A mentők elégedetlenek a hivatásos mentőszakszervezet tevékenységével, ezért új érdekvédő szövetséget alakítottak. Kusper Zsoltot, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnökét kérdeztük.
Mikor alakult a szakszervezet, és mitől lesz ez más, mint a jelenlegi érdekvédelmi szervezet?
A mentődolgozók által alapított érdekvédelmi szövetséget a Fővárosi Bíróság november nyolcadikán vette nyilvántartásba, ami december elsején jogerőssé vált. Elsősorban munkajogi és szociális érdekeket fog képviselni, és azért volt fontos, hogy létrejöjjön, mert a jelenlegi szakszervezet valójában semmit nem tesz a dolgozókért. Az emberek fizetik a tagdíjat, a bruttó munkabérük egy százalékát vonja le a munkáltató és utalja tovább a szakszervezet részére, de ezért cserébe nem történik semmi. A dolgozóknak elegük van abból, hogy nincs képviseletük, nincs, aki megvédje őket, aki értük van. A másik nagyon fontos dolog, hogy mivel a munkáltató, az OMSZ finanszírozza őket, nem mernek ellene tenni. Azok, amiket a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének elnöke valójában tesz, csupán kreált, előre megbeszélt dolgok.
Fotók: Kummer János
Vagyis Ön szerint jelképes képviseletet látnak el, mert függésben vannak?
Igen. Lehet, hogy annak idején nem így indult, de jelenleg ez a helyzet. Szörnyű. De nézzük inkább a munkáltatót. Mondok egy egyszerű példát: megtámadják a mentődolgozót munkavégzés közben. Az Országos Mentőszolgálat erre azt mondja, hogy közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt tesz hivatalból feljelentést. Miért is? Nem kell. Hiszen a rendőrség hivatalból megteszi a feljelentést. Ezek csupán jól hangzó szavak. Ne feljelentést tegyen, hanem álljon oda mellé, és segítsen neki. Mondja azt, hogy mivel a mentőnek el kell mennie táppénzre, és így kiesik a munkából, kompenzál számára valahogy. Azt gondolom, hogy ha ezek az emberek bajba kerülnek, akkor rajtuk is segíteni kell, mert ha ők mennek menteni, akkor ők sem válogatnak, kifogásokat keresnek, mentenek.
Melyek, azok a problémák, amiket a szakszervezetnek kellett volna megoldania az elmúlt időszakban, de Önök szerint nem tette?
Nagyon sok ilyen dolog van, oka van az elégedetlenségnek. De ne ezzel foglalkozzunk! Számunkra most az a legfontosabb, hogy a munkabér védelme érdekében a munkáltató által ki nem fizetett munkabér címén a napokban beadtunk a Fővárosi Munkaügyi Bíróságra egy keresetet. Az egészségkárosodási kockázati pótlékról beszélek, melynek összege havi húszezer forint. Visszamenőlegesen három évre kérjük, kamatokkal együtt. Ez nagyon fontos, mert annak, aki 90 ezer forintot keres havonta, ez nagyon sok pénz. Ha húszezerért cserébe, nem kell elmennie másod- és harmadállásba, két-három napot, amit a családjával tölthet, akkor már megérte.
Győrfi Pál szerint a kockázati pótlék alá tartozó munkavállalók lehet, rosszabbul járnának, ugyanis nem vállalhatnak például túlórát, így elesnek az ebből származó jövedelmi lehetőségtől.
Ennek semmi köze nincs a túlórához. Fogalmi zavarok, értelmezési problémák vannak. A túlóra rendkívüli munkavégzést jelent, ami után 50% pótlék jár, amit a személyi alapbéréből számítanak. Egyébként pedig az Országos Mentőszolgálatnál milyen túlórákról beszélünk? Éves szinten 200 óra túlórát engedélyeznek, illetve fizetnek ki, ami össze is jön abból, hogy váltás előtt kivonul az egység. A 200 óra túlóra és a havi húszezer forint között ezek után szerintem egyértelmű, melyik a több.
“Van olyan mentős, aki a fél életét odaadná egy kedves szóért”
Az egészségkárosodási kockázati pótlék hány embert érint? Mekkora összeg szerepel a bíróságra benyújtott keresetben?
A kivonuló mentőállományt, tehát közel 5600 embert. Milliárdokról beszélünk.
Ha a bíróság az Önök javára dönt, akkor az könnyen az OMSZ csődjét jelentheti…
Arra, hogy ez most az Országos Mentőszolgálat csődjét jelenti-e, vagy, hogy a mostani gazdasági válságban ez az igény teljesíthető-e vagy sem, annyit tudok mondani, hogy ez egy ki nem fizetett munkabér, ami törvényileg jár. Ha a munkavállalónak jár az a pénz, akkor tessék neki kifizetni. Akarás és hozzáállás kérdése minden. Ha akarja, meg tudja oldani, ha nem akarja, nem tudja. A bíróság döntése csak azokra az emberekre fog vonatkozni, akik ennek a szövetségnek a tagjai. A létszám egyébként folyamatosan nő. Az embereknek már elege van a kifogásokból. A másik oldal nem keresi a kifogásokat. Amikor riasztást kapnak, nem mondják azt, hogy nem mennek ki, mert lefagyott az út, de a kocsin téli gumi helyett nyári van. Megkockáztatják és kimennek. Nem válogatnak, emberi életet mentenek, erre tették fel az életüket. A munkáltató viszont jogtalanul visszatart minden hónapban húszezer forintot minden kivonuló mentődolgozótól; és még folytathatjuk. Budapesten egyetlen olyan hely van, ahova nem kell BKV-bérletet venniük a mentősöknek, ez a központi bázis, a Markó utcában. A többi mentőállomás eléréséhez szükséges bérlet, ami közel tízezer forint. Ehhez nem járul hozzá a munkáltató. A 90 ezres fizetésükből kell ezt is kigazdálkodniuk a dolgozóknak. Sőt, ha valaki elmegy utcaseprőnek, többet fog keresni, és ingyenes BKV-bérletet is kap.
Tényleg ezek a legfontosabb problémák? A bérlet és az egészségkárosodási kockázati pótlék? Mi a helyzet a régi mentőautókkal és a munkakörülményekkel? Vagy azzal, hogy a mentőápolók fele és a gépkocsivezetők jelentős része nem rendelkezik semmilyen egészségügyi képesítéssel?
Hogyne lennének ezek is problémák! De azzal, hogy valaki például vízszerelőből lett mentőápoló, nincs semmi probléma. Van átképzésre lehetőség. Ha valaki idejön, részt vesz egy gyorstalpaló tanfolyamon, elmegy szekundálni, megtanulja az alapvető fogásokat. Azért azt tudni kell, hogy ezek az emberek, nem fognak felkerülni egy esetkocsira mint ápolók, mert nem tudják elvégezni azt a feladatot. Ők szállítókocsira kerülnek, ahol a beteget át kell karolni és el kell látni az alapvető feladatot. Időközben pedig elvégeznek egy szakápolói tanfolyamot is. Az igaz, hogy ezt csak utólagosan kérik. Azzal egyet értek, hogy ezen változtatni kell mindenképpen.
Azzal is kellene foglalkozni, hogy alanyi jogon járjon a dolgozóknak egészségügyi ellátás. Rendőröknek, MÁV-dolgozóknak jár. Valamikor volt nekünk is kórházunk, úgy hívták, hogy Mentőkórház, de már megszűnt. Van más probléma is: munkaruha vagy védőruha. Örök dilemma, hogy ki fizeti a tisztítást. Ezek az emberek elsőként találkoznak vérrel, testváladékkal. Tudjuk azt, hogy ezek különböző fertőzéseket hordoznak magukban. Ezeket a mentős viszi tovább magával a ruháján és a gépkocsin. A ruhák tisztítása nem megoldott. Otthon kell kimosniuk abban a mosógépben, ahol a család többi tagjának az alsóneműjét is tisztítják. Ez csak az egyik oldala. Nem szabad elfelejteni, hogy mikor az egyik beteget ellátták és kórházba szállították, mennek a következőhöz.
Nincs váltóruhájuk?
De van. Ha például testváladék érte a ruhájukat, vagy vérrel érintkeznek, akkor bemennek az állomásra és átveszik a pótruhát. Ez azonban nem azért történik, mert az Országos Mentőszolgálat gondoskodik róla, hanem mert a mentődolgozók hivatástudata megköveteli. Az OMSZ munkaruhát sem ad, az új belépők kezdetben a saját ruhájukban dolgoznak, és a kollégái fogják azt mondani, hogy tessék, itt egy nadrág és egy póló vagy kabát. Hol van az OMSZ felelősségtudata? Mire kell a pénzt ennyire elkölteni, hogy erre már nem jut?
Győrfi Pál korábban azt mondta, azért kell a mentődolgozónak gondoskodnia a munkaruha tisztításáról, mivel a ruhájuk jelenleg munkaruhának minősül, és a jogszabály ebben az esetben így írja elő. Valamint 15 ezer forintot étkezési utalvány formájában minden mentős megkap ahhoz, hogy a ruhákat tisztítsa.
Nem értem, hogy Győrfi Pál miért mondja ezeket. Ő is pontosan tudja, hogy mivel találkozik a mentőegység, mikor kivonul egy esethez. Mi nem krumplis zsákot szállítunk, amitől összekoszolódik a ruhánk, és majd valahogy kimossuk. Olyan munkát látunk el, ami veszélyes. A 15 ezer forint pedig elismerem, tényleg segítség. Ezzel nem is lenne baj, ha havonta adnák, hogy tisztítóba vigyék a ruhájukat. Számoljunk utána, ekkora összeg mennyi időre elég? Hány ruhát tudnak kimosni, és nem kimosattatni belőle?
A fertőzések már nem csak a mentősöket fenyegetik
Próbáltak tárgyalóasztalhoz ülni az OMSZ-szal vagy a szakszervezettel, mielőtt bírósághoz fordultak volna? Megkeresték őket?
Mikor jogerősen nyilvántartásba vették a szövetséget, természetesen felvettük a kapcsolatot az Országos Mentőszolgálattal és a szakszervezettel. Hivatalosan is tájékoztattuk őket, hogy megalakultunk. Kértük, hogy üljünk tárgyalóasztalhoz, nyitottak vagyunk az együttműködésre, beszéljünk közösen a problémákról, de nem történt semmi. Amennyiben a jövőben sem számíthatunk az együttműködésükre, akkor kénytelenek leszünk újra elmenni a bíróságra, a minisztériumba vagy a médiához fordulni, hogy valaki figyeljen már ránk! Emberek, baj van, probléma van, miért nem lehet ezt megérteni?! Csak egy nagyon egyszerű dolgot mondok. Ha a kolléga olyan feladatot látott el, ami rendkívüli, nem szokványos, akkor a főigazgató miért nem tud csak annyit megtenni, hogy megköszöni a munkáját. Azt gondolom, sok esetben a mentősök nem is arra vágynak, hogy jutalmat adjanak nekik, vagy pénzben fejezzék ki a hálájukat. A jó szó hiányzik: „Köszönöm! Büszke vagyok rád!” Ennyi, semmi több. Van, aki a fél életét odaadná érte, higgye el nekem!
A korábban felsorolt hiányosságok, problémák hatással vannak a betegellátásra is? Érheti ezek miatt hátrány a betegeket?
Természetesen érheti, de nem úgy, ahogyan az ember elsőre gondolná. Abba kell belegondolni, mikor egy kivonuló mentődolgozó fáradt, mert másodállásból jön dolgozni, vagy harmadállásába igyekszik tovább, akkor frusztrált, idegesebb, ingerültebb lesz, mindezek pedig a koncentráltságára is kihatnak. Erre a munkáltatónak igenis oda kellene figyelnie. Meg kellene teremteniük azokat a feltételeket, hogy ezek az emberek, amikor beteget látnak el, mentenek, kipihenten kezdjék el a munkát. Erre jelen pillanatban semmilyen figyelmet nem fordítanak. Minden fontos a mentőszolgálatnál, csak egy dolog nem, maguk az emberek. Mindennel foglalkoznak, három és fél milliárdot akarnak költeni egy új irányítási rendszerre, teljesen feleslegesen. Miért nem inkább mentőautókat veszünk? Nem attól fogunk tizenöt percen belül kiérni a helyszínre, mert van egy hiper- szuper irányító központunk, mert ennek eleget teszünk most is, hanem attól, hogy megbízható gépjárművekkel látjuk el a feladatunkat.
Szerdán mutatták be az új rohamkocsikat.
Igen, 37 darab mentőautót rendeltek. Nagyon jó. Csak ebből nem 37, hanem 337 darabot kellene hozni, és akkor azt mondanám, igen, most már kezdünk jól állni. A mentőparkunk hihetetlen módon le van amortizálva. Nagyon sokat mennek a kocsik. Nem az irányítási rendszer az akut probléma, mert 15 percen belül kint van a mentőegység. Ha mégsem tud kimenni, akkor az azért van, mert nem indul be a jármű, vagy menet közben lerobban, szétesik, vagy, mert nincs pénz, hogy téli gumit vegyenek rá. Nagyon jó, hogy a főigazgató elmondja, itt van, hoztunk ennyi kocsit, és ez a lámpa ezért és ezért van. Ez néphülyítés. Ő is pontosan tudja, hogy arra a lámpára van szükség vagy nincs. Persze jól hangzik, jól kommunikálják.
A mentődolgozók esetében nem fenyeget az a veszély, mint az egészségügyi intézményekben dolgozók csaknem 70 százalékánál, hogy letétbe helyezik a felmondásukat, ha nem történik változás?
Nem, mert ezt a munkát szerelemből, hivatástudatból csinálja mindenki. 90 ezerért máshogy nem is lehet. Ha ezt nem szívvel-lélekkel csinálnák, ha ehhez nem ragaszkodnának így, akkor nem 2500, hanem 5600 letétbe helyezett felmondólevél lenne. De itt szó sincs erről, nem gondolkoznak ezen. Aki gondolkozik, az már végképp elkeseredettségében teszi, és nagyon fájó szívvel. Szó szerint sírnak. Egyszerűen nem tudnak elszakadni tőle, az életükké válik a mentés, és ezzel élnek vissza a másik oldalon.
