„A mai helyzet igazságtalan, mert az adófizetőknek minden államilag finanszírozott hallgató évente 525 ezer forintjába kerül, függetlenül attól, hogy szorgalmas vagy lusta” – indokolta Hiller István 2006-ban a tandíj bevezetését. Az – akkori szómágiával – felsőoktatási részhozzájárulásnak (fer) nevezett tandíj szerinte igazságos lett volna, ami ösztönzi a teljesítményt. „A fer az fair” – jegyezte meg többször is. A díj összege a legtöbb egyetemen alapképzésben havi 10 500 forint lett volna, a mesterképzésben, illetve az egységes osztatlan képzésben (orvos, építész, jogász) 15 ezer forint (félévre 52 500, illetve 75 000 forint).
Az akkori ellenzéki Pokorni Zoltán azonban azt mondta, hogy „a fer nam fair”. A 2008-as „szociális” népszavazással meg is akadályozta a Fidesz annak bevezetését. A tandíj szó azóta is tabu, miközben a magánforrások bevonása nélkül nem tartható fenn a felsőoktatási rendszer.
Fotó: Kummer János
Fizetni fognak
2012-től a felsőoktatásban tanulók döntő része – az újbeszédben állami részösztöndíjasnak és önköltségesnek nevezett sok tízezer hallgató – fizetni fog. Ennek indoklása szinte megegyezik a gyurcsányi-hilleri érvrendszerrel. Sőt, az ingyentanulóknak a társadalmi igazságosság jegyében előírnak némi röghözkötést, azaz, aki állami pénzen tanul, az a végzés utáni három éven belül köteles Magyarországon dolgozni. Ellenkező esetben vissza kell fizetni a taníttatása költségét.
A megbukott tandíjrendszer és az eljövendő tandíjrendszer között két óriási különbség van: a Gyurcsány-rezsimben mindenki fizetett volna: az államilag dotált hallgatók – több mint 50 ezren – évente százötezer forintot, a többiek (akik korábban nagyjából annyian voltak, mint az államilag támogatott hallgatók, de arányuk egyre csökkent) szakonként változó nagyságú – átlag évi 200-400 ezer forintnyi – képzési hozzájárulást.
Az Orbán-rezsimben lesz 30 ezer szerencsés hallgató, aki nem fizet. (Hacsak nem mennek külföldre dolgozni a diplomájukkal vagy ha nem végzik el időben a képzést.) Lesz 15 ezer hallgató, aki annyit fizet, mint a gyurcsányi elképzelés (és a mai helyzet) fizetősei, illetve lesz 40-50 ezer, aki annak nagyjából dupláját. Egyelőre pontosan nem lehet tudni a képzési költségeket, noha alig néhány hét van a 2012-es jelentkezési határidőig.
A gyurcsányi terv a „mindenki fizet, de kevesebbet”- elképzelésre épült volna. Ma a „sokan nem fizetnek és kevesen kevesebbet”- helyzet áll fenn. Ezt váltja a „kevesen nem fizetnek és sokan sokkal többet”- elv.
Új hitel
Az Orbán-kormány tehát lényegesen több magánpénzt von be a felsőoktatás működtetésébe. A tandíj és féltandíj előteremtése érdekében viszont kidolgozta a Diákhitel 2-t. Ennek lényege, hogy az eddigi 400 ezer – szabadon felhasználható – hitelhez felvehetnek kizárólag a képzési díjukra még évi akár 800 ezer forintot. Ezzel a kormány megteremtené a lehetőségét annak, hogy a szegényebb fiatalok előtt se záruljanak be az egyetemek kapui. Persze az – amúgy a kormány retorikájában a legnagyobb ellenségként emlegetett – hitelt vissza is kell fizetni. Aki 35 éves korától nem kezdi a fizetést, arra az adóhatóság szál rá.
Az origo.hu információi szerint hitelt átlagosan 8 százalékos kamattal kell visszafizetni, úgy, hogy a későbbi jövedelem 6-12 százalékát kell majd havonta fizetniük az adósoknak. A még a kormány által el nem fogadott javaslat szerint az állam lehetővé teszi, hogy a végzett hallgatókat a majdani munkáltatója támogassa azzal, hogy valamilyen kedvezménnyel (például adó- és járulékmentes juttatásként), átvállalhassa a törlesztési kötelezettséget.
A tandíj az 1994-es választási kampányban szerepelt az MSZP, az MDF, a Fidesz és az SZDSZ programjában is. A Fidesz programja a tandíj szükségességét akkor például ezzel indokolta: „A felsőoktatásban részt vevő hallgató közvetlen és közvetett egyéni haszna nagyobb a képzésből kimaradó és azt csupán adójával támogató polgár közvetett hasznánál”, és ezért méltányos, hogy a nagyobb haszonra szert tevő hallgató a nem tanuló polgártársainál fokozottabb módon járuljon hozzá a felsőoktatás költségeihez.
A Horn-kormány 1995-ben, a Bokros-csomag részeként vezette be a tandíjat: havi 2000 forintot.
Az első Orbán-kormány ezt eltörölte, ingyenessé tette az első diploma megszerzését.
A Gyurcsány-kormány 2006-ban ismét felvetette a tandíj ötletét. Ezt a 2008-as népszavazás eltörölte, a Fidesz bejelentette, a tandíj ötlete végképp a süllyesztőbe került.
2011 decemberében a kormány elfogadta az új felsőoktatási törvényt, benne az állami ösztöndíjas, állami részösztöndíjas és önköltséges „fizetési kategóriákkal”.
Az állami képzések („ingyenes képzés”) mellett eddig is voltak fizetős képzések – az Orbán-Hoffmann-törvény szerint ezek száma és aránya nő meg 2012-től. A diákhitelrendszer 2001-ben indult.
