A város és Fejér megye önkormányzata Csók István halálának 50. évfordulója alkalmából rendezte meg április 16-a és október 2-a között a tárlatot. Céljuk az volt, hogy a méltatlanul elfeledett művészt újra felfedeztessék az emberekkel, mivel Fejér megye híres szülöttjének életművét utoljára 1965-ben láthatta együtt a közönség a Magyar Nemzeti Galériában.
A „Bálványok és démonok” című tárlat keretében két kiállítótérben, a Csók István Képtárban és a Városi Képtár – Deák Gyűjteményben összesen 112 alkotás volt látható, melyeket 8 közgyűjteményből, valamint 15 magángyűjteményből kölcsönöztek a szervezők. A kiállításon felvonultatták a festő valamennyi ismert főművét, így az Úrvacsorát, a Szénagyűjtőket, az Árvákat, a Keresztapa reggelijét és a Tulipános ládát. Valódi kuriózumot jelentett Csók István keleti gyűjteményének, azoknak a bútoroknak, szobroknak, képeknek a bemutatása, amelyek újra és újra visszaköszönnek festményein. Évtizedek óta először lehetett együtt látni a modern magyar festészet legszebb gyermekportré-sorozatát, a lányáról festett Züzü-ciklust. A tárlat legnagyobb újdonsága a száz esztendeje múzeumi raktárában porosodó hatalmas főmű, a Nirvána volt.
Csók István a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb alkotója, a francia impresszionizmus legderűsebb hazai követője. Az életöröm festőjének is tartották, mert képein az érzéki női test ábrázolása visszatérő motívum volt. Az asszonyi alak olykor démoni figuraként jelent meg képein: Báthory Erzsébet, Salome, máskor vámpírok alakjában.
Csók István Fejér megye déli részén, Sáregresen született 1865. február 13-án. Apja népi származású, iparoscsaládból való jómódú molnármester volt. Budapesten kezdte 1882-ben tanulmányait Székely Bertalan, Lotz Károly tanítványaként, majd Münchenben és Párizsban folytatta. Párizsi éveire esnek azok a Magyarországon fogant festményei is, melyek a Dunántúl népének színességét ünnepelték. Évről évre részt vett a képzőművészek szövetségének kiállításain, ahol 1951-ben búcsúzott utolsó jelentős alkotásával, a Háború és Béke című, hármas tagozatú festményével. Főiskolai tanárként a nagybányai művésztelep oktatójaként fontos szerepet töltött be. A kétszeres Kossuth-díjas festő 1961-ben hunyt el Budapesten.
