„Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter levélben fordult a magyarországi közoktatási intézményekhez 2011. június 7-én, annak érdekében, hogy a Himnusz és a Szózat diákok által szívesebben fogadott, könnyebben énekelhető változatát eljuttassa még az évzáró ünnepélyek előtt az iskolákba” – olvasható a közleményben.
Az Oktatási Hivatal honlapján közzétett, elektronikusan letölthető alkotások a Magyar Honvédség Központi Zenekara, valamint a Honvéd Férfikar előadásában hangzanak fel.
Réthelyi Miklós bízik benne, hogy a magyarság összetartozását hirdető, jelképes erejű zeneművek most elérhetővé tett változatai népszerűek lesznek, az együtt-énekléssel pedig emelik majd az oktatási intézmények ünnepi pillanatainak fényét.
Az iskolákban nem volt eddig előírva, melyik Himnusz- és Szózat-feldolgozást célszerű meghallgattatni, énekeltetni a gyerekekkel. Sok helyen a Magyar Állami Hangversenyzenekar (vezényel: Ferencsik János), vagy a Magyar Rádió és Televízió Énekkara (karigazgató: Sapszon Ferenc) kiegészítve a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkarával (karigazgató: Csányi László), újabban a Nemzeti Filharmonikusok (vezényel: Kocsis Zoltán) által előadott Himnusz van forgalomban. Hogy ezektől – és a sok más feldolgozástól – miért jobb a mostani, azt nem lehet tudni. Nyilván van, akinek jobb, szerethetőbb, van, akinek nem. Hogy a központból mondják meg, melyiket ajánlják, az az utóbbi évtizedekben példátlan elképzelés.
Hogy mi volt a baja a miniszternek az eddigi feldolgozásokkal, arról nem szól a nemzeti kormány erőforrásminisztere közleménye. Tény, hogy bár felmerült, az új alkotmányba végül nem került be nemzeti énekünk eredeti kottája.
Nem lett újra pattogósabb
1844-ben pályázatot írtak ki Kölcsey versének megzenésítsésére, a győztes Erkel Ferenc műve lett. A Himnusz eredetileg nem volt olyan szomorú darab, mint ahogy ma ismerjük. Még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, majdhogynem mulatós ritmusú volt, a húszas években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.
Az Oktatási Hivatal honlapjáról letölthető darab sem tér vissza a pattogósabb, vidámabb változathoz.
A II. világháborút követően a magyar címert „szovjetesítették”, a Himnuszunknak viszont nem tudtak ártani, bár megpróbálták. Révai József és Rákosi Mátyás tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, és azt Kodály Zoltánnal megzenésítteti, ám nem sikerült átverniük ezt az akaratukat.
Illyés nem vállalta, a kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!”. Hogy miért hagyták annyiban ezt a szembeszegülést, nem tudni, minden esetre maradt a „régi” Himnusz. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.
Az alkotmányban benne van
Kölcsey Ferenc – mintegy 30 nyelvre lefordított – művét 1989 őszén vették a hatóságok jogszabályi védelem alá, az alkotmány szövegének része lett a Himnuszra való utalás. A Himnusz szövegének születésnapja pedig egy 1989-es kormányhatározat alapján a Magyar Kultúra Napja is egyben.
Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a költemény kottái. A januárban hatályba lépő új alaptörvény a Himnusz első sorával kezdődik.
