Emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelő textilipari nődolgozók tüntettek New York utcáin 1857. március 8-án. Más források szerint 1908-ban e napon egy tűzesetben halálát lelt 127 munkásnő emléke indította el a követelést, hogy évente egy nap szóljon a dolgozó nőkről.
A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére. 1866-ban az I. Internacionálé első kongresszusán határozatot fogadtak el a nők hivatásszerű munkavégzéséről – véget akartak vetni annak a sztereotípiának, hogy helyük kizárólag otthon van.
Így ünnepelnek világszerte. Fotó: MTI / EPA (Képgaléria!)
Az 1899. július 14-én kezdődő II. Internacionálé alakuló közgyűlésén ismét napirendre került a téma: Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széleskörű részvételét az országos és nemzetközi eseményekben. 1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nemzeti nőnapot február utolsó vasárnapjára, 28-ára igazítva. 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban tartották meg a világon először a nemzetközi nőnapot.
A végleges dátumot egy oroszországi nőtüntetés véste kőbe: 1917. március 8-án. Napokkal később a cár lemondott, győzött a bolsevik forradalom, az új szovjet kormány pedig szavazati jogot biztosított a nőknek. Innentől kezdve a „nemzetközi nőnap” dátuma március 8. lett. Magyarországon a Rákosi-diktatúrában vált kötelező ünneppé, az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnapot 1948-tól szovjet mintára hazánkban is március 8-ára tették. A nőnap mára Magyarországon is elvesztette az eredeti jelentését, helyette a virágajándékozás dominál.
