Ennyi embert kiállításmegnyitón régen láttunk. Pláne a belvárosban, egy pincében. Pedig se olcsó bor, se pogácsa. Csak fricska. Néhány fiatal képzőművész úgy döntött, beszól Kerényi Imrének. Vállalták, hogy ők is megfestik azokat a képeket, melyeket a kormánybiztos pár hónapja megrendelt, majd először itt, a Hír24-en be is mutatott.
Fiatal Graffity-művészek a “Vörösiszap” című alkotásukat a helyszínen készítették el. A képre kattintva galéria nyílik!
Fotók: Ancsin Gábor
Csak kicsit máshogyan. „Vizuálisan reflektálva a regnáló hatalmat jellemző visszásságokra.” A facebook-oldalukon fogalmaznak keményebben is: „A hatalom számára a művészet nem más, mint eszköz, amivel felépítheti sosem volt mitológiáját, egy nagymagyar giccset, amivel önmagukat fényezik, és amivel egyben elvakítják a tömegeket. Szomorú, hogy ehhez művészek adják a nevüket és műveiket.”
Nagymagyar giccs
A magát függetlenként aposztrofáló csoport tagjai minden témát körbejártak. Sőt, előfordult egy hívószóra több feldolgozás is – nem úgy, mint Kerényinél. Itt mindenki kikerült a falra. De a nyilvánvaló különbségek ellenére vallják: nem akarnak ítélkezni az államilag rendelt képek felett.
Tulajdonképpen a ráköltött közpénz mennyisége sem késztette volna őket cselekvésre, annyira azért nem bosszantotta őket húszmillió forint. A cél más: tiltakozni a jelenlegi kultúrpolitika ellen sajátságos eszközzel, egy kiállítással.
„Mi ezt azért csináljuk, mert hiszünk az elődökben, akik mindig ki mertek állni” – teszi hozzá Tanai-Toguro Gyula, az egyik ötletgazda. A festőművész azt mondja, tudja, milyen volt 2006. október 23-án az utcán. Ellentétben Korényi Jánossal, aki Kerényi megrendelésére festette meg a lovasrohamot. Tanai-Toguro ott volt. A közepében.
Nem a festmények minősége a probléma. „Az a baj, hogy egyetlen, eléggé speciális előélettel rendelkező ember dönti el, hogy mi a nemzeti és mi számít művészetnek. Ez a baj”
Hülye ez a Kerényi
És van itt minden. Zarubay Bence – Az alkotmány születésének pillanata például olyan zavarba ejtően egyértelmű, hogy azon többen is csodálkoznak a megnyitón. Ahogyan Tanai-Toguro Gyula Lovasroham (2006. október 23.) témára kitalált képét is sokan csodálják. Főleg a jobb lábas lábnyom fogja meg a csodálókat. De az öregedő Puskásnak maszkírozott Orbán Viktort is percekig bámulja mindenki. A közönség soraiban pedig szinte mindenki Kerényiről és az ő festményeiről beszél. Egy idősebb házaspár komolyan vitatkozik. A hölgy bizonygatja, hogy ezekkel a képekkel nem lehet visszavágni az egykori színházi rendezőnek. A férje megjegyzi, szerinte „Hülye ez a Kerényi. Azért nem lehet, mert nem is értené.”
Zarubay Bence: Az alkotmány születésének pillanata – A képre kattintva megnézheti a többi alkotást is!
Idő van
Mindent mondjuk mi sem értünk, de amikor önkritikánk kétségbeesett önostorozásba váltana, elcsendesedik mindenki. A megnyitót Kálmán C. György celebrálja. Szerinte vannak, akik azt mondják, várjunk a Kerényi-féle képek feletti ítélkezéssel, „mert majd az idő megmondja, hogyan sikerültek”. De Kálmán C. szerint „ez hülyeség, mert ő még soha sem látta az időt esztétikai fejtegetésekbe bocsátkozni”. És ezzel egyet kell értenünk. Mint ahogyan azzal is, hogy minden képet magának a nézőnek kell értékelnie. Nézegessenek önök is visszakézből képeket. És kommentálják őket.
