Raoul Wallenberg talán a vészkorszak alatti budapesti mentőakciók egyik legismertebb személyisége. Születése 100. évfordulója alkalmából a svéd külügyminiszter, Carl Bildt is Budapestre érkezett. A Közép-Európai Egyetemen Wallenbergről, az emberi jogok mai helyzetéről és nemzetközi politikai tapasztalatairól tartott előadása után rákérdeztünk arra is, mi a véleménye a magyar kormány jelenlegi külpolitikájáról.
Fotó: AFP
Az elmúlt időszak magyar törvénykezési tendenciái mennyiben tartották szem előtt az emberi jogok érvényesülését? Önben nem merültek fel aggodalmak az egyre sokasodó nemzetközi támadásokkal szembesülő magyar külpolitikával kapcsolatban, ami manapság már tulajdonképpen a belpolitikai rendszerátalakító intézkedések védelmére redukálódott?
Nem. Az egyik legfontosabb tulajdonsága az unió szabályrendszerének, hogy számtalan ellenőrző és szabályérvényesítő intézménnyel rendelkezünk. Ilyen az Európai Tanács, az Európai Bizottság is. Ezek a szervek ellenőrizni fogják a Magyarországgal kapcsolatban esetlegesen felvetődő problémákat. Az ugyanis nem a tagországok hatásköre, hogy egymás felett ítélkezzenek, vagy kritizálják egymás tevékenységét. Ez nem országok közötti párbeszéd. A dialógus az adott ország és az uniós intézmények között zajlik. Az említett intézmények feladata megvizsgálni, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás összhangban van-e az EU alapvelveivel és szabályaival. Én úgy gondolom, ez meg fog történni, mi mindenképpen ezt a megoldást támogatjuk.
Előadásán említett olyan “erőket” amelyek a bezárkózásra, a közösségi együttműködés és integrációs fejlődés helyett a “zárt ajtók” elvére alapozzák politikájukat. Ön szerint ebbe a körbe beletartoznak a protekcionista, a külgazdaság ellen védekező, bezárkozó gazdaságpolitikát folytató államok is?
Nos, ez lehetséges. Úgy vélem, egyelőre sikerült az unión belül megőrizni a közös piac integritását. Kétségtelen azonban, hogy a válság óta a közös piacon is mindenki felvett egyfajta védekező pozíciót, ugyanakkor az ön által említett nézet és hozzállás elterjedése a tagországok gazdaságpolitikáiban, a közös piac felbomlásának bármiféle jele nagyon komoly következményekkel járna, és magában hordozná egy újabb válság kialakulásának minden esélyét.
Wallenberg és az európai értékek
A svéd külügyminiszter hozzátette, itt tartózkodása alatt találkozik a kormány képviselőivel és a miniszterelnökkel is.
Előadásában Carl Bildt beszámolt arról, hogy jelenlegi budapesti látogatása része annak a törekvésnek, hogy feltárják Wallenberg halálának mai napig tisztázatlan körülményeit. Raoul Wallenberg 1944 júliusától 1945 január 17-ig, Pest felszabadításáig működött diplomataként Budapesten. Január 17-én, Budapest ostromának legádázabb szakaszában Malinovszkij marsall amerikai kémkedés gyanúja miatt azonnal a debreceni főhadiszállására rendelte. Wallenberg utolsó dokumentált szavai szerint “Malinovszkijhoz megyek. Hogy vendégként, vagy fogolyként, azt még nem tudom”. A szovjetek még 1945-ben Wallenberg haláláról számoltak be, azt német, vagy nyilaskeresztes támadásnak beállítva. Később nyilvánosságra került jelentések szerint a svéd embermentő 1947 július 17-én halt meg, valószínűleg szívinfarktusban. Ezt állítják az oroszok a mai napig, a svéd külügyminiszter ugyanakkor azt mondta, ők hivatalosan nem fogadták még el ezt az álláspontot a kellő bizonyítékok híján. Az orosz hatóságokkal folyamatosan zajló egyeztetések és dokumentumok igénylése a miniszter szerint “rendben” zajlik, bár hozzátette, hogy bár intézményi szinten ez valóban így van, egyedi problémák többször felmerültek már a szovjet időkből származó iratok, jelentések kikérése során.
Bildt szerint a svéd diplomata csupán papíron volt diplomata, ráadásul az embermentések általában a hagyományos diplomáciai alapelvekkel éppen szembemenő intézkedésekkel zajlottak le. A külügyminiszter elmesélt egy túlélő visszaemlékezéseiből ismert történetet is, mely szerint Wallenberg egy alkalommal egy éppen indulásra készülő transzport még lezáratlan vonat ajtajain keresztül osztogatta az útleveleket a deportálás előtt álló zsidók számára. Mikor először a német katonák, majd a nyilaskeresztes őr is üvölteni kezdett rá, a svéd diplomata arcrezzenés nélkül végezte tovább az osztogatást az utolsó darab útlevélig. Az őr többször rálőtt Wallenbergre, de a szemtanú szerint szándékosan mellé, mert egyébként elképzelhetetlen lett volna nem eltalálni. Miután Wallenberg az utolsó okmányt is kiosztotta, leparancsolta az embereket a vonatról és a közelben várakozó, svéd nemzeti színnel jelölt teherautókra pakolta őket. A német katonák és a nyilaskeresztesek annyira el voltak képedve az arcátlanságtól, hogy meg sem próbálták megállítani Wallenberget és újdonsült szállítmányát – tolmácsolta a túlélő szavait a svéd külügyminiszter.
Carl Bildt nemcsak Wallenberg tevékenységét méltatta, de beszélt az Európai Unió jövőjéről is. Mint mondta, az évszázad közepére európaiak fogják adni a világ népességének nagyjából 7 százalékát, a jelenlegi folyamatok alapján azonban gazdasági súlyunk ennél jóval szerényebb lesz. Ahhoz, hogy ezen Európa képes legyen változtatni, a svéd külügyminiszter szerint az egyetlen lehetőség az európai integráció és az európai értékek közös védelme, az európai érdekek közös képviselete.
