Schmitt Pál az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából elmondott ünnepi beszédében azt hangoztatta: Magyarországnak ma fegyverek nélkül ugyan, mégis ezer fronton kell megvédenie polgárai érdekét.
Az államfő szerint az országnak ma harcolnia kell az adóssággal, a nemzetközi válság pénzügyi hullámaival, és meg kell állítania milliók elszegényedését. A köztársasági elnök arról beszélt: most ismét bebizonyíthatjuk, hogy a földre tudjuk kényszeríteni a hazugságot, és a nemzet saját hagyományait követve, a saját józanságára hallgatva élhet.
Schmitt szerint a magyarokban sokkal több van annál, semhogy játékszerei vagy elszenvedői legyenek a sorsnak. Mint fogalmazott, világrengető dolgokra voltunk képesek, és halálos sebet adtunk egy embertelen világhatalomnak, ezért “az nem lehet, hogy ne küzdjünk meg a mai gondjainkkal”.
Az 55 évvel korábbi forradalmi napokra utalva azt mondta, akkor egy nemzet vissza akarta kapni a saját életét, amit a hagyományai, a közösségei, a céljai jelentettek a számára. Schmitt Pál szerint, akik akkor az utcára vonultak, mind érezték, hogy Magyarország nem a helyes úton jár, a tüntetők ezért mondták azt: elég volt, eddig és ne tovább!
Az államfő szerint 1956 nem köthető egy-egy híres személyiséghez; ha meg akarjuk idézni a szabadságharcot, tömeget látunk magunk előtt, ezért, mint fogalmazott, ennek az ünnepnek az arca a sokaságé, egy nemzeté, egy népé, amely elhitte, hogy az igaz szó erősebb a fegyvereknél.
Az államfő utalva a 2006. október 23-án történtekre, úgy fogalmazott: láttuk, hogyan lehet lábbal tiporni 1956 szellemét, és méltatlan módon kellett megéreznünk, milyen nagy dolog a szabadság.
A köztársasági elnök beszédében megemlékezett Liszt Ferenc 200. születésnapjáról is. Felidézte, amikor a művész egy díszkardot kapott ajándékba, a nyugati sajtó azon értetlenkedett, minek egy zenésznek kard? Liszt Ferenc azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kard a magyarok számára a nemesség, a hősiesség és a ragaszkodás jelképe.
