Tavaly év végén, 2011 elején példátlan hazai és nemzetközi össztűz alá került a kormány a Médiatörvény miatt. Volt külföldi sajtóorgánum, mely cenzúrát emlegetett, sokan kifogásolták, hogy a törvény betartatására hivatott Médiatanácsot „kilencéves időtartamra kinevezett Fidesz-hívekkel töltötték fel”, a legtöbb kritika azonban a kilátásba helyezett „bénítóan nagy bírságok” miatt érte Magyarországot. (A törvény szerint országos napilapokra és internetes sajtótermékekre legfeljebb 25 millió forint bírságot, hetilapokra és folyóiratokra 10 millió forintot, jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiumok esetében pedig akár 200 millió forintot róhat ki büntetésként a médiahatóság.) Most azonban úgy tűnik, hogy a tekintélyes bírságokból nem lesz semmi, és a szakmai szervezetek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal (NMHH) karöltve kihúzzák a Médiatörvény méregfogát.
Kiszervezett szankcionálás
Ehhez maga a törvény adta meg a keretet, a rendszerváltás utáni magyar médiát szabályozó törvények közül ugyanis ez az első, amely lehetővé teszi a társszabályozás modelljét. Ennek lényege, hogy a médiahatóság közigazgatási szerződést köt a szakmai testületekkel és néhány szabályozási ágat átad nekik. A négy szakmai testület (Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE), Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), Magyar Elektronikus Médiaszolgáltatók Egyesülete (MEME), illetve Önszabályozó Reklámtestület (ÖRT)) közül a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (vagyis az online portálok önszabályozó testülete) szerződött elsőként, többhavi szakmai egyeztetés után társszabályozási megállapodást kötött az NMHH-val. A szerződés szerint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól, valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvények egyes rendelkezéseinek megsértését nem a médiahatóság, hanem az MTE bírálja el. (Az egyéni panaszokat, beadványokat továbbra is bíróság vizsgálja majd.)
Az NMHH ezzel mintegy „kiszervezte” a szankcionálást a szakmai testületnek: az MTE szava a döntő első- és másodfokon is, ha ezek után fellebbez valaki, akkor az NMHH-nak van ugyan felülvizsgálati joga, de csak akkor változtathat a döntésen, ha valamilyen formai vagy eljárásjogi hibát észlel. „Az eljárásokat lefolytató szakértői bizottságok többféle szankciót alkalmazhatnak, ha megállapítják a normasértést, de pénzbírság kiszabása a társszabályozási megállapodás szerint ezek között nem szerepel” – magyarázza Nádori Péter, az MTE elnöke, az Origo.hu főszerkesztője. Ha akarnának, sem vethetnének ki egyébként pénzbüntetést, a társszabályozó szerv ugyanis nem hatóság, nem bírságolhat.
De az NMHH természetesen nem csupán a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületével egyeztetett hónapok óta, hanem az MLE-vel, a MEME-vel és az ÖRT-vel is, és információink szerint küszöbön áll, hogy az NMHH velük is aláírja a közigazgatási szerződést. Arról, hogy ez eddig miért nem történt meg, Havas Katalin, az MLE főtitkára egészen addig nem ad tájékoztatást, amíg meg nem állapodtak az NMHH-val. Az fn.hu információi szerint az MLE tagjai választhatnak majd, hogy a társszabályozás keretén belül a testület döntsön az ügyükről vagy a Médiatanács. Természetesen az MTE tagjainak sem kötelező a testület bírálatának alávetnie magát, egyes ügyekben, ha így kívánják, a hatóság dönthet felettük.
Egyedi modell
A média társszabályozási modellje egyébként nem egyedülálló dolog, számos nyugat-európai országban és a tengerentúlon is jól ismert gyakorlat, remekül működik Németországban a nyomtatott lapokat tömörítő, saját etikai kódexszel rendelkező Presserat. Amiben különbözik a magyar társszabályozási modell a többitől, hogy ennek finanszírozását az NMHH vállalja magára, és nem a kiadók dobják össze. Ez a magyar modell egyik kritizálható pontja, felvetődhet, mennyire dönt függetlenül a testület, ha az egyes ügyek kivizsgálásának díját a Médiatanács fizeti. Egyelőre persze azt is nehéz megmondani, a kiszervezésnek mekkora költsége lesz. „Nem tudjuk, hány ügyünk lesz, hogy 1 millió vagy több tízmillió forintba kerül-e majd a társszabályozás. Az MTE ügyenkénti finanszírozásban állapodott meg” – magyarázza Nádori Péter.
A januári állapothoz képest jelentős előrelépés az MTE mostani és a többi testület küszöbön álló megállapodása, ebben többen is egyetértenek, akik a tárgyalássorozaton részt vettek, persze vannak, akik szerint a szabályozás kizárólag a média dolga lenne, és egyáltalán nem törvénnyel kéne szabályozni. A modell működőképességéről és jövőjéről persze még nehéz lenne jósolni. Mivel számos kiadó – például az fn.hu-t is kiadó Sanoma Media Budapest Zrt. is – több társszabályozási szervezetben lehet érintett, adja magát a kérdés, hogy nem akarnak-e esetleg a szervezetek közös társszabályozást. Az MTE elnöke szerint sok racionális érv szólna emellett, de hogy ez valóban megvalósulhat-e, csak az elkövetkező fél év tapasztalatai után derülhet majd ki. Függetlenül a megállapodástól, a testület önszabályozása, a saját szigorú etikai kódex betartásának felügyelete persze emellett is működik tovább, már csak azért is, mert az önszabályozás kiterjed számos olyan kérdésre, amelyet a Médiatörvény nem érint.
Külföldi reakciók a médiatörvényre
„Szájkosártörvény Magyarországon, a jobboldal cenzúrázza a sajtót” –
szólt az olasz napilap, a La Repubblica címe. A német konzervatív
Frankfurter Allgemeine Zeitung így fogalmazott: a médiatörvény „mind
politikai, mind jogi értelemben kötéltánc a megbízható médiarend és a
cenzúra között”. A német üzleti körök vezető lapja, a Handelsblatt ennél
rosszabbnak látta a helyzetet, mondván: „Orbán úr Magyarországa többé
nem szabad ország a média számára.” „Magyarország a veszéllyel táncol”
című cikkében a brit The Financial Times a médiatörvénnyel kapcsolatos
két fő aggodalomként a „bénítóan nagy” bírságokat említette, valamint
azt, hogy a törvény betartatására hivatott médiatanácsot „kilencéves
időtartamra kinevezett Fidesz-hívekkel töltötték fel”. A médiatörvényt
erősen bírálta az Európai Bizottság és számos ország képviselője. A
luxemburgi külügyminiszter Jean Asselborn szerint a törvény egyenesen
közvetlenül fenyegeti a demokráciát, hiszen az állam ellenőrzést
gyakorol majd a vélemények felett.
