Katonai ügyészségi eljárás indult három kiemelten fontos egykori titkosszolgálati vezető ellen. Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, illetve Galambos Lajos és Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egymást követő két vezetőjének ügye vélhetően összekapcsolódik, igaz sem erről, sem más részletről semmilyen hivatalos információ nincsen. Ez önmagában is nagyon különös, hiszen hangsúlyos közéleti személyiségeket úgy vádoltak meg, hogy azt sem tudja a közvélemény, hogy pontosan miért. Pedig mindenképpen a nyilvánosságra tartozna, még ha a részletek esetleg valóban államtitkot is jelentenek.
Ráadásul az is furcsa, hogy egy ilyen horderejű ügyben nem volt annyira előkészített az ügyészségi fellépés, hogy a bíróság is azonos súllyal ítélje meg az esetet (a katonai bíróság ugyanis nem látta indokoltnak az előzetes letartóztatást, csak házi őrizetet rendelt el Galambos Lajos ügyében). Az ügy politikai súlya döbbenetes, a közvélemény rengeteg kérdés kapcsán joggal találgat. Vajon továbbra is Gyurcsány Ferenc exminiszterelnök körül kőröz az igazságszolgáltatás? Ki tudhat ennél a három embernél többet a jelenlegi kormányzathoz kötődő személyek ügyeiről, kinek állhat érdekében kiengedni a szellemet a palackból?
Vagy éppen az a cél, hogy a megtámadottak visszalőjenek, csak legfeljebb ne oda, ahonnan valójában megtámadták őket? Egyáltalán komoly szándék a kémkedés, a hazaárulás bizonyítása, vagy csak valaki elhajított egy nehéz követ, mert az állóvíz felkavarása a célja? Van-e az események időzítésének bármilyen köze egyéb politikai hírekhez, az EU-elnökség végéhez, Orbán Viktor elszámoltatásgyorsítást ígérő beszédéhez, esetleg a Molt ért horvát támadásokhoz?
Mol-kapcsolatok
Az fn.hu ezekre a kérdésekre nem tud választ adni és hangsúlyozottan nincsen információja arról sem, hogy van-e köze a letartóztatásoknak és a Mol korábbi orosz megvételének egymáshoz. Néhány körülményt ugyanakkor érdemes lehet így, a találgatások szintjén is felidézni, mert a sajtóban szinte azonnal a Mol-részvények 2009. márciusi orosz kézre jutása merült fel háttéreseményként. A különböző lapok már sokat írtak a három letartóztatott titokszolga múltjáról, összefonódásairól, illetve az Egy-Másért Alapítvány felsejléséről az ügy hátterében. De vajon milyen titkosszolgálati vonatkozásai lehetnek a Mol-ügynek?
Ha messzebbre nem is megyünk vissza a múltban, 2008-ig mindenképpen érdemes. Ebben az időszakban is – ahogyan persze azóta is – rettentő fontos szerepet töltött be a magyar gazdaságban két tőzsdei cég, a Mol Nyrt. és az OTP Bank Nyrt., illetve ezek első emberei, Hernádi Zsolt és Csányi Sándor. Ezt az egymással jó kapcsolatot ápoló két céget és két üzletembert az is összekötötte, hogy kapcsolatban álltak egy UD Zrt. nevű magántulajdonú biztonsági céggel, amely – mint az az azóta szórványosan napvilágra kerülő lehallgatott telefonbeszélgetésekből kiderült – az érintett cégeknek és az érintett vezetőknek is különböző kényes szolgáltatásokat nyújtott, például a Mol információs biztonságával is foglalkozott.
Szilvásy György a Központi Nyomozó Ügyészség bejárata előtt. Fotó: Földi Imre / MTI
2008-ban az állam bizonyos erőszakszervei ezt az UD Zrt.-t támadták meg nagyon komolyan, és ebben a támadásban a három letartóztatott titkosszolga közreműködése érdemi volt. Az UD-t figyelték, bizonyos vezetőit lehallgatták, 2008 szeptemberében a rendőrség rajta is ütött a cégen, és Laborc Sándor rengeteg törvénysértéssel gyanúsította meg a társaságot. 2009 márciusában aztán az orosz Szurgutnyeftyegáz megszerezte az OMV osztrák olajmultitól a Mol 21,2 százalékát. A két történet nincsen messze egymástól időben, ám ezen túl azt nem lehet tudni, hogy az UD Zrt. megtámadása mennyire gyengítette a Mol belső információszolgálati védelmét, és azt sem lehet tudni, hogy a hazai polgári titkosszolgálatoknak mennyire voltak információi az orosz szándékról, és ha igen, mennyire igyekeztek azt megakadályozni. Az biztos, hogy a Galambos Lajos ügyében használt kémkedés kifejezés egy ilyen nemzetközi történetre ráillhet.
Szilovikok
Arról semmilyen információnk nincsen, hogy a magyar titkosszolgálatok oldaláról bárkinek, bármilyen köze lett volna az OMV – Szurgut-dealhez, de a két magáncég közötti ügylet biztosan nem volt független az orosz államtól és az orosz titkosszolgálatoktól. Gyurcsány Ferenc kormányának egyik meglepő külpolitikai vonala volt, hogy a rendszerváltozás után már hagyományosnak mondható euroatlanti orientáció helyett intenzíven közeledett Oroszországhoz. Ebben szerepe lehetett Laborc Sándornak is, aki Moszkvában, a „KGB-Akadémián” végzett és biztosan jó moszkvai kapcsolatai maradtak (az UD egyik ügyében az is elhangzott, hogy a cég politikai megrendelésre éppen azt nyomozta, vajon milyen gyakran és milyen célból utazott Laborc Moszkvába). Moszkvában pedig ebben az időben biztosan fontos döntések születtek a Molról.
Az fn.hu által megismert háttértörténet szerint a Szurgut vásárlásának kulcsfigurája az orosz állam részéről Igor Szecsin energetikáért felelős miniszterelnök-helyettes volt, aki állítólag többet tett a dealért, mint maga Vlagyimir Bogdanov, a Szurgut első embere. Igor Szecsin rettentően befolyásos ember, súlya a különböző nyugati listák szerint nem sokkal maradt el ebben az időben az Oroszországot vezető Vlagyimir Putyin miniszterelnök és Dmitrij Medvegyev elnök kettős befolyásától. Szecsin két szempontból is különösen izgalmas szereplő. Az orosz belpolitikában hagyományosan nagyon fontos érdekkör a sziloviki (az angolszász szakirodalomban siloviki), ez a kifejezés azokra az orosz közéleti személyiségekre utal, akik valamilyen erőszak-szervezeti (katonai, nemzetbiztonsági) háttérrel érkeztek a politikai elitbe. Ez a csapat a három legfontosabb orosz politikaformáló csoport egyike, tagjai ugyan lazán kötődnek egymáshoz, de azt tartják róluk, hogy egy erős, integrált, nagy Oroszországban gondolkodnak, a demokratikus intézmények ehhez a célhoz képest csak másodlagosak.
Ma Szecsint tartják a legfontosabb sziloviknak. Noha maga Putyin is a KGB-től érkezett, őt ma már nehéz lenne egyszerűen sziloviknak besorolni, mert ő az ország első embereként többféle csoporttal is kialakította a maga kapcsolatát. A másik érdekessége az volt Szecsinnek, hogy rettentően közvetlenül nyúlt bele az orosz energetikai struktúrába, és megvoltak a maga nagyívű stratégiai elképzelései. Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz bebörtönzött egykori első embere biztosan, de nagyrészt az orosz sajtó is Igor Szecsinnek tulajdonítja a Jukosz, illetve Mihail Hodorkovszkij kiiktatását az orosz energetikából.
Nos, Szecsin később a részben a Jukosz romjain felépülő óriási orosz olajtársaság, a Rosznyefty elnöki posztját töltötte be. Korábban e csoporthoz közelinek tartotta az orosz sajtó a Szurgutot is, illetve ez a cég tervezett az angol BP-vel egy hatalmas közös szibériai olajkitermelési projektet. Szecsin mindenesetre orosz állami szereplőként aktív volt a Mol-ügylet kapcsán is, többször is aggodalmát fejezte ki azért, mert elmaradt a Szurgut részvénykönyvi bejegyzése és olykor azt is belengette, hogy kiegyezésre számít a Mol és a Szurgut között, amely hosszabb távú magyar-orosz kőolajszerződéseket alapozhat meg.
Változó súlyok
A Szurgut-deal után azonban Szecsin hazájában meggyengült, a liberálisabb körökből származó, a szilovikihez egyáltalán nem kötődő Medvegyev megerősödött, valóban felnőtt mentorához, Putyinhoz és bizony neki-neki ment még Szecsinnek is. Például akkor, amikor az orosz politikusok üzleti posztjainak leadását javasolta. A fáma szerint tehát Szecsin meggyengült, feladta korábbi nemzetközi energetikai terveit és inkább a rövidebb távú nyereséget választotta, vagyis például a Mol-pakett esetében is hajlott az orosz pakett eladására. Na de hogy kapcsolódik mindez Szilvásyékhoz?
Az egyik lehetséges magyarázat (vagy ne szépítsük, ez nem magyarázat, csak egy összeesküvés-elmélet) szerint a Molban megvásárolt állami pakett gyorsította fel az eseményeket. Ha az állami tulajdonvállalás azt is jelentheti, hogy a Mol végső haszonhúzóinak, illetve vezetőinek a személye is átrendeződik, akkor lehet, hogy van értelme felnyitni a régi konfliktust. Hogy néz ki ez a menetrend? Laborcékat megvádolják, ők talán arról is vallanak, hogy miért látták indokoltnak az UD elleni kemény fellépést, alakulhat úgy a botrány, hogy a Mol vezetőire nézve is kellemetlen információk kerülnek a felszínre.
Egy biztos, a titkosszolgálatoknál bár az UD magáncég nagyon háttérbe szorult, de van olyan vezetője, amely az állami titokbizniszben kapott fontos feladatot. Márpedig a Mol hatalmas érték, birtoklása pénz és hatalom, vagyis valóban nemzetbiztonsági súly. Az Orbán-kormánynak eközben arra is figyelnie kell, hogy ne váljon hiteltelenné a sok ilyen-olyan büntetőjogi ügynek kikiáltott politikusbalhéval, melyeket eddig még nem követtek ítéletek. Ne legyünk naivak, akik most újra megnyitottak egy ilyen horderejű ügyet, pontosan tudták, hogy mit csinálnak. Ez mindenképpen nagyon nagy felelősség és lényeges történet Magyarország szempontjából. Akár a Molról, akár másról van szó.
