Összezárnak a felhők is Szeged felett, amikor begurulunk a Mars térre, a Csillag elé. Zord falak, lőrésnyi ablakok, pont amilyennek képzeltük a börtönt, hogy aztán kiderüljön: egy műszaki középiskola előtt állunk, a Szegedi Fegyház és Börtön impozáns bejárata egy sarokkal odébb található.
A portán elveszik a mobiljainkat és a pénzünket, átmenetileg, ezt írja elő a házirend. A parancsnok, Kiszely Pál fogad. Nyugodt ember, persze olyan helyen, ahol ezerötszáz férfit tartanak fogva másfél évtizedes átlaggal, a nyugalom is relatív. Azokról jöttünk érdeklődni, akik jelentősen rontják ezt az ítéletátlagot; ha egyáltalán beleszámít a statisztikába az a tizenöt ember, akire tényleges életfogytiglani szabadságvesztést – TÉSZ-t – mért a jogerő. Igen, ez az a büntetési forma, amit az alkotmányozási kérdőívet visszaküldők kilencven százaléka, köztük miniszterelnökünk is szívesen látna a készülő alkotmányban.
Ez a börtön. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Ötven év sitt
Az őrök véleménye egybecseng a társadalom értékítéletével: a ténylegeseket örökre el kell szigetelni a külvilágtól. Akár embertelen ez, akár nem.
Kiszely bv. dandártábornok rendszerében háromféle tényleges életfogytiglanra ítélt létezik. „Az idősebbek belátták, semmi esélyük élve elhagyni a fegyházat, így az ő legfőbb céljuk kielégíteni a biológiai szükségleteiket: ételhez, kávéhoz, cigarettához jutni” – így a parancsnok. – A fiatalabbak egészen a közelmúltig abban reménykedtek, hogy a parlament eltörli ezt az Európában korántsem általános büntetési formát.
Út a Csillagba. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Igaz, az enyhítésben sincs mindig köszönet. Tavaly a tiszaroffi gyilkosság elkövetőjén úgy könyörült meg a másodfokú bíróság, hogy ötven évre változtatta az első fok által kiszabott tényleges életfogytiglanit. A TÉSZ-es elítéltek harmadik csoportját pedig azok a főleg idegenlégiós vagy kommandós múlttal rendelkező fogvatartottak alkotják, akik egyelőre nem adták fel, gyúrnak, karbantartják a testüket, és tervezgetik a szökést. Valós esély nélkül.
Hosszú idejű speciális rezsim
X. Y. vádlott bűnös, ezért a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli, a vádlott büntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható – a TÉSZ-esekre olvassák rá ezt a bíróságon, aztán irány a Csillag, azon belül is egy különleges részleg, a hosszúidejű speciális rezsimű (HSR, itt mindent rövidítenek, mint a katonaságnál) körlet. A ténylegeseken kívül ide csak az kerülhet, akinek legalább tizenöt éves az ítélete és „szökős” vagy „különösen veszélyes”, mint Magda Marinko, aki a sajtóhírek szerint még előzetesben egy sétán földre vitte az őt kísérő őrt. A hírek szerint azóta lenyugodott, meghízott, magába fordult az elhíresült bérgyilkos.
Kiszely Pál Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Bár a Csillagban közel kétszáz életfogytos ül, a HSR-körlet tagjai külön kasztot képeznek a börtönhierarchiában. Igaz, a többség csak hallott az ott fogvatartottakról, a speciális rezsimbe ugyanis a még az őrök zöme sem bejáratos. A fegyőrök önkéntes alapon jelentkezhetnek erre a munkára. „Őket a hagyományos bévés pszichikai és fizikai teszten túl is vizsgáljuk, bírják-e a fokozott monotóniát és veszélyt – mondja Kiszely tábornok. – A megfeleltek között van, aki pár év után feladja, de a többség kitart.”
A HSR lakói
A speciális részleg harminc őre külön csapat, a szabadidejükben is sokat vannak együtt, úsznak, kirándulnak, levezetik a feszültséget. Utóbbihoz folyamatos pszichológusi segítség társul, hetente zajlanak az esetmegbeszélések, évente pszichológiai vizsgálatok.
Csillagosok, katonák
Spájzolnak épp a rabok, csendes sor áll a földszinti kisbolt előtt. A „rácsostescóban” bármelyik normál elítélt vásárolhat, amíg tart a letéti pénze. A cigi és kávé fogy nagyon. A vásárlók között akadnak kemény fiúk, életfogytosok is (nem ténylegesek), mégsem tolakszik senki. Sok az őr, és itt szolgál a világegyetem vélhetően legizmosabb rottweilere is – szájkosár van rajta, de nagyívben kerüljük. Kísérőnk szerint a rabok „nyugalma” nem az erőnek szól, sokkal inkább a bent töltött hosszú éveknek, amik az acéllelket is megtörik.
Mindenki tudja, hol a helye. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
A HSR-körlet más világ, jelzi ezt az is, hogy a folyosót nem rács, hanem mindent takaró lemez fedi a kíváncsi szemektől. A tagbaszakadt őrök Magyarország legelvetemültebb bűnözőit felügyelik, hibázni tilos. Az itt raboskodók egy- vagy kétszemélyes celláiban töltik a napok zömét, bent mosakodnak és bent esznek. Néhanapján használhatják a körlet konyháját, bizonyára ennek köszönhető, hogy a Csillag tavalyi gulyásfőző versenyén az első két csapat a HSR-ből került ki. Minden cellában tévé áll, a „közösségi helységben” csocsó, pingpongasztal és bordásfal oldja a monotóniát. Van egy közös számítógép is, net nélkül. Telefonálni lehet, felügyelettel, ha van kinek.
Aki akar, dolgozhat, igaz, nem a Csillag bútorgyárában épít asztalt, szekrényt, hanem a zárkában hajtogathat – gyufásdobozt. A TÉSZ-esek udvara a tető: rácskocka a legfelső szinten. Mindenkinek napi egy óra jár, akad, aki ezt sem igényli. Alkalomadtán a fegyház személyzete kiüríti a nagyudvart, és fokozott felügyelet mellett focizhatnak is ténylegesek.
A nagyudvar. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Szőrmók a zárkában
Tavaly óta kisállat-program zajlik a Csillagban: tengerimalacokat kaptak a TÉSZ-esek, „amiért érdemes felkelni”. Van elítélt, aki évek óta még sétára sem mozdult ki a zárkájából, ám miután a nevelőtől megtudta, hogy a gondos gazda napi egy órán át levegőzteti kedves rágcsálóját, feladta a cellamagányt.
Sétálóudvar, 13 négyzetméteren. Fotó: Apró Andrea / BVOP
A tényleges életfogytiglanról szóló jogszabály szövegébe annak idején némi hiba csúszott, így a fogvatartottak hat hónapig csak saját kérésükre tarthatók a HSR-ben. A vasfegyelem és a monotónia ellenére mindenki maradna, az elítéltek szerint itt nagyobb a biztonság és a nyugalom.
Úgy általában a büntetés-végrehajtás alapvető céljai közé tartozik, hogy segítsék az elítéltek visszailleszkedését a társadalomba, ám azoknál, akik sosem szabadulnak, más a cél. Esetükben már az is siker, ha normál körletben, mezei foglyok között is kezelhetőek lesznek. A tizenhét eddigi TÉSZ-esből hatan – főleg az idősebb és veszélytelenebb rabok – költözhettek ki normálkörletbe, ők a börtön bútorgyárába is átjárhatnak dolgozni, persze ettől a tény nem változik: sosem szabadulnak.
Kell a hely
A Csillag HSR-körletén jelenleg teltház van, így kérdéses, hogy a közelmúltban tényleges életfogytiglanra ítélt tompai gyilkos vagy a vélhetően soha nem szabaduló romagyilkosok hova kerülnek. Információink szerint kormányzati tervek vannak arról, hogy két másik magyar fegyházban alakítanak ki speciális biztonsági fokozatú HSR-körleteket.
Mostanáig két TÉSZ-es lett öngyilkos, az utóbbit követően a börtönvezetés szigorított a biztonsági rendszabályokon. A folyamatos figyelés mellett az elítéltek például csak a tisztálkodás idejére tarthatják maguknál műanyag borotvájukat.
Csak az anyák tartanak ki
A fegyelemmel amúgy nincs gond, a sorozatgyilkosok között tavaly mindössze két fegyelmi lapot kellett írnia az őrségnek, és egyetlen jelentős összezördülés volt csupán, de a tetőudvaron elcsattant első pofon után közbeavatkozott a felügyelet.
Zárka, egy életen át. Fotó: Apró Andrea / BVOP
Szökésre kísérlet sem volt, igaz esély sincs rá. Minden fogvatartotthoz egyéni kezelési utasítást fogalmaztak a szakemberek, az újak pedig sokáig csak kéz- és lábbilincsben hagyhatják el a zárkájukat. Így, talpig vasban találkozhatnak családjukkal a havonkénti látogatásokon. Egy darabig. Ugyanis a feleségek, élettársak, gyerekek, barátok gyorsan elmaradnak, egyedül az anyák tartanak ki sokáig.
Hogy ép ésszel meddig viselhető el a tényleges életfogyt, arra Magyarországon nincs tapasztalat, extrém hosszú ítéleteket bő egy évtizede szabnak ki – akkor került be a Csillagba az első TÉSZ-es, a komádi családirtó, Boi Gyula. A hosszúítéletesek olimpiai ciklusokban mérik az idejük, a tészesek azonban nem bontják négy évekre a jövőt. Az ő időszámításukat egyetlen jel mutatja: fektetett nyolcas.
Két rabtámadás és egy tűz áldozatai. Fotó: Neményi Márton / fn.hu
