Székesfehérvár életében milyen év volt 2011?
Röviden: nehéz. Bővebben: nehéz, küzdelmes, de eredményes, hiszen Székesfehérvár békés szigetként emelkedett ki a világ súlyos gondjainak forgatagából. Ha csak arra gondolok, hogy közel 4%-kal csökkent nálunk a munkanélküliség, beruházásaink voltak szép számmal, akkor látszik a szigetjelleg.
A város nagy beruházásai a Saára Gyula Programon keresztül kötődnek a Széchenyi Tervhez. A város által az új időkben tervezett legnagyobb programból mi valósult meg, és mi várható 2012-re?
Az első és legfontosabb feladat, hogy a szennyvízcsatorna-beruházásból fakadó útfejlesztési programot képesek legyünk megvalósítani. Mint minden ilyen nagy beruházás, ez is felfordulással jár, de évtizedek óta vártunk arra, hogy Székesfehérvár valamennyi területén teljes legyen a szennyvízhálózat. Ezt követi az érintett fehérvári úthálózat felújítása. Kisfaludon már elkezdtük a munkát, és haladunk tovább az érintett útvonalakon.
Jelenleg mekkora Székesfehérvár adóssága?
A város adóssága mindent figyelembe véve (tőketartozás, kamatok, költségek, bizonyos PPP konstrukciók) megközelítette a 18,5 milliárdot. Ez az összeg a saját adóbevételeinkhez és más bevételi lehetőségeinkhez képest nagyon sok.
Hogyan tudja a város ezt az adósságot folyamatosan csökkenteni?
Egyrészt az adópolitika átgondolásával, másrészt a kiadások ésszerűsítésével. 2011-ben a gondos gazdálkodásnak köszönhetően képesek is voltunk mindezt megvalósítani, hiszen úgy vásároltunk vissza két nagy kommunális vállalatot, hogy a tervbe vett 2,4 milliárd forintos hitelfelvételi lehetőséggel sem kellett élnünk. Ezzel csökkenteni tudtuk a város adósságállományát, ami kiemelkedő eredmény ebben a zaklatott világban. Az adósság visszafizetését a jövőben is az ütemtervben vállaltak szerint teljesítjük, még akkor is, ha 2012 sok bizonytalanságot rejt magában.
Ez azt jelenti, hogy Fehérváron is adóemelés lesz, illetve olyan adókat vezetnek be, amelyek a városban jelenleg nincsenek érvényben?
Adópolitikai döntéseinket eszerint hoztuk, ügyelve arra, hogy a terhek a magánszemélyeket ne érintsék: a fehérvári családok számára telekadót, építményadót, de 2012-ben még ebadót sem vetünk ki. A kis- és közepes vállalkozások sem hozhatók nehezebb helyzetbe, mert terhelhetőségük határán vannak. Nekünk éppen e vállalkozói réteget kell segítenünk adópolitikánkkal és önkormányzati megrendelésekkel. Az építményadó valamennyi nagyvárosban létezik, lényegesen magasabb terheléssel, mint nálunk. Mi óvatosan kezeltük ezt az adónemet, s a jövőben sem tervezzük, hogy elérjük az országos átlagot. Ugyanakkor ha bizonyos beruházásokat, kiadásokat az önkormányzatnak kell „állnia”, mi azt akkor sem hitelből, hanem az egyéb kiadásaink csökkentéséből, illetve bevételeink növeléséből valósíthatjuk csak meg, mert a fejlődésnek fenntarthatónak kell lennie.
Az effajta kedvezmények összhangja miatt maradt Székesfehérvár továbbra is a beruházások célpontja?
Sok körülmény összejátszásáról van szó, hogy egy város fejlődni tudjon. Kell az a munkakultúra, az a szakképzett munkaerő, ami Fehérváron jelen van! Itt az emberek tudomásul veszik, hogy csak a munkával képesek egyről a kettőre jutni. Mindemellett a logisztikai elhelyezkedése is jó a városnak. Immár az itt dolgozó multinacionális cégek is viszik hírnevünket a világba, s jelennek meg újabb beruházók. Azt azért tudni kell, hogy komoly vetélytársaink vannak itthon is, de Csehországban, Lengyelországban vagy éppen Mexikóban.
Több mint 500 évig volt Székesfehérvár Magyarország székesfővárosa. Ön ezt ebben az esztendőben politikai üzenetként is megfogalmazta. Nem árt-e önnek, illetve vannak céljai ezzel a tudatépítéssel?
Feltételezem, az elhíresült budapesti buszsávra gondol, amikor is a Pestre dolgozni, tanulni járó fehérváriak miatt, mint fehérvári polgármesternek meg kellett szólalnom. Egy pár száz méteres buszsáv kialakításával már az M7 bekötőútján ellehetetlenítették a Fehérvár felől érkezők közlekedését, kárt okozva egyébként sok fővárosinak is. A pesti „szakemberek” nyilatkozata pedig – ami külsősnek titulálta az érkezőket – inkább egy fővárosi arroganciával volt egyenértékű. Én azt mondom, ha Budapest mindenki fővárosa, akkor úgy is kell viselkednie! Ha van olyan város, ahol ezt tudják, ahol ezt tudni kell, akkor az éppen Székesfehérvár. Más történelmi időben, más gazdasági helyzetben, de fővárosa voltunk ennek, sőt, egy lényegesen kiterjedtebb országnak.
Üzenni akart a főpolgármesternek, Tarlós Istvánnak?
Tisztában vagyok azzal, hogy Tarlós úr keserű öröksége hatalmas teher neki és Budapest számára is. Ha tettekben és lélekben is felül tudnak emelkedni a korábban gyökeret vert arrogancián, akkor válik igazán fővárossá Budapest. Én hiszem, hogy Tarlós úr ebbe az irányba halad. De voltak távolabbi céljaim is ezzel az üzenettel: fel kell ébresztenünk magunkat is, mert soha, senki nem tekint ránk úgy, ha mi magunk sem érezzük át a súlyát, hogy mi, fehérváriak a nemzet történelmi fővárosának örökösei vagyunk! Ez kötelez is minket, hiszen Szent István és utódai által lerakott köveken járunk, királyi koronázó és temetkező helyen. Gondoljunk bele, ha ilyen múlttal rendelkezik egy olasz, francia vagy angol város, akkor az a XXI. században a történelméből is képes megélni. Mi pedig gyakorlatilag semmit nem használunk ki a múltunkból! Sem lelkiekben, sem fizikailag. Több évtized mulasztását nem tudjuk egy csapásra rendbehozni, de el kell kezdenünk! 2011 az ébresztő ideje volt. Legyen 2012 az eszmélés éve, hogy 2013-ban, jubileumi évünkben (Szent István királyunk halálának 975. évfordulóján) ország-világ és a saját szemünkbe nézve mondhassuk: fehérváriak vagyunk!
Én ki merem mondani, olyan Nemzeti Emlékhely kell (immár törvényben rögzítetten), amely a nemzet szakrális zarándokhelye, ami kifejezi, hogy nemcsak temetkezési, de koronázási központ is volt. Ezért léteznek ereklyék, amiknek nem ott a helyük, ahol most vannak, mert minden szállal Fehérvárhoz kötődnek.
A királycsontok azonosítására létrehoztak egy kutatócsoportot és műszeres bázist az Országos Onkológiai Intézet tudományos és műszeres bázisán. Ez már az eszmélés első jele?
A kezdet talán nehezebb volt, mint amilyen maga a munka lesz, de végre elindulhatunk egy nemzeti ügy mentén, mert ha van ilyen, akkor ez az.
Milyen erő rejlik abban, hogy történelmi főváros lép kapcsolatba testvérvárosokkal?
A 2011-es, Csíkszeredával kötött megállapodás jelképes értékű, de nagyon jó a kapcsolatunk – főleg a katonai múlt miatt – Gyergyószentmiklóssal is. Csíkszeredával egy élő kapcsolatot „koronáztunk” csak meg. A sportban, főleg a jégkorongban, illetve a kultúrában már régi az együttműködés, szinte evidens a testvérvárosi kapcsolat. A Csók István Kiállítás hamarosan Csíkszeredába utazhat, ami a megyék, a múzeumok és a városok összefogásának eredménye. De a kultúra mellett most már az oktatásban is közösséget vállalunk.
Apropó, ha már szóba került Erdély, sokan élnek a kettős állampolgárság lehetőségével?
Igen! Nekem, polgármesterként óriási megtiszteltetés, hogy előttem teszik le a honosítási esküt a határon kívülre szorult nemzettársaink. Két idős asszony példáját szeretném elmesélni: egyikük az eskütétel után ennyit mondott – hatvan évet vártam erre a pillanatra! Majd könny szökött a szemébe. A másik hölgy így szólt hozzám: polgármester úr, most már nyugodtan halok meg! Azt hiszem, van mit tanulnunk nekünk, anyaországiaknak.
Tervezzük, hogy idén megnyitjuk a kapukat a fehérváriak előtt is egy-egy ilyen honosítási eljárás alkalmával, hogy láthassa mindenki, mit jelent a határon túl élve is a nemzethez tartozni.
Fehérvár a bajnokok városa. Hogyan állunk a 2012-es támogatásokkal?
Amikor sportot támogatunk, akkor azt nem öncélból tesszük, hanem azért, mert ez egy közösségépítő erő, amire szükségünk van. A sport nekünk elsősorban az utánpótlást, a fiatalok nevelését, a szabadidőt jelenti. Az élsport terén vannak problémáink, főleg a szponzoráció visszaesése miatt. 2012 nem lesz egyszerű év! Ráadásul Olimpia lesz, amin öttusázóinkon keresztül is képviseltetjük magunkat. A jégkorongcsapat EBEL-részvétele kiemelt fontosságú, hiszen a sport a legjobb városmarketing, ezen keresztül tudjuk városunkat megmutatni Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, Csehországban. Nem ritka, hogy üzletemberek, vállalkozások vezetői figyelnek fel egy ilyen sporteseményen egy adott városra. Mi ezt nem mulaszthatjuk el.
Sajnos nem mindenki tesz a városért. Mura utca. Valaha is megoldódik az a szörnyű helyzet, ami kialakult?
Határozottan kijelentem: szigor kell és rend. Ha valaki kap egy szociális bérlakást a várostól, mert rászoruló, ez arra jogosítja fel, hogy azt a lakást használja. Arra viszont nem, hogy környezetével együtt tönkretegye! Ha valaki ezzel szembemegy, annak a szerződése meg fog szűnni. Utólag majd lehet sírni, de célravezetőbb lenne időben értékelni a város közösségének támogatását. Leszögezem, hogy sokan vannak a Mura utcában, akik tisztességesen élnek, megbecsülik, amit a közösből kaptak. Ne ítéljük meg egyformán mindazokat, akik a Mura utcában laknak!
A rend helyreállítása megkezdődött. Egy őrző-védő cég vigyáz, bár vannak korlátaik, például a lakásokba nem tudnak bejutni. Viszont nem titok, hogy nézzük már azoknak a szerződéseit, akik nem tartják be a társadalmi együttlét feltételeit.
Ha most épült volna fel a Mura utca, akkor olcsón juthatnának lakhatáshoz tanárok, orvosok, rendőrök, tűzoltók, de gondolok színészekre, sportolókra, Fehérvárra visszatelepülő, jól képzett fiatal szakemberek is. Én számukra biztosítottam volna a feltételrendszert, és emellett nyitottam volna egy szociális alapú támogatási rendszert.
Különösen bosszantó, hogy 2020-ig fizetjük a PPP-konstrukciót a Mura utcára, miközben már most vannak lelakott lakások. Ugyanakkor a sorban várakozók között előfordulnak, akik a lakótelep hírhedtsége miatt az ott megüresedő lakásokat nem fogadják el, inkább várnak még. Ez az állapot elfogadhatatlan.
Van egy gyöngyszemünk is, a Hiemer-ház. Várhatók-e hasonló beruházások?
A Hiemer-tömb felújítása olyan helyi ügy volt, amiben mindenki partnere volt mindenkinek, és lám-lám, az összefogásnak eredménye is lett az összes nehézség ellenére. Ha lezárul egy program, akkor járunk el helyesen, ha azonnal megnevezzük a következőt. Ilyen a Fő utca felújítása, majd a Török Udvar, ezt követően pedig megoldást kell keresnünk a Fekete Sas Szállóra. Közben pedig figyelnünk kell az olyan felbecsülhetetlen értékeinkre, mint amilyen például a csodálatos Bory-várunk.
Szükséges az összefogás és az odafigyelés ahhoz is, hogy a városunk még tisztább, zöldebb, biztonságosabb legyen. Kívánom, hogy 2012 olyan esztendő legyen – függetlenül attól, milyen nehézségek várnak ránk – amikor büszkék lehetünk arra, hogy fehérváriak vagyunk, és majd unokáink is büszkeséggel emlékeznek vissza ránk! Ezúton is kívánok minden kedves székesfehérvárinak boldog és békés új esztendőt!
