Romano Rácz Sándor Vonának címzett – szintén a Népszabadságban megjelent – cikkére reagál a Jobbik elnöke egy terjedelmes írásban, melynek címe: „Ahogyan én látom a cigányságot”.
Vona elismeri, hogy csak a szülei elmondása alapján vannak ismeretei arról az időszakról, amikor a cigányság nagy részének még volt munkája. „Valamint kelet-magyarországiként, történelemtanárként foglalkoztam az időszakkal” – jegyzi meg a pártelnök. Majd leszögezi, hogy a 70-es, 80-as évek emlékei megszépültek, valójában „a cigány kultúra alapvetően vándorló jegyei, sajátos belső normái miatt évszázadok óta nem valósult meg a beilleszkedés”.
„Én a saját gyerekkoromban már egy agresszív, alulszocializált, munkakerülő cigányság képével találkoztam” – teszi érthetővé, miért gondolkodik egysíkúan a romákról.
Vona megtalálta a jelen felelőseit is a kialakult helyzetért: „A cigány értelmiség hagyja, hogy Kolompár Orbán, Horváth Aladár és a többiek vulgáris antirasszizmussá, „fajvédelemmé” devalválják a kérdést, ezzel óriási károkat okozva az érdemi párbeszéd kialakulásának… a cigány értelmiség tolerálja, hogy a Fidesz és az MSZP
válasz
Romano Rácz Sándor pedig Vona írására válaszol. Itt érheti el!
„letudja”, és szőnyeg alá söpörje az elviselhetetlen helyzetet néhány „díszcigány” felmutatásával” – írja a Jobbik elnöke, aki azt kéri a cigány értelmiségtől, hogy „emeljék fel a cigányságot, mert nem akarunk több Olaszliszkát, Hejőszalontát és Gyöngyöspatát”.