1912-ben született és az első világháborúig az egyik legjelentősebb európai uralkodóház sarja volt a hétfőn elhunyt Habsburg Ottó. A trónörökös, akit még a 48-as szabadságharc leverését és megtorlását irányító, de az 1867-es kiegyezést is jegyző Ferenc Józseffel közös családi fotón is láthatunk, sokáig nem mondott le uralkodói jogairól, hiszen ezt diktálta számára a családi identitás és neveltetése is. A magyarok mindig is kitüntetett szerepet kaptak életében és politikai tevékenységében, hazánk uniós csatlakozásának érdekében is jelentős erőfeszítéseket tett.
Uralkodói jogokról nem mondunk le csak úgy
Habsburg Ottó egy olyan történelmi családnak volt a családfője, trónörököse, amely több száz évig uralkodott Európában. Gerő András történész professzor, a Habsburg Történeti Intézet vezetője szerint többek között ezért sem mondott le Ottó egészen 1961-ig trónigényéről, hiszen a családi ethosz egyértelműen kimondta, uralkodói címről nem mondunk le. A két világháború között a trónörökös még joggal bízhatott abban is, hogy az 1933-tól a nácik által közvetlenül fenyegetett osztrák identitásba beleférne egy anti-hitleriánus Habsburg-restauráció, Magyarország pedig eleve királyságként működött a második világháború végéig.
Horthyt ugyanakkor érthető okokból nem kedvelte a trónörökös, hiszen bár a kormányzó még ellentengernagy korában felesküdött Ottó édesapjára, IV. Károly magyar királyra, a trónörökös szerint ezt az esküjét később kormányzóként megszegte. A két háború közti konstelláció mindenesetre egyértelműen abba az irányba vitte a Habsburg uralkodóház trónörökösét, hogy ragaszkodjon az uralkodói jogaihoz – mondta Gerő András. A második világháborút követően azonban változott a helyzet. A keleti blokk tekintetében viszonylag hamar eldőlt, hogy itt a monarchia lesz talán a legkevésbé valószerű államforma egy jó ideig, Ausztriában pedig 1955-ben született meg az államszerződés, amely visszaállította az ország szuverenitását.
Metternich nevelése
Ferenc Józseffel. További képek a galériában!
A történész szerint, ha valaki beleszületik egy ilyen családba, amely éppen öröklési helyzetbe kerül, akkor ez egyértelműen determinálja neveltetését is. A Habsburg-családban már a XVIII. századtól kezdve létezett egy saját oktatási, nevelési statútum, melyet még Metternich herceg állított össze és az örökösök felkészítését szolgálta. Egy uralkodói család identitásáról van tehát szó, amely évszázadokon át megőrizte státuszát még a nagyobb történelmi turbulenciák idején is. Ilyen háttérrel logikusnak látszik, hogy erről a jogról Ottó is csak igen sokára volt hajlandó végleg lemondani.
Királyi önirónia
A család, Ottó szülei (IV. Károly magyar király és Zita királyné), nem is gondolkodtak tehát másfajta forgatókönyvben, még a XX. század elején zajló történelmi átalakulások ellenére, vagy éppen azok miatt sem. Az öröklési rend szabályozott, Ottó a trónörökös, tehát ennek megfelelő neveltetést kap még akkor is, ha adott szituációban az uralkodói joggyakorlás de facto nem működik. A fiatal Ottónak például kötelező volt megtanulnia birodalma népeinek nyelvét, így a magyart is, melyből érettségi vizsgát is tett az emigráció alatt. A királyi nebuló egy magyar érettségi biztos előtt számolt be a materiáról, aki nem más volt, mint Ady Lajos, Ady Endre öccse.
A magyar nyelv tanulásával azonban egy kis kuruc virtus is beszivároghatott a szigorú poroszos oktatási rendbe Gerő András elbeszélése alapján: „Habsburg Ottó mesélte nekem egyszer, hogy ezen a bizonyos vizsgán egyik kedvenc Petőfi-versét szavalta el Adynak…”Akasszátok fel a királyokat!””
Miután 1961-ben Ottó önként lemondott a trónról, minden energiáját az európai integráció folyamatának felgyorsításába fektette. A Habsburgok mindig is európai jelenségnek számítottak, – mondta Gerő András – így válhatott Habsburg Ottó a Nemzetközi Páneurópai Unió tiszteletbeli elnökévé annak megalapítója, Richard Coudenhove-Kalergi gróf halála után. A szervezet – melynek a trónörökös már 1936 óta tagja volt – célja a keresztény Európa egysége, amelynek központi karakterét „a keresztény hagyományokon alapuló emberkép és a jog uralma” alkotja. Az utolsó magyar király legidősebb fia 1979 és 1999 között a CSU frakció mandátumával tagja volt az Európai Parlamentnek is. Gerő András történész szerint ez az életpálya remekül illeszkedett a családi hagyományokhoz, de a modern kor elvárásainak megfelelő módon.
Habsburg Ottó és felesége Regina főhercegnő valamint Habsburg György és felesége Eilika von Oldenbur. További képek a galériában!
A kedvenc Habsburgunk
A Habsburgok megítélése Magyarországon a rendszerváltást követően igen pozitív volt és ebben jelentős szerepet játszott Habsburg Ottó tevékenysége, aki európai szinteken állandó informális reprezentációt biztosított az országnak. Kiemelt célként kezelte az ország uniós csatlakozását és elévülhetetlen érdemei voltak a páneurópai piknik létrejöttében, mely nevét is az általa elnökölt mozgalomról kapta. A történész szerint kitűnő kapcsolatteremtési képességekkel, diplomáciai érzékkel rendelkezett és könnyen szót értett mind a magyar, mind az európai politikai szereplőkkel. A kilencvenes évek elején még a köztársasági elnöki jelölése is szóba került az FKgP részéről, de a családja által annak idején monarchának szánt Ottó nem kívánt élni a lehetőséggel.
Gerő András szerint bár a Habsburg-ház újbóli trónra kerülése hazánkban abszolút nem aktuális, ám sokan gondolják úgy, hogy az állam működése szempontjából egy alkotmányos monarchia megteremtése közel sem irreleváns gondolat. Nyugat-Európában is számos alkotmányos monarchia működik a mai napig, sőt Spanyolországban közel ötven polgárháborúktól és diktatúráktól hemzsegő év után újra monarchiává alakult és János Károly elfoglalhatta a trónt. Más kérdés, hogy releváns jelölt híján és a jelenlegi politikai rendszer stabil status quója folytán ez ma kevésbé valószínű forgatókönyv.
Bár de jure a hivatalos örökös Ottó legidősebb fia, Habsburg Károly, Habsburg Ottó a történész szerint pótolhatatlan jelenség, akivel Magyarország egy jelentős támogatója távozott az élők sorából.
