Hétfőn az iratismertetéssel folytatódott a háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor perének tárgyalása. Az egykori csendőr-százados elleni konkrét vádhoz gyengébb szálakon kapcsolódó, de a bűncselekményekhez vezető folyamat szempontjából lényeges tanúvallomások, bírósági ítéletek és egykori vádiratok ismertetése már hetek óta zajlik. Ez a folyamat előreláthatólag pénteken lezárul és június 30-án, július 1-én megtarthatja a perbeszédét az ügyészség és a védelem is. Ehhez azért lesz szükség két napra, mert a vádlott egészségügyi állapota miatt egy tárgyalás nem tarthat tovább 2 óránál. A második világháború során elkövetett háborús bűnök vélhetőleg utolsó magyar vádlottjának ügyében nagyjából július végén születhet ítélet.
Még a bírónak is sok volt
Az 1944 decemberében és 1945 január-februárjában a jugoszláv bíróság által készült vádirat több a razziára vonatkozó írott, valamint a csak szóban elhangzott parancsot is dokumentál, utóbbiakat elsősorban tanúvallomások, vagy vádlottak vallomásai alapján jegyezték le. A vádiratban többek között a razziát megelőzően Újvidéken tartott vezérkari tiszti gyűlés részletei és a résztvevőinek neve szerepelt, ahol többek között elhangzott az is, hogy valójában nem razziáról, hanem megtorlásról van szó.
Az anyag részletezi továbbá annak a razzia idején az újvidéki leventeotthonban működő igazolóbizottságnak az összetételét is, amely arról döntött a korabeli dokumentumok és vallomások szerint, hogy a magukat igazolni nem tudó, vagy gyanús elemek további vizsgálat alá kerülnek, vagy pedig elindulnak a csendőr osztagok kíséretében a befagyott Dunához, vagy a sportpályához, ahol a kivégzések nagy része zajlott. A bizottságot prominens újvidéki polgárok, ügyvédek, lelkészek, kereskedők alkották.
Varga Béla tanácsvezető bíró a tárgyalások menetéhez és légköréhez képest szokatlan módon elmondta, hogy az ügyész által beterjesztett korabeli vallomások egyikének olvasásakor mélyen megrendült az ott idézett történet brutalitásán. Elcsukló hangon igyekezett összefoglalni a tanúvallomást, melyben egy édesanya idézi fel, hogy a ház udvarára berontó katonák kiterelték a gyerekeit az udvarra, őt magát pedig bezárták a házba, hiába könyörgött, hogy lőjék agyon gyerekeivel együtt. Miután a kivégzések megtörténtek a gyerekek holttesteit katonák (a vallomás szerint feltehetőleg határvadászok) ezután feldobták egy teherautóra és elszállították. Egyikük maradványaiból egy csontdarabot még a vallomástétel idején is magánál őrzött az édesanya. A bíró a torkát köszörülve szabadkozott, hogy utólag is nehéz ezekből a vallomásokból idézni.
„Nem voltak gázkamrák”
A bíró a továbbiakban az egyik helyi lakos beszámolójából olvasott fel, amely részletezi egy csendőr növendék beszámolóját, aki nála fészkelte be magát egy rövid ebédre és mesélt neki a kivégzésekről. A szekszárdi csendőriskola növendék elmondta a kényszerű vendéglátójának, hogy parancsot kaptak arra, végezzenek a környék összes zsidójával, valamint azokkal a szerbekkel, akik nem beszéltek perfekt magyarul, vagy akik nem szolgáltak az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében. A növendék a tanú szerint hozzátette, maguk a kivégzések örömet okoznak neki, csak a holttestek platóra pakolása és elszállítása nem túl kellemes munka. Varga Béla bíró hozzátette: „innentől kezdve azt hiszem egyértelművé válik, hogy katonáink január 23-án milyen konkrét parancsot kaptak”.
Fotó: Kummer János / fn.hu
A bíró egy másik tanúvallomásból is idézett, amely szerint a teherautó platóra felparancsolt áldozatoknak az őket kísérő katona azt mondta, a leventeotthonba viszik őket az igazolóbizottság elé, hogy megállapítsák szükség van-e további vizsgálatokra. A tanú szerint a katona ekkor odakacsintott a sofőrre, a teherautó pedig nem a leventeotthonba ment ezután, hanem a Duna partjára, ahol az áldozatokat kivégezték.
A katonák tehát már egy kacsintásból tudták, mit kell tenniük, a bíró szerint ez pedig jelentősen meggyengíti azokat az érveket, melyek szerint a razzia idején a környéken működő magyar csendőrök és katonák nem tudták mi folyik Újvidéken. Varga Béla ezt az ámítást ahhoz hasonlította, amikor az Auschwitzban a gázkamrákba tartó zsidóknak a németek egy egészséges zuhanyzást ígértek, mielőtt elpusztították őket. Az okfejtésre a tárgyalást figyelemmel követő közönségből a „De hát nem voltak gázkamrák” válasz érkezett. A bíró nem értette a hozzászólást, mire a kommentárt jegyző személy még hozzátette, ő nem látott ott gázkamrát. A párbeszéd ezzel a nyomós érvvel le is zárult.
Tudja mi zajlik körülötte
A vádlott, aki hajlott kora miatt végig egy fejhallgatóval követte a tárgyalást szóban nem reagált a hallottakra, csupán akkor válaszolt igennel, amikor a tanácsvezető bíró megkérdezte, hallja-e a szavait. Ettől függetlenül szellemileg frissnek látszott, figyelemmel követte a tárgyalás folyamatát, ha nem is minden részletében.
Az ügyészség Dr. Képíró Sándort egy 30 fős civil csoportnak az újvidéki sportpályára szállításával vádolja, ahol a civileket a Képíró vezetése alatt álló csendőrosztag kivégezte. A vádirat szerint a Képíró vezette osztag tagjai ezután még két civilt lőttek agyon saját házukban, kettőt pedig az utcán. Az 1942. január 21-23-áig tartó átfogó razziára azt követően került sor, hogy a környéken csendőrök haltak meg egy feltehetően partizánok által indított támadásban. A „hideg napok” alatt tartott razziák során meggyilkolt főként zsidó és szerb civilek száma a magyar kutatások szerint 3340, a szerb források 3800 halottat említenek, köztük mintegy 150 gyermeket és körülbelül 270 idős embert.
