A parlament oktatási bizottsága az ellenzéki képviselők nem szavazata mellett általános vitára alkalmasnak találta a Hoffmann Rózsa nevéhez fűződő köznevelési törvényt. A T. Ház keddtől tárgyalja sürgősséggel a jogszabályt.
Nem volt szokványos a bizottság hétfői ülése. A KDNP-s képviselőkön kívül ugyanis – enyhe kifejezéssel élve – senki nem gondolja a tervezetet hibátlannak. A fideszes bizottsági tagok (többek között Pánczél Károly, Révész Máriusz) azt hangoztatták, hogy a terv ugyan alkalmas arra, hogy a parlament elé kerüljön, de jelen formájában nem támogatható. Pósán László úgy fogalmazott, hogy „Isten ments, hogy a törvényt jelen formájában elfogadja a Ház’”. Ezt a mondatot az ülésen részt vevő Hoffmann Rózsa a viszonválaszában kormányellenesnek próbálta beállítani, mondván, a jogszabályt a kormány terjesztette be, s ezért szerinte egy ilyen mondat felér azzal, hogy „Isten ments, hogy ez a kormány legyen hatalmon”. Pokorni Zoltán ekkor arra szólította fel az államtitkár asszonyt, hogy ne fenyegesse a kormánypárti képviselőket.
A bizottság elnöke egyébként azt is leszögezte, hogy ő kizárólag a kormányfő iránti lojalitása miatt szavaz arra, hogy vágjon bele az Országgyűlés a vitába. Mint mondta, reménykedik abban, hogy azokat a pontokat, amiket másfél év alatt nem tudtak tisztázni a KDNP-s államtitkársággal, a következő másfél hétben esetleg sikerül. Ezúttal azt emelte ki, hogy a jogszabály kerettörvény jellege miatt számos fontos kérdés nincs tisztázva a tervezetben. Ez csak akkor lenne elfogadható szerinte, ha meg lenne az államtitkárság felé a kellő bizalom, hogy majd az alacsonyabb szintű jogszabályokkal megnyugtató módon rendezi e kérdéseket. „A fórumok hangulata ne tévesszen meg senkit” – utalt arra, hogy Hoffmann – az OKNT és az Oktatáspolitikai Tanács mellett – leginkább az országos turnéján tapasztaltakat szokta felhozni terve szakmai támogatottságának bizonyítékaként. A volt oktatási miniszter úgy véli, hogy ma nincs meg ez a bizalom, ezért be kellett volna már mutatni az alacsonyabb szintű rendeleteket. Tudni kellene többek között azokat az alapvető dolgokat, hogy hány gyerekre finanszíroz az állam egy pedagógust (jelenleg ez az arányszám 11, ami jóval az OECD-átlag alatt van), vagy hogy milyen feltételekkel vehetik vissza az államtól az iskolafenntartást.
Több kormánypárti képviselő is erős kritikákat fogalmazott meg. Pánczél Károly kifejtette, hogy a mostani a pedagógusoknak kötelezően előírt 32 órás iskolában tartózkodás helyett sokkal egyenesesebb beszéd lenne az óraszámemelés. Révész Máriusz ezzel kapcsolatban azt javasolta, hogy ki kellene venni a törvényből és külön jogszabályban kellene rendezni ezt a két intézkedést. Azt minden fideszes bizottsági tag hangsúlyozta (de ezzel nyitott kapukat döngetnek, hiszen a törvényben is ez van egyelőre), hogy a pedagógusok munkaterheinek növelése csak a pedagógus-életpályamodell bevezetésével egyidejűleg képzelhető el. Többen kifogásolták a tankötelezettség felső korhatárának leszállítását, az érettségi rendszer és az egész napos iskola kidolgozatlanságát, és a 3 éves kortól kötelezően előírt óvodáztatást.
Az ellenzéki képviselők is súlyosan bírálták a tervezetet. Az MSZP és az LMP részéről ez nem is volt olyan meglepő, de a Jobbik eddig kifejezetten támogatóan nyilatkozott Hoffmann Rózsáék terveivel kapcsoltban. Dúró Dóra hétfői hozzászólása valószínűleg tetszett a másik két ellenzéki erőnek is. Kifogásolta az – egyébként elsőként az FN24 által nyilvánosságra hozott, s először letagadott, majd beismert – Ecostat által a kormány felkérésére készített háttértanulmányt, amely a törvény súlyos következményeit vetíti előre. Később párttársa, Farkas Gergely kijelentette, hogy a Jobbik bizalma a letagadott háttértanulmány után rendült meg Hoffmann Rózsában. Nem ért egyet a Jobbik (sem) a tankötelezettségi korhatár csökkentésével (Dúró úgy fogalmazott, hogy a 16 évesen, képzettség nélkül az utcára kerülő fiatalok jó esetben segélyből, rosszabb esetben bűnözésből fognak megélni), illetve hiányolja az érettségi rendszer részleteit a jogszabályból.
Az LMP-s Osztolykán Ágnes szerint elfogadhatatlan a jogszabály, mert az a saját céljait sem tudja majd elérni. Nem bízik abban, tekintettel a bizonytalan gazdasági mutatókra, hogy a törvényben leírt 2013 szeptemberi időpontra a költségvetés biztosítani tudja majd a pedagógus-életpályamodell többletforrásait. Arra is rámutatott, hogy a tervekből az sejlik ki, hogy a kormány nem a kiművelt emberfők, hanem képzetlen munkaerők tömegeit bocsátja ki majd a munkaerőpiacra. A magas színvoalú képzettség csak egy szűk elit kiváltsága lesz – mutatott rá. A törvény előkészítéséről szólva Osztolykán úgy fogalmazott, hogy az “több volt, mint a társadalmi egyeztetés megcsúfolása”. E kitételt a KDNP-s képviselők, és az államtitkár is visszautasította.
Az MSZP-s Hiller István kijelentette, hogy a pártja annyira elfogadhatatlannak tartja a törvény szellemiségét, alapjait, hogy még módosító javaslatokkal sem fognak élni. Mint mondta, „az élet hosszú és nem kétharmadból áll”. Az a félelme, hogy a tervezet egy ma működő rendszert szétdúl, de nem látszik biztosítottnak, hogy egy másikat épít helyette. A törvényben megfogalmazottak szerinte ugyanis megvalósíthatatlanok. A tervezetet vissza kellene vonni.
Az ülésen szót kapott Mendrey László, PDSZ-elnök és Dobos Krisztina egyetemi docens is. Utóbbi támogatásáról biztosította a tervezetet, előbbi viszont elutasította azt. Mendrey kifejtette, hogy nem igaz a pedagógusok szakmai mélyrepüléséről, a tanulói teljesítmények romlásáról szóló hofmanni állítás. Ennek ellentmondanak a PISA-vizsgálatok, amik például szövegértésben a diákok teljesítményének határozott javulását mutatták az utóbbi időben. Visszautasította az államtitkár azon mondatait, amelyek a pedagógusok csekély terhelésére vonatkoztak. Ma 22 kötelező tanórája van egy tanárnak, mondta, de egy felmérés szerint heti 51 órát foglalkoznak közvetlenül a tanítással kapcsolatos teendőikkel. A munka törvénykönyve heti 40 órát ír elő a munkavállalók számára, ezért aggasztó és érthetetlen, hogy a tanároknak most az 51 óra mellé további pluszterheket írna elő a törvény. S mindezért cserébe az életpályamodell – a helyettes államtitkár szavaival – drámai mértékű fizetésemelése állna. Ez a béremelés az én korosztályomnak átlagosan 20-35 ezer forintot jelentene – jelentett ki. A PDSZ azt kéri – tekintve, hogy nincs törvénykezési kényszer, hiszen tavasszal is elegendő lenne megszavazni az új jogszabályt -, hogy halassza el a parlament a törvény vitáját.
