Ha holnap lehetőség nyílna Bajnai előtt átvenni a kormányzást, mit tanácsolna neki?
Ilyen helyzet nincs.
Játsszunk el a gondolattal.
Legyen bár a kérdés mégoly mesterséges, de gondolom, egy felelős volt miniszterelnök nyilván nem ugrik el az ismétlés elől. Még akkor sem, ha holnap sok szempontból nehezebb lenne kormányoznia, mint tavaly tavasszal, amikor átadta a stafétabotot.
Mit is tanácsolna neki?
Azt, hogy ne zárja ki a visszatérés esélyét, ám ne hozzon elhamarkodott döntést. De ismétlem: tudtommal nem gondolkodik ezen a kérdésen, nem ez tölti ki az életét, nem vesz részt a közéletben. Előadásokat tart itthon, kimegy tanítani két hónapra az Egyesült Államokba, és segíti a Haza és Haladás Alapítványt.
Aminek ön az egyik vezetője. Az ott zajló tevékenységet sokan egy leendő kormányzati munka előkészítéseként értelmezik.
Sajnálom, hogy lehetetlen elcibálni a riportereket a lesz-e Bajnaiból miniszterelnök-jelölt témától. Én az alapítványról, mint alapítványról szeretek beszélni. Arról, amit ott Hegedüs Dórával, Tordai Csabával, Oszkó Péterrel, Balázs Péterrel és Mester Zoltánnal csinálunk. Nem mint Bajnai Gordon politikai felületéről, mert nem ezért alapította a volt miniszterelnök.
Bajnai Gordon hívta életre az alapítványt, amely vállaltan szakpolitikai programokat készít. Kinek, ha nem magának Bajnainak?
Az alapítvány – ahogyan az az interneten is fellelhető missziójában olvasható – bármely párt számára hozzáférhető, szakpolitikai reformcsomagokat dolgoz ki, évente nem többet, mint kettőt. Ugyanis azt látjuk, hogy bár sok a baj, az egyik legnagyobb, hogy bizonyos közpolitikai problémák kezelésére
1978. októberében született a fővárosban. A Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, az ELTE bölcsészkarán politológus diplomát szerzett.
2001-ben került az MSZP-hez, Baja Ferenc mellett dolgozott a kampányban, később Gyurcsány Ferenc munkatársaként Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója lett.
2003 nyarától a sportminisztérium titkárságvezetője, majd sajtófőnöke volt. 2004 júniusában Medgyessy Péter kommunikációs vezetőjévé nevezték ki helyettes államtitkári rangban. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választása után ugyanezt a posztot töltötte be 2005 májusáig.
Eztán 2006 végéig irányította az MSZP választási felkészülését előbb a parlamenti, majd az önkormányzati kampány során. 2007 tavaszán magáncéget alapított, stratégiai kommunikációs tanácsadással foglalkozik.
forrás: Médiapédia
Nincsenek használható, finanszírozható és a társadalommal is elfogadtatható – így politikailag is kifizetődő – megoldások. Hamarosan nyilvánosságra hozzuk, milyen témában zajlik az első munka, aminek eredményét még az év vége előtt publikáljuk, és még idén elkezdődik a második kutatási program is.
Bajnai miniszterelnök-jelölti arculatot és programot épít. Előbbire jó a vendégprofesszorkodás, utóbbira meg az alapítvány.
Nem tudom, Bajnai Gordon mit kezd az életével, nem tudom, teremtődik-e helyzet a politikai karrierje folytatására, nem tudom, ő maga teremt-e majd ilyen szituációt. Biztos vagyok benne, hogy felelősen fog mérlegelni. Az ő személyes pályafutásától autisztikus egyszerűséggel szeretem külön kezelni az alapítvány tevékenységét.
Nincs könnyű dolga.
Értem, és nyilván nem akarom hülyének tettetni magam. Olyan ügyekkel foglalkozunk, amelyekkel ő alapítóként koncepcionálisan egyetért. De a mit fog csinálni az alapítvány kérdésre – tűnjek bármilyen naivnak és manipulatívnak, – csak azt tudom válaszolni: szakpolitikai javaslatok kidolgozása, kidolgoztatása a célunk az ország érdekében. Számomra a személyi kérdéseknél intellektuálisan inspirálóbb arról gondolkodni, mit tehetünk, hogy ne Orbán Viktornak hívják a Magyar Köztársaság miniszterelnökét. Ez pedig csak kisebb részt személyi kérdés, fontosabb a politikai térképzés, az illúzióvesztett magyar választók politikai akaratának felelős megformálása. A második Orbán-kormány legmeglepőbb tulajdonságainak egyike, hogy képtelen nemhogy megoldani – ezt méltánytalan is volna számon kérni rajta –, de egyáltalán érvényes eszközökkel megfogni például a cigányok és a többségi társadalom konfliktusát. Bár volt idejük felkészülni, működésük minden pillanatában reprodukálják az elmúlt húsz év azon meghaladandó politikai sémáit, amelyekkel szakítást ígértek. Menekülnek a problémától, s ha tesznek is valamit, rossz eszközökhöz nyúlnak.
Évtizedek óta téma, hogy mit kezdjünk a mélyszegénységgel. Erre meg másra is programok tucatjait dolgozták ki pártok, alapítványok, minisztériumok, kormányok, valamint olyan egyesületek, mint a Professzorok Batthyányi Köre vagy a DÉMOSZ, és olyan közintézmények, mint a Magyar Tudományos Akadémia. Egyikből se lett semmi, vagy legalábbis egyiknek sincs eredménye. Tán nem indokolatlan, ha a Bajnai-alapítványban készülő szakpolitikai csomagokat is szkeptikusan fogadjuk.
Nününününü! Én arról beszéltem egyrészt, hogy az alapítványban kollégáimmal hol tartunk a kiútkeresésben. Másrészt arról, hogy Orbán Viktor kormányra kerülve sok területen eszköztelennek tűnik. Amikor egy politikus színre lép és pozíciót vállal, akkor már jogos felvetés, hogy ő maga mit gondol konkrét kérdésekről. De mi most a szakpolitikai műhelymunkánál tartunk, az alapítványnak ez a dolga, maga a politikai aktor egyelőre nem neveztetett meg.
Bajnai, ha visszatér, a Fidesz bizonyára úgy lő majd rá, mint most Gyurcsányra. Minél később mutatkozik, annál kevesebb időt hagy az amortizálódására. Logikus hát elbújni.
A Fidesz most is lő Bajnai Gordonra. A volt miniszterelnök ügyvédei számos perben dolgoznak, ezek zömében Bajnai Gordon nyert, illetve nem marasztalták el. A kérdésben azért van annyi igazság, hogy a tág értelemben vett politikai küzdelemben valóban nem vesz részt.
Baloldalon sokan benne látják a messiást.
Ha eljön a pillanat, hogy hitelesen, érdemben szólhat, szólni fog – úgy gondolom. Egyelőre csak szakkonferenciákon áll a nyilvánosság elé, ahol, kétségtelen, nem a magyar politika fókuszában lévő kérdésekről szól – a minap közölte, mit gondol az európaktum és a gazdasági kormányzás terén hozott uniós döntésekről.
Gyurcsányt Sukoró-ügyben meggyanúsították, a következő a sorban talán Bajnai lesz.
Őt ez ügyben még miniszterelnök korában tanúként meghallgatták, nyilvánosságra is hozta a jegyzőkönyvet. Ha meggyanúsítják, az komolyabb történet lesz. Ami pedig Gyurcsány Ferenc meggyanúsítását illeti: az ügyészség továbbra sem tesz meg mindent annak érdekében, hogy politikailag elfogulatlannak látszódjék, és ezzel kárt okoz a köztársaságnak
Lesz fajsúlyos párt 2014-re a baloldali miniszterelnök-jelölt mögött? Úgy tetszik, az MSZP mindent megtesz, hogy szétverje önmagát. A nincs olyan kis párt, amit ne lehetne kettévágni játék legújabb fejleménye, hogy Gyurcsány Ferenc saját formációt alapított Demokrata Párt néven. Amelyről blogján így fogalmaz: az új szerveződés a nevét „kérésre az MSZP rendelkezésére bocsátja… és hasonlóan jár el akkor is, ha a mai MSZP egy részéből jön létre új társadalmi szervezet, és ez utóbbi kívánja felvenni a Demokrata Párt nevet”. Ez most mi?
A jelzett politikusok deklarációikban megerősítették: nem érdekeltek az MSZP szétverésében. Én is ebben bízom. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy a személyi jelegű indulatok lassan már akadályozzák a felelős számvetést. Miközben a fékek és ellensúlyok nemcsak az alkotmányban hiányoznak, hanem a magyar baloldal jövőjéről való felelős gondolkodásban is.
Pár nappal korábban ezt írta Gyurcsány: „Két út áll majd előttünk: vagy hosszú időre befejezzük a politizálást annak tudomásulvételével, hogy programunknak nincs többsége az MSZP-ben, vagy új mozgalom alapításával az MSZP-n kívül keresünk megoldást.”
Ezt elég régóta mondja a volt miniszterelnök, ebben számomra nincs újdonság. Inkább az a helyzet, hogy az idő előrehaladtával ugyanaz a mondata más és más interpretációt kaphat.
Gyurcsány vagy Mesterházy?
Jövőre telik le legitim pártvezetésünk mandátuma, és majd akkor számot ad arról, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket. Védem Mesterházy Attilát, mert ebben a megvert helyzetben egyben tudta tartani és stabilizálta a pártot, ami hatalmas teljesítmény. Ha ő nem áll bele az eleve bukott választásba, akkor ma nincs MSZP. A ciklus negyedénél tartunk, és ha a belső, személyi és kulturális átalakulás szempontjából nem teljesített is maximálisan a vezetés, a Gyurcsány Ferenc részéről is megfogalmazódó kritikák bizonyos része nem helyénvaló.
Szóval ön Mesterházy mellett áll.
Gyurcsány Ferencet is érik igazságtalan belső bírálatok. Például az, hogy maradjon csöndben, ne veszélyeztesse a pártegységet, és döntse el végre, megy vagy marad. Azt szoktam válaszolni ezekre a politikai pluralizmusnak és a józan észnek is ellentmondó kritikákra, hogy jó napot kívánok, nem a másikról kell beszélni, hanem tessék kezdeményezni, renoválni, megújítani, tessék jönni az ötletekkel. De mindazok, akik kizárólag a status quo fenntartásában érdekeltek, úgy látszik, a kritikánál sokkal többre egyelőre nem képesek.
A pártszavazás jó ötlet?
A pártszavazással egyetértek. Azzal viszont nem, hogy Gyurcsány Ferenc május elseje előtt beszélt róla a frakcióban, hiszen tudni lehet: ennek ellenkezőjéről egyezett meg Mesterházy Attilával. Nem korrekt, ami történt.
Lehet hatékony egy kétfejű párt?
A kétfejűség gyakran csak látszat. Sokszor tűnik úgy, hogy Attila gyávaságból nem formál véleményt. A valóság viszont az, hogy egyes kérdésekről ugyanazt gondolja, mint Gyurcsány Ferenc. Így volt ez például az alkotmányozás bojkottjának ügyében is, melynek során a pártelnök köteles volt megvárni a testületi, elnökségi konzultációt, hiszen magánvéleményt egy ponton túl nem fogalmazhat meg. Amúgy stratégiai szempontból kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc legalább a saját érdekei szempontjából helyesen cselekszik-e. Szólnak érvek amellett, hogy nem kellett volna ilyen aktívan politizálnia az elmúlt egy évben – ebben én nem hiszek, mert egy politikus arra való, hogy politizáljon, főleg, ha parlamenti képviselő is. Viszont ha majd eljön az idő az élre állítani valakit, és megszületik a döntés, azt az összes emlegetett politikus felelőssége lesz elfogadni.
Most is van pártelnök az élen.
Ez még az útkeresés és a megújulás időszaka, a miniszterelnök-jelölti kérdés nem aktuális.
Mesterházy minden nyilatkozatával sugallja: szerinte Gyurcsány folyton azon mesterkedik, hogy elvágja a pártelnök torkát.
Vannak viták, ez kétségtelen.
Bajnai, Mesterházy, Gyurcsány. Melyiküket tartja alkalmas miniszterelnök-jelöltnek? És melyiküket tartja alkalmas miniszterelnöknek?
Erre nem tudok és nem is akarok válaszolni. És nemcsak azért mert nem kívánok a volt főnökeimre, barátaimra vonatkozóan patikamérlegen kimért mondatokat szerkeszteni. Az a konkrét helyzet kíván majd egy konkrét embert. Hogy nő lesz vagy férfi, politikán kívüli vagy sem, nem tudni. Ha teljes gazdaságpolitikai kudarccal végződik a Fidesz ténykedése, az más személyiséget kíván, mint ha demokráciaminőség oldalon roppan meg az Orbán-éra. Egy biztos: a mostani, 1996-98 után kialakult politikai képletben nincs sikerrel kecsegtető megoldás a tág értelemben vett baloldal számára.
Az ellenzék egyetlen esélye, ha el tud hozni szavazókat a volt Fidesz-táborból, és képes aktivizálni az utóbbi években az MSZP-re már nem szavazókat. Főleg a vidéki Magyarországot, a középvárosi, kisvárosi, nagyfalvas területeken, továbbá a modernizációban érdekelt aktívak körében, éljenek ők bárhol. Erre a jelenlegi politikai gyakorlat, tartalom és személyiségállomány önmagában alkalmatlan. Ha a megmaradt bázisain akarja önmagát, mint egy lufit nagyobbra fújni a baloldal, abból nem jön ki győzelem. Változtak maguk a választók is, vannak fejlemények – például a közös nemzeti emlékezet vagy az állam elvárt szerepe vonatkozásában -, amire reagálni kell. Az első tehát a politikai térképzés, az új gondolat, az új politikai ígéretcsomag, aztán kell ehhez miniszterelnököt rendelni.
Onnan kanyarodtunk el, lesz-e erős MSZP 2014-re?
Az MSZP ma az összes problémájával együtt Magyarország második legnagyobb és legszervezettebb politikai mozgalma. Lehet összeszedni ötszáz vagy akár ötezer embert a Facebookon, de ha nincs mögötte szervezet, ha nincs, aki gyűjtse majd a kopogtatócédulákat, abból csak vereség sülhet ki. A szocialisták nélkül lehetetlen leváltani Orbánt.
