cigivel a kézben. „Nem teásfröccsel, nem célzóvízzel, csak meleg kávéval” – mondják kuncogva az üzemkezdő bemelegítést/átmelegítést firtató kérdésemre. A kezüket pedig a cigaretta fűti, egyelőre. „Még szerencse, hogy pár hete már a belső munkálatokat végezzük”, „Ja, ja, ott bent mégis pár fokkal melegebb van, mintha most kéne az állványzaton ugrálnunk” – hadarják. A munkás overáll alá is rétegesen felöltöztek, bizonygatják. Közben az építésvezető is befut, aki bőszen hangoztatja: „védőital az pedig van”, és már tereli is be a munkásait.
A munkahely akkor minősül például hidegnek, ha a várható napi középhőmérséklet a munkaidő felénél hosszabb ideig nem haladja meg szabadtéren +4, zárt térben pedig a +10 Celsius fokot. Teát, melegedési lehetőséget, védőruhát – a munkavédelmi előírások értelmében – biztosítani kell a hidegben dolgozóknak. A munkáltatónak óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell engedélyeznie dolgozóinak, fűtött helyiségben. A hidegben dolgozók részére pedig védőitalt kell adni a munkáltatónak, a meleg teának 50 fokosnak kell lennie.
A postás
Nincs pufajkában, műszörmés usánka sincs rajta, csak abban bízhat, hogy egy-egy – fontosabb küldeményeket váró – nyugdíjas megsajnálja, és beinvitálja egy bögre forró teára. „Tegnap is, pár óra alatt annyira átfagytam, hogy életmentő volt Erzsike néni teája” – meséli a 30 év körüli postás, Pista. Az ún. postáskávéra (rummal felturbózott feketekávé) ugyan nem vevő ilyen csontrepesztő hidegben, hiszen a munkája látná kárát – hangoztatja -, egy-egy csésze forró teáért viszont szörnyen hálás. „Erzsike néni jótettét egy idei éves postás zsebtárral viszonoztam, annyi van még belőle a táskámban” – teszi hozzá. Előfordult, hogy kapott már kesztyűt is kölcsön, amikor elhagyta levélkihordás közben, de egyszer egy kedves idős lakó a saját sálját tekerte nyaka köré, amikor napközben kapta el a lehűlés, és lengén volt felöltözve. Elmosolyodik, miközben eszébe jut. Aztán siet is el, mielőtt az arcára fagyna a mosoly.
A rendőr és az utcalány
„Éppen most telt le a járőri szolgálat, megyünk be melegedni. Már teljesen átfáztunk. Jót fog tenni a 10 perces pihenőidő, legalább átmelegszünk” – mondja a téli egyenruhás rendőrpáros, és már szedik is a lábukat a rendőrőrs felé. Arra nem tudtam rákérdezni, hogy hány gyapjúzoknit húztak ma fel.
„Ha síkabátba öltöznék, még ennél is kevesebb fuvarom lenne” – veti oda foghegyről egy prostituált, aki a hidegben is csípőnadrágban lófrál. Csizma az van, tűsarkú, sapkája viszont nincs, csupán egy rózsaszín fülvédő. Az legalább passzol az erős sminkjéhez. Neki bizony rosszabbul megy a bolt a hidegben, mint a pizzásfiúnak – szűröm le.
