A Magyar Televízió Híradójában megjelent, hogy a Nemzetközi Írószövetség rendezvényén volt főelőadó…
… már ez nem stimmel, hiszen nem voltam főelőadó. Hárman voltunk Magyarországról, két másik meghívott Svédországból, helyet kapott egy frissen készült interjú Kertész Imrével, és egy memoárrészlet is egy Stockholmban élő magyar professzortól. Mi magyarok a műsor második részében szerepeltünk, de nem volt fő előadó.
Mi volt az előadás témája?
Az egész est a Jelentés Magyarországról címet kapta, amely alapvetően a növekvő szélsőségességet, a médiatörvény után kialakult viszonyokat és a szólásszabadság helyzetét, szóval a magyarországi állapotokról akartak beszámolót, történelmi visszatekintést kérni, ezért volt ott egy egykori auschwitzi túlélő is, aki Svédországban él. Az egész nem is magyaroknak szólt, végig angolul vagy svéd nyelven zajlott.
A tudósításokban az is szerepelt, hogy „előadásában hosszan sorolta, hogy szerinte a magyar kormány hogyan lehetetleníti el a demokratikus ellenzéket”. Mint fogalmazott: hatalmas változások mennek végbe Magyarországon, amelyek ahhoz vezetnek, vagy már vezettek is, hogy egy tekintélyelvű rezsim alakuljon ki, egy parlamenti demokrácia álcája alatt. Bevezetőjében a svéd moderátor a szélsőjobboldal európai és kifejezetten magyarországi előretöréséről beszélt.
Azt sajnos nem tudom, hogy a svéd moderátor svédül mit mondott. Én azonban az ellenzék ellehetetlenítéséről nem beszéltem. A demokratikus intézmények ellehetetlenítéséről, korlátozásáról és a függetlenségük csorbításáról viszont igen.
A tudósítások a hallgatóságot is idézték, amelynek több tagja szerint csak arra volt jó a rendezvény, hogy lejárassa Magyarországot. Ön is így látja? Gondolom, ön, mint előadó különvéleményt fogalmaz meg ezzel kapcsolatban.
Az egész durván két és fél órás program teljes rendben zajlott. Minden előadást tapssal fogadtak, se beszólás, se pisszegés nem volt. A végén pedig felállt a műsorvezető és megköszönte a részvételt mindenkinek. Ezután kezdett el kiabálni az egyik néző. Svédül kezdte, aztán áttért magyarra. Azt mondta, hogy kérdéseket akar feltenni, amelyre a műsorvezető azt mondta, hogy ezt nem vitaestnek hirdették meg. Ekkor aztán már ordítozás indult. Valaki az egyik oldalról beszólt, hogy „hazaáruló”, amelyre az is elhangzott, hogy „fasiszták”. Tehát nem csak egyfajta közönség volt ott, hanem legalábbis több. Szerintem azonban a svédek voltak többségben.
Az ordítozók aztán nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy ez nem vitaest, és nekem is kiabáltak, hogy miért nem lehet megszólalniuk, amire én csak azt tudtam mondani, hogy azért, mert nem én vagyok a szervező, velem itt kiabálhat, bár én sem örülök ennek. Továbbiakban ez zajlott vagy két-három percig, majd távozott az az öt-hat ember.
Vajon hogyan kaphatott ilyen súlyú sajtómegjelenést egy ilyen svédországi esemény?
Nem tudom. Ilyen eseményre a Magyar Televízió soha nem küldött forgatócsoportot, tudósítójuk nincs ott. Éppenséggel be lehet róla számolni, de hogy ilyen helyre forgatócsoportot küldjenek, amikor eleve anyagi nehézségekkel küzdenek?! Valószínűleg megtudták, hogy valami készülődik, és lehet, hogy egy kis cirkusz is lesz. Vélhetően szívesen vállalták ennek a cirkusznak a közvetítését.
Amikor megérkeztünk az előadás helyszínére, találkoztunk a tévésekkel, és emlékszem, hogy a szervezők, a svéd Pen Klub meg volt döbbenve, hogy kik ezek. Mondták, hogy a Magyar Televíziótól jöttek, de kiderült, hogy se forgatási engedélyt nem kértek, se akkreditációjuk nem volt az előadásra. El is akarták őket küldeni, de aztán minket kérdeztek meg, hogy van-e kifogásunk? Aztán nem volt. Ezért maradhattak.
Az a szó is elhangzott a bekiabálók közül, hogy hazaáruló. Amikor pedig az MTV riportban és a Magyar Nemzet cikkében idézik a hallgatóságot, ők azt mondták, hogy ön lejáratja Magyarországot. Úgy véli, hogy ezáltal önre a hazaárulás bélyegét kívánják rásütni?
Közvetve igen, de persze azt nem hiszem, hogy a tévé szervezte volna be azt a nőt, aki bekiabált. Valószínűleg a saját indulatából használta ezt az igen gyakran kiabált szót. De az természetesen úgy van, hogy a tudósítás a mi lejáratásunkra született. Ez még a pártállamban működött így, hogy a más véleményen lévőket a média lejáratta, és aztán egyeseket kirúgtak az állásukból. Ez most nem megy, főleg mert nem vagyok állami állásban. A lejáratás azonban ugyanúgy működik. Mondjuk úgy, hogy a központ tudtával. Nem véletlenül, hogy a másnap reggeli, (mai) Magyar Nemzetben már benne lehetett. Csak úgy kerülhetett bele, hogy ők már előre megkapták az anyagot.
